Hallom kopogását a szakadó esőnek<br>Ázott, gyászoló nép fekete kabátján.<br>Ma mind közös ügyért jöttek:<br>Temetni azt, kit oly nagyon szerettek.<br><br>Fejükben megannyi emlékkel, gondolattal érkeztek,<br>Egy erősnek hitt ember utolsó útja ez.<br>Nem lesznek már közös, szép napok,<br>Ezeket az eső mossa, s a szél szárítja meg.<br><br>Lelkem még küszködik, érzem;<br>Ázott, hideg föld kerül erőtlen testemre,<br>Hol hullámat dögevő férgek nyuvasztják,<br>S hideg koporsómba a szél süvít be. Fázom.<br><br>Nem fáj semmi, nem bánt már senki,<br>Feledem, mi rossz volt, sok gyötrő gondolat.<br>Megmarad a kevés, de szép emlék bent a szívben,<br>Miket azoktól kaptam, kik tisztán s igazán szerettek.<br><br>Véget ért az út. Emlékként éltem, s most az is maradok,<br>mint kósza árnyék a nyári napsütésben.<br>Sok elhullajtott könny, mi szívből ered, vonja be örök nyughelyem,<br>s minden csepp éltető magja emlékem hamvas virágának.<br><br>2015.

Úgy szeretnék szabad lenni,<br>Testem rabságából kivedleni,<br>Lelkem járná a világot, akár a vándormadár,<br>Látnám a szépet, látnám a jót,<br>Fellegekbe szállni, ó, milyen jó.<br><br>Szárnyamat szél csapdosná,<br>Ázott testemet vihar pusztítaná,<br>A Nap fényében megfürödnék,<br>S a tél havában én is megpihennék.<br><br>Bejárnám a díszes keletet, a habzsoló nyugatot,<br>Szállnék hegyeken s vizeken<br>Át, a tükörkék, gyönyörű tengereken.<br>Sorsomat üldözném, utamat keresném,<br>S ha megtalálnám, azt végig be is járnám.<br><br>Ez lennék én: madár a szélben,<br>Egy múló és fájó gondolat,<br>Ki föntről szemléli a világot,<br>S habár magányos, tudja jól:<br>Álmokat üldözni vétek.<br><br>2012.

De jó volna újra élni mindent;<br>Látni a tavasznak üde virágzását,<br>Érezni a Napnak éltető sugarát,<br>Hallani az őszi falevelek halk susogását,<br>S érezni szívemnek minden dobbanását.<br><br>De jó volna mindent, mindent elölről kezdeni,<br>De jó volna álmodozó gyermeknek lenni,<br>Ki felhők hátán száll, s álmai a mennyekig röpül,<br>Feledni, mi fáj, bút s bánatot eldobni;<br>De jó volna újrakezdeni...

Apám beképzelt és arrogáns volt,<br>állandóan járt a szája.<br>Azt hirdette hogy ő zseni,<br>hogy mindenki őt megcsodálja.<br><br>Megcsalta az anyámat,<br>a nőkkel tiszteletlenül bánt,<br>de önmagával szemben <br>tiszteletet megkívánt.<br><br>Ha mertem vele különbözni.<br>rettentően pipás lett.<br>-Én hozzád képes isten vagyok –<br>volt a durva felelet.<br><br>Az árnyékában nőtem fel,<br>Csak ő volt aki szóhoz jutott.<br>Mindenről volt véleménye.<br>Akadt-e ki többet tudott?<br><br>Voltak akik imádták,<br>de épp annyian kizárták.<br>suttogtak hogy pedofil,<br>akár ínycsiklandó krokodil.<br><br>Kihaltak a barátai,<br>más ritkán állt szóba vele.<br>halálra itta magát.<br>Áldja Isten, egye fene.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(leoninus) <br>Felnőtté válás zavaros katyvaszban, az élethelyzetek azonos sokaságában… <br>Igazodni kapunyitási pánikokban és vicces vagy kínos szituációkban… <br> <br>(HIQ) <br>Emberek! <br>Sorba beállni! <br>Életrend! <br> <br>(Bokorrímes) <br>Kínosak a félrecsúszott, introvertált emberek szorongásai, <br>Az életet hosszasan élőnek generációs szorongásai, <br>Illetve a női nemnek érzékenység típusú szorongásai… <br> <br>Kik történetükkel -futótűzként- lettek széles körben népszerűek, <br>A jellegükkel, vagyis azzal, hogy a felvázolt élet helyzetükkel, <br>Másokban mindig érzelmeket generálóknak, ritka helyzetükkel. <br> <br> (3 soros-zárttükrös) <br>A legnagyobb baj, ha katyvaszban a szerencse kicsit sem turkál, <br>Hagyja embert szenvedni, szenvtelen… valamiért csak nem jussál… <br>A legnagyobb baj, ha katyvaszban a szerencse kicsit sem turkál. <br> <br>Valójában maga az élő katyvasz már lehet sorstragédia is, <br>Valójában a katyvasz jelenlét, már számolatlanul életbázis… <br>Valójában maga az élő katyvasz már lehet sorstragédia is. <br> <br>Azonban én nem tudok semmilyen fajta, remélt-elérhető segítségről, <br>Itten valósan, segítőkészen, érthetően beszámolni, vitézségből… <br>Azonban én nem tudok semmilyen fajta, remélt-elérhető segítségről. <br> <br>(senrjú) <br>Faramuciság <br>A lét vad sorsrontása… <br>Ha még… faksznis is! <br> <br>Vecsés, 2017. november 2. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. <br>’Faramuci’ – tempós eljárás, ’faksznis’ – bogaras. <br>