Idő 
Értékelés 
Értékelés Szöszmötölget a
<br>Csend, az erdő sűrűjén…
<br>Avar, zajt elnyom.
<br>*
<br>Csend! Ütközet a
<br>Hóesés. Hajnali fagy.
<br>Jégség most arat.
<br>*
<br>Tűztől a jégig
<br>Átéltem, poklot, mennyet.
<br>Boldog megnyugvás?
<br>*
<br>Hegyi patakban,
<br>Picike vízesés zúg.
<br>Csend, uralkodó.
<br>*
<br>Madárijesztő,
<br>Csendben letette lantot.
<br>Ijesztőn kóró.
<br>*
<br>Csend sikítása
<br>Szaggatja az éjszakát.
<br>Dörgés, villámlás.
<br>*
<br>Csendnek a tava
<br>A sírkertet idézi.
<br>Szív, csendben ordít.
<br>
<br>Vecsés, 2016. július 7. – Kustra Ferenc – a csend-filozófia senrjú –ban és oximoronban.
<br>
Síró felhők…
<br>
<br>Szilaj fellegek,
<br>Beborítják a tájat.
<br>Ebből eső nincs.
<br>*
<br>Komor szürkeség,
<br>Őrzi távoli csendet.
<br>Ég, mégis hol zeng…
<br>*
<br>Nap és fellegek
<br>Küzdenek, ki lesz az úr?
<br>Napsütés… eső.
<br>*
<br>Felhők röpködnek,
<br>Konokul az ég alatt!
<br>Eső készülődik…
<br>*
<br>Sok felhőpárna,
<br>Nagy felhőnek áll össze!
<br>Zivatar zúdul.
<br>*
<br>Már szemerkélni
<br>Kezd, majd zuhogássá lesz.
<br>Megállítani?
<br>*
<br>Cseppek, csillogva
<br>Csak hullnak, egyre jobban.
<br>Özönvízszerű…
<br>*
<br>Zivatar kitört,
<br>Esőcseppek hullanak.
<br>Vizes fű csúszik.
<br>*
<br>Zápor lemossa,
<br>Fűről, fáról út porát.
<br>Párás levegő.
<br>*
<br>Felhőcsatorna
<br>Törött, eső meg ömlik.
<br>Tarolt növényzet.
<br>*
<br>Gyönyörű vihar,
<br>A maga szépségében.
<br>Átélni kínos.
<br>*
<br>Szivárványpajzsot
<br>Generál meleg eső.
<br>Felhő elröppen…
<br>
<br>Vecsés, 2017. június 30. – Kustra Ferenc József - Eredeti Baso féle haikuban írva…
<br>
Az azonos című versem haiku átirata
<br>
<br>A nyár öröme
<br>A meleg, fülledt felhő.
<br>Ütöget eső.
<br>
<br>Beizzadt felhő
<br>Vihart megidéz, zuhog.
<br>Nagy szemű, kopog.
<br>
<br>Ázott dáliák,
<br>Viharvert virágsereg.
<br>Halott dáliák.
<br>
<br>Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc József- Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haiku-val szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első kettőt és ezen átirat-csokrot neki ajánlom.
<br>
Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt,
<br>Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
<br>Ó, a meleg nem űzi el az oly' beizzad felhőt,
<br>De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt!
<br>
<br>Zord eső csak úgy leverte, mindenhol lehullott a virág,
<br>Virágok ágyásában pedig romba dőlt a dália ágy.
<br>
<br>Vecsés, 2014. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: nyárról…
<br>
Arcodat nézném… Izabella.
<br>Az életem ezt meddig hagyja?
<br>Vágytam világodra,
<br>Vágytam szavaidra!
<br>Vágytam, ne legyen rajtad ruha…
<br>
<br>Az arcodat, ma már csak nézném,
<br>Tudom, igy lehetnék… csak lesném.
<br>Lelked, tested eltűnt,
<br>Igy veszett reményünk…
<br>Bármire gondolok az extrém.
<br>
<br>Az arcod nézném… ez csak álmom!
<br>Hogy ilyen lett sorsunk ezt fájóm!
<br>Leld meg a békédet,
<br>Leld meg jó éltedet.
<br>Hogy egyszer találkozzunk… álom.
<br>
<br>Vecsés, 2024. július 7. – Kustra Ferenc József- íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’!
<br>
