(Senrjú) <br>A halál párja, <br>Életben nem véges tánc! <br>Élőkkel járja. <br>* <br>(HIQ) <br>A halál <br>Az élet része… <br>Élet ily’. <br>* <br>(HIAQ) <br>De egyszer mindennek <br>Eljön a vége emberhez… <br>Ez végül maradó. <br>*** <br> <br>(Senrjú) <br>A halál társa, <br>Táncolunk még, míg lehet. <br>Lép velünk halkan. <br>* <br>A halál árnyék, <br>Élet-léptek halkulnak. <br>Kísér mindvégig. <br>* <br>(HIQ) <br>Halál jön <br>Az élet útján... <br>Ez ilyen. <br>* <br>Halál szól, <br>Az élet némul... <br>Már közel. <br>* <br>(HIAQ) <br>De egyszer csak eljön, <br>A legvégső perc az úton... <br>És itt marad csendben. <br>* <br>Nincs mi megállítja, <br>Elér a csend és a zárás... <br>Marad: por és emlék. <br> <br> <br>Vecsés. 2025. június 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként az élet lefogyásáról… Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam. <br>

Latin szólás fordítása… <br> <br>(leoninus) <br>Már biz’ majd’ itt az újév, de az emberek nem változnak, erre nem jó… újév. <br>Mindig is voltak bölcsek, bár manapság is vannak sokak, ki hiszik, hogy bölcsek. <br>Éjjelt váltakozó nappal hogyan befolyásolja? Sehogy, rúgja meg a macska… <br>* <br>Új év jön, de régi az ember lelke, változás nincs, csak fordul az év kereke. <br>Voltak bölcsek, most is van ki úgy él, mintha tudásuk nagyobb volna az ősöknél. <br>Éj múlik, nappal jön, a sors nem enged ekképpen, hajnal ragyog, marad helyén minden. <br>* <br>(HIQ duó) <br>Az idő <br>Óh… állhatatos. <br>Ketyeghet… <br> <br>Az idő <br>Rohanva… hová? <br>Csak úgy búj <br> <br>(Apeva) <br>Az <br>Idő <br>tiktakol, <br>át a testen, <br>némán hagy nyomot. <br> <br>Az <br>idő <br>elillan, <br>csendben elmész <br>mégis minden fáj. <br>* <br>(senrjon) <br>Szilveszterkor lépést tarts! <br>Időnek is kell, hogy rend legyen. <br>Múlttal együtt megy. <br> <br>(tíz szavas) <br>Szilveszterkor lépj, ha hív az idő, <br>Múlttal táncol a jövő. <br>* <br>(senrjú) <br>Ősök lóháton <br>Vágtattak az idővel… <br>Oda kell érni! <br> <br>Léptek porában, <br>szél hordja a régi dalt. <br>Nincs menni hova. <br>* <br>(Tíz szavas) <br>Idővel tartjuk kordában tevékenységeinket, <br>A lóápolást, zaboltatást, kutya sétát, videó-nézéseket. <br> <br>(katauta) <br>Idővel tartjuk. <br>Lóápolást, zaboltatást, <br>Kutya sétát, filmnézést. <br>* <br>(Kétsoros-bokorrímes) <br>Szilveszter-hajnal… reggelig, <br>Félrészeg-álomnap estig… <br> <br>(senrjú) <br>Szilveszter hajnal, <br>Félrészeg álom kísér. <br>Megáll az este. <br>* <br>(leoninus) <br>Meghalásig időszámítás s utána végtelen – örök múlás. <br>Időt vekker mutatja és ha beledöglik is… tulajt bosszantja. <br> <br>(Kínai csi-csüe: 4×7 szótag. Versképlet: a a x a) <br>Nap örök, mégis múlik, <br>Végtelenbe lehullik. <br>Létünk csak rezdülésünk, <br>Pillanatban elbújik. <br>* <br>(Tízszavas) <br>Az öregség magában is bajjal jár, <br>Lét: barna medve… brumgár. <br> <br>Az öregség mosolya sárga, <br>Ha jön, brummogva távozik az ára. <br> <br>Vecsés, 2021. december 27. – Siófok, 2025. július 29. -Kustra Ferenc József- írtuk: alloiostrofikus versformában, kétszerzősként, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br> (3 soros-zárttükrös) <br>Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg, <br>Jaj nekünk, ha a pillanat rideg… szívünk ettől olyan hideg… <br>Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg. <br>* <br>Ha remény szikrája fagyban ég, <br>Szívünkhöz a tavasz elér még. <br> <br>Remény, ha van, nem fagy meg, <br>Szív dobban, s jön meleg. <br>** <br> <br>(Bokorrímes) <br>Eme áldatlan helyzet elkezdi oldani lét vékony kérgét, <br>Eme helyzetet ember, ha nem tudja oldani, csak nézgél szét. <br>A remény a kistestvére létünknek, segít a tehetségnek, <br>Ha nincs csak jó vastagbőrű reménytelenség, jó szenvedésnek. <br>* <br>Remény vezet, ha kérgünk feslik, <br>Lét hajtása új fény... sejlik. <br> <br>Remény támasz, ha minden roskad, <br>A belső fényünk sosem fonnyad. <br>** <br> <br>(Katauta) <br>Tehetség, épp’ int, <br>Lám, tehetség… messze van. <br>Inkább szív-sirató van. <br> * <br>Készség hív, de távol van, <br>Szív sirat, remény alig van. <br> <br>Tehetség int, de nincs nyoma, <br>Remény szól: „Lesz még dolga.” <br>** <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani, <br>De, hogy holnap reggelre majd mi lesz, ki fog derülni… <br>A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani. <br>* <br>Mit elrejtek, vágy és remény, <br>De holnap majd teremhet fény. <br>** <br> <br>Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet, <br>Reménytelenségben pedig nincsen jó kilátás-élet… <br>Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet. <br>* <br>Remény nélkül szív is fáradt, <br>Kilátás sincs, mert… néma-bánat fáradt. <br>** <br> <br>(Bokorrímes) <br>De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon, <br>Ez az egy mód, hogy a sérült lelked, nehogy távozzon… <br>De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon. <br>* <br>Hitből nő ki remény fája, <br>Lélek gyógyul, ha van álma. <br>** <br> <br>(HIQ) <br>Csak bízzál, <br>Ki sem segíthet! <br>Küzdj és bízz! <br>* <br>(Tíz szavas) <br>Csak bizalom nyit utat, <br>Hol lélek mélye, újra utat mutat. <br> <br>Vecsés, 2025. május 18. – Siófok, 2025. június 8. Kustra Ferenc József- írtuk: Gránicz Éva szerzőtársammal, kétszerzősnek alloiostrofikus versben, Bosányi Alexandra Eszter „A remény-vesztett poéta hangja” c. verse, mint ötletadó alapján. <br>

Első, id. Kustra Ferenc volt a nagyapám, <br>Neje, Szivák Mária meg a nagymamám. <br>Foglakozása ácsmester volt, robotolt. <br>Nagymama, mint háztartásbeli otthon volt. <br> <br>Nagyapa jó ember volt emlékszem, <br>Nem ért rá, nem sokat játszott velem. <br>Nagymama főzött és sütött tortát, <br>Ő csinálta a legjobb matutkát. <br> <br>Róluk kevesebb, de jó az emlékem, <br>Nagyon szerettek, erre is emlékszem. <br>Sírjukon látom, kint van a fényképük, <br>Így nem halványul el kedves emlékük. <br> <br>Gyermekkorom szép emlékei voltak, <br>Jó nevelésemhez hozzájárultak. <br>Sajnos örökké ök sem élhettek, <br>De a szívember tovább léteznek… <br> <br>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Jenei József volt a nagyapám, <br>Dein Anna meg a jó nagymamám. <br>Nagyapa szakmája, patkoló kovács, <br>Pipafüstbe biz' fojtogatta krachács. <br> <br>A k. und k.- ban a huszároknál szolgált, <br>Ott egy lovashadosztályt kiszolgált. <br>Galíciában... ott állomásoztak, <br>Oroszokkal időnként csatároztak. <br> <br>Érdekeseket mesélt az, időkről, <br>Meg a huszár-szokás, bajuszpedrőről. <br>Értett a lovakhoz, állatokhoz, <br>Kocsigyártáshoz és patkoláshoz. <br> <br>Nemcsak kovácsmester, de paraszt is volt, <br>Földje, szőlője és legelője volt. <br>Ló meg tehén, disznó és baromfi, <br>Ezeket neki kellett tartani. <br> <br>Szép, nagy fehér huszárbajusza volt, <br>Az biztos, hogy az mindig pödrött volt. <br>Pipázott, mint régi huszárember, <br>Én csodáltam Őt, mint gyerekember. <br> <br>Én voltam a fiú unokája, <br>A kedvence és a kis pajtása. <br>Szeretett és kényeztetett engem, <br>Mikor vele voltam örült lelkem... <br> <br>Nagymama jól főzött, igen jól sütött, <br>Legjobb rántotta volt, mit összeütött. <br>A tojás lébe paprikát kevert, <br>Sütés után piros, márványos lett. <br> <br>Sajnos már nagyon régen meghaltak, <br>De emlékszem, nekem jót akartak. <br>Bizony kit szeretünk örökké nem él, <br>De emlékük örökre szívemben él. <br> <br>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>