Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár, <br>Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár? <br>Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már, <br>Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár? <br>* <br>Összekötözött <br>Bokával menekülni? <br>Kínlódva várni! <br>* <br>Kilátástalan, <br>Ha nincs kilátás hegyről… <br>Futni? Csermelyből? <br>* <br> <br>Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók! <br>De tudják-e, hogy csak híresztelik, ők a megmondók? <br>* <br>A gyakorlatban <br>Mi valamirevaló? <br>Életiskola! <br>* <br>Megoldások és <br>Vágykeltők, erősítők. <br>Kilátástalan? <br>* <br> <br>Van, hogy a tornyok is csak úgy magukba dőlnek, <br>Mert amik magasak, azok le is fekhetnek… <br>Összedőlhet, mert berobbantják, vagy lassan, földrengéstől, <br>És ha még látjuk is, akkor szív remeghet rettegéstől… <br>* <br>Pap, ha prédikál, <br>Ő megmondja a tutit! <br>De kinek? Mi bűn? <br>* <br>Befolyásolhat <br>Bármi, ami szembejön. <br>Negatív utak. <br>* <br> <br>Ködben menve eltévedni, nem is olyan nagy művészet, <br>Ott hamar megérzi tévelygő, mi kéne… az egészet. <br>A ködben biz' nincs okosság, csak botorkálsz, mint vak a sötétben, <br>És nem tudod, mi lesz a vége… mint rózsaszín leányregényben? <br>* <br>Megoldások és <br>Lehetőségek. Vágyak! <br>Reményvillanás… <br> <br>Vecsés, 2015. július 2. – Kustra Ferenc József - Versben és senrjúban írva <br>

Nem látom az erdőt… <br> <br>Mindig van egy vastag fa, így ahová akarok, oda nem látok! <br>De igy is meglelhettem egy volt csőszkunyhót, egy nagyon ronccsá omlót. <br>Nem más ez, mint korhadt deszkák halmaza… sors miért vetett éppen oda? <br>Nincs már meg az ajtaja és látom, hogy sosem volt dikója, ablaka. <br> <br>Be is mentem kicsit nézelődni, hátha valamit régit itt lehetne találni. <br>De aztán kiderült nincs ott már egy törött fakanál sem, csak pókháló más semmi sem. <br>Belül látszott, ez nem volt soha a csősz otthona, munkavégzés okán ment oda. <br>Érdekes lenne itt aludni egyet, de kosz, por, bogarak nem engedtek… egyet. <br> <br>Bentről, ajtó helyén kilestem, ott egy vastagabb fa volt, így kukucsban ki nem estem. <br>Gondolkoztam, nem volt eredményes a mai nap… nem voltam misén, lehet, hogy a pap? <br>Hazataláltam erdőből, otthon heveny gondolatim támadtak… ők nem fáradtak. <br>Érdekes volt a néhai csőszkunyhó, vajon milyen lehet, ha letámadja a hó? <br> <br>Vecsés, 2016. június 15. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Láttam már szebb napokat,<br>Madarakat táncolni a nyári szélben,<br>Gyerekeket játszani a napsütésben,<br>Örülve, kacagva, derűbe borulva.<br><br>A nyári napfény, mint mennyi sugár,<br>Ragyogott e békétlen világra, s tudtuk jól,<br>Gyermeknek lenni isteni kiváltság,<br>Mint tudatlan angyalok, szelíd jótevők.<br><br>Lelkem virága ám hamar elhalt, hol<br>Remények, álmok, csodák,<br>Mint délibábok tűntek el hirtelen,<br>S helyüket üres terek pótolták.<br><br>Mára lettem, aki lettem,<br>S vagyok, aki vagyok:<br>Maga a múló valóság,<br>A megismételhetetlen semmiség.<br><br>2013.

Nehéz a búcsú, hisz kárhozott az óra<br>Midőn harangszóra könnyeink kicsordulnak<br>S száraz arcunkról letörlik<br>Az elmúlt évek komor fáradtságát<br><br>Emlékek sora szalad végig fejünkben<br>Szívszorító érzést hagyva testünkben<br>A lélek vérzik, hisz nem tehet mást<br>Tudja jól, vár rá az utazás<br><br>Megannyi szép emlék tovaszáll<br>A könyv már megírva áll<br>Nem lesz több bekezdés, strófa<br>Véget ért egy emberi csoda<br><br>2012.

Egy veréb csapat, <br>Etető körül zajong.<br>Terített asztal!<br><br>Ki kapja-marja,<br>A szemfülesnek könnyebb. <br>Így szól a törvény!<br><br>Tengelic kivár, <br>Most engedékeny, szerény. <br>Maradék gyűjtő. <br><br>Földön is magvak, <br>Kis cinkének alkalom. <br>Bátorság próba! <br><br>Leszáll egy galamb, <br>Apró raj széjjel riad. <br>Testesült erő.