A süketcsendű <br>Faluban kutya ugat! <br>Ugatás koncert. <br>* <br>Gerle a dróton, <br>Csattogó csalogányok. <br>Önfeledt szépség. <br>* <br>Hajnali folyó <br>Csönd. Hullámfodrozódás. <br>Meredek vízpart. <br>* <br>Este nap lemegy <br>Folyó türként bíbortűz. <br>Ez láng nélkül ég. <br>* <br>Elhagyatott ház, <br>Rozsdás, bedőlt vaskapú. <br>Rozsdád kutyalánc. <br>* <br>Nyitva ólajtó, <br>Disznókat rég megették. <br>Eső szétmossa. <br>* <br>Gaz mindenfelé, <br>Változatottág az úr! <br>Virágok köztük. <br>* <br>Istálló fala <br>Kidőlt, tető majdnem ép. <br>Mestergerenda! <br>* <br>Szomszédok szintén <br>Kihaltak. Unalmas sincs. <br>Örökös sincsen. <br>* <br>Már csak öregek <br>Pár leszármazottja él… <br>Minden véget ér. <br> <br>Vecsés, 2022. július 22. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle haiku csokorban a természetről. <br>

Ironikusan: Ukrajna a megvalósító ország, de elfogyóban van… <br> <br>Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek? <br>Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk. <br>Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’. <br> <br>Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’ <br>Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’ <br>A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked… <br>Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát… <br> <br>Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak. <br>Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva… <br>Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár… <br> <br>Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik… <br>Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy. <br>Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni? <br> <br>Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők. <br>Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű? <br>Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához! <br> <br>Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok… <br>Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott. <br>Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé… <br> <br>Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat… <br>Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek… <br>Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak… <br> <br>Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre „Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…) <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Ő kit utolér a végzet és rogyadozik kábán, látszik, alig áll a lábán… <br>Összeomlik a lelkében minden, mert ráébred. semmi jól már nincsen… <br>Még jó, ha annyira magánál van, hogy felismeri, kötésig kakiban van… <br>(Régen a fából készült aszfaltot ellopták, most az ő életalapját rontják…) <br> <br>Érzi, hogy nagy a baj, leomlik lelkében minden és ez maga a nagy robaj… <br>Voltak vágyai, álmai, sőt tervei mik tovatűntek, közben meg, hogy dübörögtek… <br>Még annyi van benne, hogy tudatosan vánszorog... elesne, így nem ácsorog… <br>Már sír is kínjában, de könnyei sem lökődnek, néha-néha előkerülnek… <br> <br>Még épphogy végig tudja nézni magát, meghal? Nem érti sorsa óvatoskodását… <br>Születése óta csak szőte megváltó terveket, de nem értette embereket… <br>Tervezései jók voltak, másnak sikerültek, kezük alól sikerek kikerültek… <br>Ő meg csak szerencsétlen lúzer volt s lelkében a siker és sikertelenség bunyózott… <br>* <br> <br>(senrjon csokor) <br>Nincs semmi okos tanács, <br>Nincs már oly’ ami segíthetne. <br>Lélek leomlás. <br>* <br>Álmai kártyavárát <br>Lehet-e újraépíteni? <br>Lélek leomlás. <br>* <br>Nagyívű volt kártyavár <br>Projekt, zöldes, lakótelepnyi… <br>Lélek leomlás. <br>* <br>De folyvást éltek bajok, <br>Akadályok, gátló tényezők! <br>Lélek leomlás. <br>* <br>Az öregsége már meg <br>Is mutatja a siker nélkült… <br>Lélek leomlás. <br>* <br>Öregedés… a véghez <br>Vezető út… mi sem nincs! Kasza… <br>Lélek leomlás… <br> <br>Vecsés, 2024. január 5. -Kustra Ferenc József- íródott leoninus és senrjon csokorban a véglegességről, önéletrajzi írásként! <br>

(Bokorrímes) <br>Minden éjjel, biztosan álmodok egy kicsit… <br>Paraszthajszálnyit, kiskanálnyit, tán' szemernyit… <br>Biz’ ha nem emlékszek, hogy vajon mit is álmodtam, <br>Panaszt is megfogalmazok, ártalmatlan búban. <br>* <br>(3 soros zárttükrös) <br>Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem, <br>Vissza aludnák, sorsom lesújtón mondja, hogy nem engedem… <br>Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem. <br> <br>Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem, <br>Igy aztán még azt sem tudhatom, hogy ki az, aki nézegethet engem. <br>Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem. <br>* <br>(Senrjon) <br>Szívem éjjel is dobog, <br>Ha álom nélkül kelek… dohog. <br>Kimaradt éjjel! <br>* <br>(Senrjú) <br>Jövő, még remény, <br>Homokóra már csak múlt! <br>Éji álmokat! <br>* <br>(HIQ) <br>Szárnyam nincs, <br>Lúdtollal írok! <br>Megmarad? <br> <br>Vecsés, 2024. július 3. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként! <br>

Büszkeség, félelem vagy akár a kétség! <br>Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség. <br>Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű, <br>De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű… <br>Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok, <br>És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok? <br> <br>Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel, <br>Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel. <br>Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom? <br>Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom. <br>Ha majd megszűnik életem, a fontos létem, <br>Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem. <br> <br>Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz? <br>Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz… <br>Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol, <br>Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol. <br> <br>Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja, <br>Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga… <br> <br>A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan, <br>Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan… <br> <br>Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József <br>