Elrohan a cudar élet, megnő a múlt, <br>Mit én gondolok, az már bőven elavult. <br>Jó sorsom van? Nem érzem, vagy alig-alig. <br>Saját sorsom érzem egészen halálig. <br> <br>No, de hogyan tovább? Ezt bizony, nem tudom… <br>Ezért saját sorsomra nagyon haragszom. <br>Tudom, hogy a személyiségképem avult, <br>Így a sorsom mindvégig, rosszul alakult. <br> <br>Vecsés, 2002. április 30. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

A hatalmon lévő kevély urak, <br>Mint a középkori nagy várurak… <br>Ezen urak engem eltipornak, <br>A lelkemen végig gyalogolnak… <br> <br>Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett, <br>Nem fogadnak be, de mért, mi végett? <br>A nagy tűznek ma már csak hamva van, <br>Már nincsen semmi jó a sorsomban. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József <br>

Vitorlás hajó volnék, de vitorlám szakadt <br>És szellő sem rezdült. <br>Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt <br>Lelkem és megrendült. <br> <br>Fölismerem, a vitorlások kora lejárt, <br>E hajó már nem sikk. <br>Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal, <br>Izzadtságon siklik. <br> <br>Globalizált fogyasztói társadalomba, <br>Evezni nem lehet. <br>Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada <br>Fújja a vad szelet. <br> <br>Elveszejtik végleg, értékőrző hagyományt, <br>Lekopaszítják a létet. <br>Összeveszejtik ősi, régi családokat, <br>Bizonytalanítsák létet. <br> <br>Én ehhez már nem alkalmazkodok. <br>Én csak úgy a lét szélén surranok. <br>Társaimmal együtt elhamvadok, <br>Történelemből… kihullajtatok. <br> <br>Vecsés, 2005. január 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Forrón sütő nap és a poshadt tócsák… <br>Ezek manapság természeti csodák. <br>Száradó muskátli az ablakba, <br>Konyult mezei virág… határba. <br>Én jó meleg homokban csak úgy hasalok, <br>Hátamon görögnek homokszem gyalogok… <br>Hová görögtök szögletes homokszemek? <br>Ha megszáradtok, úgyis csak leperegtek…. <br> <br>Vecsés, 2013. július 17. – Kustra Ferenc József <br>

(septolet) <br>Gyertyám fénye <br>Imbolyog kedvére, <br>Elvész… sötétbe! <br> <br>Sötétet becsapom… <br>Tollamat forgatom… <br>Csendem hallgatom, <br>Írásom kiadom! <br>* <br> <br>(senrjon trió) <br>Vesztett, kevés fényembe, <br>Majd’ belehaltam a sötétbe. <br>Este is írok! <br> <br>Gyertyámnak kevés fénye <br>Szívmelengetőn utat mutat. <br>Este is írok! <br> <br>Toronyóra meg lassan, <br>Közben, búgva meséli… éjfélt. <br>Este is írok! <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Hosszú este volt, már álmosodok, <br>Megyek is, lefekszek és alszok… <br> <br>Vecsés, 2016. május 10. - Kustra Ferenc József <br>