Fullasztó csók kéne, Enikő, <br>Ne bánj el velem, keserv van bő! <br>Messzibe elnéznénk, <br>Szembe elmerülnénk… <br>Együtt imádkoznánk, Enikő. <br> <br>Múlik idő, nő mindennapja, <br>Ránk hozná bajt, szerelem papja. <br>Összebújnánk ketten, <br>Füvében a réten… <br>Én lennék a gyermekünk apja. <br> <br>Dönts! Biz' már jöjj hozzám Enikő, <br>Érezd majd, erőm kerítéskő! <br>Egy család von' miénk, <br>Boldogan élhetnénk… <br>Dönts! Légy enyém végleg, Enikő! <br> <br>Vecsés, 2021. június 2. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet, <br>El kell kezdeni a mára kiszabott új létet! <br>Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat? <br>A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat… <br> <br>Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek. <br>Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket. <br>Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok! <br>Ma, ha felébredek, nekem, szebb új napot hozzatok… <br>Napok új ritmusán, ne érkezzen nekem, mi kevésbé tetsző, <br>Mi bánatot okozó, nem is tetsző, szívemet sajgón metsző. <br> <br>Életem, ma már ne legyen oly' mint a rabszolgák reménysége, <br>Ne legyen már a könnyes verejték, tekintettel követése. <br>Ne legyen kérem, ne, szánalom hamupor a hamuból, <br>De tán’ legyen végső feloldozás, bocsánat... holtaktól! <br> <br>Reményből kell építkezni sok-sok új napfénnyel, <br>Hogy ne kelljen már gyászba borulni az élettel. <br>A vágyak hajnala adjon ragyogást a mai jövőnek. <br>Ébredéskor szíveik dobbanjanak, értéket érzőknek. <br> <br>Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József <br>

Jó lenne nagyon gazdagnak lenni <br>Akkor világgá lehetne menni… <br>Elmennék messze és erre-arra <br>Végül be is bújok egy sírhantba... <br> <br>De addig bejárnám a világot, <br>Élményt gyűjtenék, éltető lángot. <br>Szórnám a pénzt, ha olyan sok volna, <br>Meg adnék is... volna lelkem nyugva… <br> <br>Vecsés, 2015. január 2. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Álmomban a végtelen, nagy-erdőben tévelygek, <br>Közben meg úgy érzem, hogy tárgya vagyok mételynek… <br>A remény utolsó fénye is kicsúszott kezeim közül, <br>De nem számít, tévelygek tovább az éjben rendületlenül. <br> <br>Majd hajnalban látom, reggel elvette az utolsó csillagot. <br>Engem már akkor nem a sötétség vezet utamon, mint vakot! <br>Átfagyott, fáradt testemet így éri a napsütéses hajnal... <br>Majd felébredek és tán' nekem is jobb lesz egy új pirkadattal... <br> <br>Reggel, ha felébredtem, egy vakító, szép, nyári reggelen, <br>Kinézek és látom, az éj megtorpant a harmatcseppeken. <br>Felkelő nap vöröslően óriás korongja <br>Meg az új nap reménykeltő, fényt sugárzó szava... <br> <br>Harmatcsepp mosdat mindenséget a kelő hajnalon, <br>Ébredő napocska rásüt és fölszárad a napon. <br> <br>Vecsés, 2014. május 5. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

A II. Világháborúban<br><br>Iljin ezredparancsnok a zsákmányolt német motorkerékpárján,<br>Átjött az egész erdőn és nem látott németet, de ott haladván,<br>Balról, géppisztolyok tűzét hallotta... megállt a harcálláspontján.<br><br>A zászlóaljparancsnok jelentette, a harc-előőrs visszavonul,<br>Németet nem látnak, úgy tűnik, hogy nem mer, tán' nem errefelé nyomul.<br>A tüzérezred, készen állt a tűzmegnyitásra? este, már alkonyul?<br><br>Előttük egy, kilométeres, hétszáz méter széles tisztás,<br>Ha, besötétedik, akkor német már nem jön és nem lesz más?<br>Ha előbb jön, akkor meg az a nagy kérdés, lesz-e támadás?<br><br>A tisztástól balra is és jobbra,<br>Szembe is tömör az erdő fala.<br>Erdőben van partizánok hada.<br><br>Először egy őrmester vágtatott oda, erre jön a német,<br>Sok gyalogos van, Ferdinánddal jönnek, nem hagytak semmi léket?<br>Meg, van még két tank is, többen is látták eme régiféléket.<br><br>Még a rádiós felderítők is leadták, nagy csoport német közeleg,<br>De Iljin parancsnok kétségei dolgoztak... Vártak a lándzsakötegek.<br><br>Egyszer csak meglátta, szemben a német a tisztásra érkezett,<br>Az első, majd többi csatárlánc kizúdult tisztásra, mint végzet.<br>Olyan sokan voltak és úgy jöttek, hogy majd? elállt a lélegzet.<br><br>Töprengeni, mérlegelni itt már nem volt idő,<br>A német sűrűn jött, mint erdőben a sor-fenyő?<br>A szárnyakon meg, három Ferdinánd is... bújt elő.<br><br>A csatárlánc elé ért a két harckocsi,<br>De megjelent még egy csatárlánc, egy kicsi?<br>Iljin nem adott parancsot: tüzet nyitni!<br><br>A Ferdinándok, repeszgránáttal, már nagyon lőttek,<br>De, melléfogtak, itt nem találtak menekülőket.<br>Végül a té-hármas tank is megnyitotta a tüzet.<br><br>Az első csatárlánc, sűrű géppisztoly tüzet nyitott,<br>Mire az orosz ágyuk, sorozat tüzet? zúdított,<br>A német csatárlánc közepében, németet irtott.<br><br>A Tigrisnek eltört a lánctalpa, személyzet ugrott kifelé,<br>Egy Ferdinánd hamar kigyulladt, így már nem tüzelt Iljin felé?<br>De a gyalogság nagyon támadott, futott a törzs, helye felé.<br><br>A régi ?té?-hármas tank a csatárláncot megelőzte,<br>És csak közeledett folyvást? vaktában folyvást tűzelve.<br>A csatárláncok már szétszakadtak, apró szigetekre.<br><br>Két oldalról, orosz géppuskák egyfolytában németre tüzeltek,<br>A német gyalogosok, futottak és megint előre kerültek.<br><br>A két Ferdinánd a támadók bal szárnyán? hátrált!<br>Az erdőig ment, onnan tüzelt... a fék közé állt.<br>Az ágyúk lőttek rájuk, de, egy lövés sem talált?<br><br>A német csatárlánc apró-szigetek futva jöttek,<br>A fűben elvágódtak, elestek, hasra feküdtek.<br>Látták, hogy a tank harcol, ez a példa, ők is jöttek!<br><br>Iljin, hol a tüzéreket nézte, hol a harckocsit,<br>Már nagyon vártra, hogy hal, mikor kapja be a csalit?<br>Tűz! A találat a toronyba csapódott? nem rapid.<br><br>Füstszag, nagyon terjengett<br>A mező, a rozs égett?<br>Sok katona? mivé lett?<br><br>Elfogtak egy német őrnagyot,<br>Aki oroszul is jól tudott.<br>Beszélt is, igen értelmes volt.<br><br>Vállalta, elment, hogy egységével letetesse a fegyvert,<br>Itt már csak a fölösleges, vesztes vérontás lesz és reggelt<br>Senki nem érné meg... Akkor kérdik... holnap a Nap, kinek kelt?<br><br>Vecsés, 2015. november 24. ? Kustra Ferenc József- írtam; Konsztantyin Szimonov: ?Az utolsó nyár? c. háborús regénye ihletésével?<br>