Ó, Te drága lélek, Izuska! <br>Ó, Te szívem szottya Izuska! <br>Nagy poétatárs vagy. <br>Írj jó verseket, vagy… <br>Papírt tedd ki, ötlet indula! <br> <br>Á! Te édes drágám Izuska! <br>Szert tettem rád… mesés poéta. <br>Tollad ontja sok sort, <br>Papír fogadja sort. <br>Jó, hegy szert tettem rád, Izuska! <br> <br>Óh, te kis poétám Izuska! <br>Veled dolgoznom szívem vágya. <br>Írunk közösöket, <br>Három szerzősöket. <br>Még majd tanítalak… Izuska! <br> <br>Vecsés, 2023. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott; romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’! <br>

Sötét est éled,<br>Ráomlik vastag pokróc.<br>Éjnek pitvara.<br>Dunna alatt már a nap,<br>Újabb eséjt reggel kap.<br><br>Feketén villan<br>Szellem fák lombja között...<br>Denevér röpte.<br>Ultrahangban ereje,<br>Rovarokat fog vele.<br><br>Szólal a kuvik,<br>Csendet borzol erdőben.<br>Éberségre int.<br>Ház tetején rossz e jel,<br>A hagyomány megfigyel.<br><br>Éj sűrűsödik,<br>A holdvilág késésben.<br>Vadász-alkalom.<br>Ragadozók kutatnak,<br>Mély álomra lecsapnak.<br><br>Hörgő ugatás,<br>Préda némán meglapul.<br>Bandázó rókák.<br>Nem válogat az alom,<br>Ha eljön jó alkalom.<br><br>Szél félelmet fúj,<br>Ropog a táguló nesz.<br>Feszült nyugalom.<br>Felhangolt a vész húrja,<br>A könnyelműt sors sújtja.<br><br>Ösztön nem alszik,<br>Mint penge a figyelem.<br>Pásztázó radar.<br>Nyugtalanság súlya nő,<br>Kételyt hordoz a jövő.<br><br>Rejtelmes erdőn<br>Vak éjszaka botorkál...<br>Lépte felriaszt.<br>Kormos éjjel titkot sző,<br>Pók hálója remegő.

Sietős léptek a városi sétányon,<br>Szemlélem, és közben pihenek egy padon.<br><br>Felpörgött az áhított péntek délután,<br>Végre hétvége jön strapás napok után.<br>Élet-utak ütköznek közömbös utcán,<br>Hűvös minden tekintet...más volt hajdanán.<br><br>Kis szabadság felé, sietős nagy léptek,<br>Ám leláncol a rendszer, túlhajszolt az érdek.<br><br>Siet az élet, fogyóban az idő,<br>Rohanós az ember, így ma a menő.<br>Mindenki küzd, de túl kevés a nyerő,<br>Mire felocsúdunk, már ráncunk kinő.<br><br>Álom mérce, hiú vágyak...sérülékeny képlet,<br>Nem oly szép e fejlődés, ha távol száll a lélek.

Csobogó emlék...<br>Áhitat száll ég felől.<br>Madárdalos múlt.<br><br>Lélek olvadás,<br>Fáknak lombjában dalol...<br>Énekesmadár.<br><br>Kérgesült vágyak,<br>És csendes megbékélés...<br>Dalos madár száll.<br><br>Idő kapszula<br>Szívben mélyen elrejtve...<br>Zengő-madaras.<br><br>Békés szárnyalás<br>Múlt-morzsákat gyűjtöget...<br>Szép melódiát.<br><br>Lélek ifjúság,<br>Mint repülő madarak...<br>Elszállott idő.<br><br>Jövő léptei;<br>Örökké-valóságos...<br>Égi szárnyalás.<br><br>Madárdalos múlt,<br>Áhitat száll ég felől...<br>Csobbantott emlék.

Lenge szellő fúj,<br>Hajkócos cirógatás.<br>Estéli friss lég.<br>Hűtött ital jólesik,<br>Munkanap ha letelik.<br><br>Tompuló fények,<br>Lazac-színes felhő száll.<br>Esti frissesség.<br>Lélek-békével itat,<br>Szép nyáresti hangulat.<br><br>Hold sárgulóban,<br>Lámpásokat gyújtogat...<br>Nyáresti békét.<br>Ellazuló ábrándok<br>Kitárnak szív-ablakot.<br><br>Nyitott ablakon<br>Beoson az éjszaka...<br>Bizsergő dallam.<br>Tücskök, békák éneke<br>Esti tájnak népzene.