(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye, <br>Vajon ma kezdi, hogy már talán nem alszik életem reménye? <br>Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye. <br> <br>Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön, <br>Közben meg a szerelmem szíve recseg az emlékező mezőkön? <br>Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön. <br> <br>A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek, <br>De nem értek semmit, magányosan csak bánatosan leledzek… <br>A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek. <br> <br>Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok, <br>Nem tudom, van-e utam, vagy, hogy merre menjek… bambán mélázok… <br>Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok. <br>* <br> <br>(Senrjon duó) <br>Éjjel még ragyogott a <br>Holdam fénye, volt fényessége. <br>De már új nap van! <br> <br>Aludtam, láttam mit se, <br>Holdfény tán’ ezüstözött kicsit. <br>De már új nap van. <br>* <br> <br>(Anaforás) <br>A hajnalom faló kínján látom, hogy megesd, megérek egy újabb, milyen? napot, <br>A kistemplom harangja már elkongatott, népeknek megtartották imanapot... <br>Azt látom, hogy a mai nap sem lesz különb, mint a többi már megélt, szép sorjában, <br>Azt látom, hogy varjuk, mint a rokonok, néznek, gubbasztanak fekete ruhában… <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Ma megkezdődik, <br>Lélekben zúzó vihar. <br>Gondtalan cseréptörés. <br> <br>Ma megkezdődik, <br>Lelkemben, természetharc! <br>Repülős cseréptörés. <br>* <br> <br>(Anaforás, senrjú csokor fél haiku-láncban)) <br>Saját ősökre <br>Gondolok, hátha várnak. <br>Varjúkárogás. <br>* <br>Saját ősöknek <br>Állapodott, életük. <br>Varjúkárogás. <br>* <br>Saját ősökben <br>Csak bízni tudok, várnak. <br>Varjúkárogás. <br>* <br> <br>(Bapeva) <br>Lenne <br>Még jó is! <br>Jót inni az <br>Életvizemből. <br>Méltón, nagy kortyokban, <br>Élet-kutam káváján… <br>De én csak élet-korsója <br>Vagyok, ki bárha vízbe eshet... <br>Öregen is lehetnek álmaim? <br>Hogyan legyek erős, az még adatik? <br> <br>Vecsés, 2021. július 12. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Jó lenne a jó, <br>De ha, nincsen jó, <br>A vége nem jó, <br>Úgyhogy nem hahó! <br> <br>Sok ember élete csak „lövésből” áll <br>És nincsen is várfala, ahol sétál… <br>Eseng, hogy ezzel… de ríjon ki, <br>Ember meg nincs, ki megsegíti… <br> <br>Vecsés, 2005. december 13. – Kustra Ferenc József <br>

Manapság meg kicsit hőgutásan melegebb is van… <br> <br>Dőlnek a reggeli, éji, esti hőmérsékletek, <br>Én a régi szebb-jobb régi-időre emlékezek! <br>* <br>Kutya kemény a nyarunk, ebben sétálni, izzadástól…mindig elakadunk… <br>Direkte és módszeresen letaglóz a vad hőség, bár nem vagyunk ellenség. <br>Parasztok jól nekifeszülnek, már nem a kaszának, de a gépi ármádiának… <br>Kóborolok a határban, csak céltalan, az aratásra való meleg évszakban. <br> <br>Izzadok, mint az ekét húzó ló, meg a gazdája, eme hőség… nem való. <br>Sok éve már, hogy ilyen napsütés volt, tartósan, hőség meg akkurátusan. <br>Akkoriban még gyermek voltam, voltak ilyen jó meleg nyarak, én meg nagypapáztam. <br>Ő nyolcévesen már elvitt az aratásra, majd cséplésre, nem volt ok kacagásra! <br> <br>Fölengedett a cséplőgépre, hogy egy vasvillával, a gépet etessem… nyárral. <br>Utána még három évig mentünk együtt, de utána kényszer TSZ. -i tagok lettünk… <br>Az egész nap meleget bírtam, de sokat ittam, munkát bírtam, gépbe nem buktam. <br>Micsoda napsütéses nyarak voltak... emberek nem készültek, hogy elalélnak… <br> <br>Most már harmadik hete, hogy kidűhüngi magát a meleg… forr emberek agyveleje… <br>Manapság aztán láttam vibrál a rónaság, bizony -írtam- régiség… de nem ócskaság. <br>Mai városiak, pihegnek, mint éhes kiscica, ráadásul melegít az anyja. <br>Gyerekek, felnőttek, versengenek a szökőkutakban… Kinek nincs hely, felszik árnyékban. <br> <br>A nap csak fentről néz, látni, nem gyengül, közben leveleken látni, szél kicsit sem rezdül. <br>Kombájnok egész nap nagy rendeket vágnak, ma már nincsenek marokszedők… járnak szájak. <br>Ha szél eme hőségben suhant egyet, jól beletúr az utak oly' homokos porába. <br>Vibráló városban, hőség nő… kinek a fején semmi és nem is iszik: elveszejtő! <br> <br>Több hete már erre divat, hogy harminchat, negyven között van… a hőség akkurátusan. <br>Mindenki várja az égi-alkonyi fátylat, várja öket a hűsebb, sötétebb szoba… <br>* <br>Ah! <br>Idő <br>Micsoda… <br>Ez ritkaság. <br>Hővel küzdjél meg! <br>* <br>Hőguta! <br>Azonnal igyál! <br>Ez nem vicc… <br>* <br>Fejedet takard, <br>Mert agyad, szinte felforr! <br>Óránként igyál… <br>* <br>Nagypapa kalapját, <br>Keresd elő, nem szégyen! Most! <br>Még igy is árnyékba… <br>* <br>Vedd komolyan hőséget! <br>Nézd állatokat, mind árnyékban. <br>Old meg valahogy! <br>* <br>Ne akard, hogy ennyi legyen, <br>Orvos nem tudni… tud elégségesen? <br> <br>Vecsés, 2024. július 16. -Kustra Ferenc József – íródott: Sándor Gyula: ’Az aratás’ c. verse, {2006. 01. 13.} mint témaötlet alapján és még részben önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>

A hőség itt kóricál előttünk az utcán, szerintem, be fog mászni a kerítésen… <br>Itt aztán majd lerohan, átölel, csókolgat, mosolyog, izzadtan és nagyon szőrösen… <br> <br>A papucsomban már csúszik a lábam, ott az izzadtság uszoda, <br>Beszól a hőség, a fa alatt van némi árnyék, gyerünk, kússz oda. <br> <br>Szememet csípi a belefolyt izzadtság sós leve. <br>Gatyóba meg csak fölhevül… férfiember rejteke. <br> <br>Vecsés, 2017. augusztus 4. -Kustra Ferenc József <br>

A nyári esőről <br> <br>Szél, nagyon fütyül <br>Erdőben, őzet borzol. <br>Mindjárt esni fog. <br>* <br>Jelentős eső <br>Viselése, nehézkes. <br>Őzbunda csepeg. <br>* <br>Finoman kezdi <br>Szemerkélést az eső. <br>Alig van felhő. <br>* <br>Meleg zivatar <br>Áztatja, háztetőket. <br>Róka, a lyukban. <br>* <br>Melegben ázott <br>Mezőn nagy délibábok. <br>Újra kezd esni. <br>* <br>Sötétes felhők <br>Eltakarják az eget. <br>Felhőszakadás. <br> <br>Vecsés, 2016. december 20. - Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban. <br>