Kellemeset kerekeztem, alig visz a lábam,<br>Belesajdult ülő részem, meggörbült a hátam.<br>Holnap érzem majd igazán, milyen volt a túra,<br>Bicegek, és hősként vallom, jót tett ez a kúra.<br><br>Reggel majd ha felébredek <br>Izomlázzal verekedek.<br>Hiába döf szúrós kardja <br>Mélyen bent a csontjaimba,<br>Ha felállok belerúgok,<br>Őkelmével nem gatyázok.<br>Elviszem majd kerekezni,<br>Büntetésből ez jár neki.<br><br>Harmadnapra ismét mentem, hű de vitt a lábam,<br>Edzett lett az ülőrészem, jól ível a hátam.<br>Holnap érzem pöpec lazán, sikkes ez a túra,<br>Derűs arccal vigyorgok majd, csábító a kúra.<br><br>Csábít bizony szép a látvány,<br>Megelőzött egy néhány lány.<br>Ám nem vagyok lépes mézes,<br>És egyáltalán versenyképes.<br>Lemaradtam mint egy csiga,<br>Nem tűrnek hát a partiba.<br>Így aztán csak egymagamban,<br>Bicajozok komótosan.<br><br>Hébe-hóba kerekezem, alig visz a lában,<br>Fészkelődök a nyeregben, bele sajdul hátam.<br>Holnap biz én jót pihenek, várjon csak a túra,<br>Nem kell nekem olyan gyakran az a kerék kúra.

Hol a nyelvben honfitársam leltem,<br>Ott csak külföldi egyén személyem.<br>Hol szabadon szárnyal magyar lelkem,<br>Csak megtűrt idegen ajkú lettem.<br><br>Otthon - egy kolonc, hazafiatlan,<br>Itthon - nyűg-teher, megbízhatatlan.<br><br>Hatalomnak dilemma, évszázados kérdés...<br>Megkölönböztetetteknek lélekben vérzés.

Fafuvolán játszik a szél, <br>Zengve tapsol rezgő levél.<br>Erdő mélyén súgva regél, <br>Virágokkal tere-ferél.<br><br>Kóbor szellő világot járt, <br>Duhaj bátyjára ő nem várt.<br>A felhőkből cseppet szitált, <br>Lombok között illattal szállt.<br><br>Mikor ébred esti pára, <br>Hold sugarát megpaskolja.<br>Folyó vizét csiklandozva, <br>Felkeveri lágy habosra.<br><br>Rétet, mezőt simogatva, <br>Sustorogva elaltatja.<br>Szép estének tücsök dala, <br>A szellőt is elringatja.<br><br>Az erdőnek avar alja, <br>Reggelig lesz nyoszolyája.<br>Ha felébred holnap napja, <br>Ide ér majd tán a bátyja.<br><br>Vizes dunna ült vállára, <br>Szomjas növény alig várja.<br>felüdülést hoz a tájra, <br>Véget ér a hőség dráma.<br><br>Virgonc szellő és a bátyja<br>Bocskort húzott nedves lábra,<br>Úgy indultak az országba<br>Fafuvolán furulyázva.

Hol komor harangok ütik a delet,<br>Hol a lámpásról vetülnek a sötét árnyak,<br>Hol őszi falevelek ringatóznak a hideg szélben,<br>Ott leszek.<br><br>Minden ütemtelen kongásban,<br>A sötét alakok kacsintásában,<br>S minden elhalt, lehulló falevélben<br>Ott leszek.<br><br>Minden kisírt könnycseppben,<br>Minden elejtett kedves szóban<br>S halk életetek minden léptekében<br>Ott leszek.<br><br>El nem megyek, senkitől nem búcsúzom,<br>Beköltözöm bánat facsarta szívetekbe,<br>S lelketekben rakok fészket,<br>Mint holt lélek az üres dobozban.<br>Ott leszek.<br><br>2013.

Ó, szerelem!<br>Te sokat hallott, mégis ismeretlen rejtelem.<br>Ki emberek érzelmeit vezeted félre,<br>s lelküket okvetlenül lángba borítád,<br>felelj!<br><br>Mondd hát, mi dolgod?<br>Árbócomat, mint szél kavarta tenger,<br>dobálod, közben pedig<br>lelkem száraz porába hullajtod könnyeim.<br><br>Szenvedek miattad, ó, hazug, álnok Szerelem!<br>Mennyekbe repítesz, majd a pokol tüzébe száműzöl.<br>Ez vagy Te? Érted epekednek milliók,<br>hozzád imádkoznak bánatos perceikben?<br><br>Nem vagy megváltó! Léted időleges enyhülés,<br>s gyógyír a sebekre, miket az évek,<br>mint szél formálta kő, alakítottak.<br>Nem vagy más, mint ócska sebtapasz a vérző hegekre.<br><br>2011.