Álmaim őrzője voltál<br>oly sok fáradt hajnalon.<br>Már nem torzítja arcom<br>könnyező mosoly,<br>de hosszú éjszakákon át<br>tovább hajszolom<br>reflektor tépte emlék-arcodat.<br><br>Szerelmed álma kincs,<br>nem ad reményt a nincs,<br>csókjaim tüze kevés,<br>ha hideg az ébredés,<br>s nincs erőm, hogy betakarjalak.<br>Új ruhákba, hogy bújtassalak,<br>ha arcom is szegény. Kopott,<br>elfogyó múltam nem kapott<br>reményt a téli ébredéstől.<br>Vártam még, de a szenvedéstől<br>csak torz vigyorra tellett,<br>azután mennem kellett.<br><br>Szeretve szeretlek,<br>fáradt szenvedélyjel,<br>arcokban kereslek,<br>minden züllött éjjel.<br><br>Gép, ember,<br>gépember.<br>Egyek vagyunk, én és a gép,<br>valaki jön, helyembe lép.<br><br>De fogsz-e mással,<br>úgy mint akkor ott velem,<br>szeretkezni a hegyen,<br>hálózsákba bújva,<br>félúton Krakkó felé,<br>új mesés csodák elé<br>futsz boldogan újra,<br>mással, mint velem,<br>hazudsz neki is,<br>mindig mint nekem?<br><br>Fényszórók kúsznak fel a dombon,<br>piros hátuk álmot küld felém. <br><br> <br>1980.

Így mosdik a hold a tó tükrében<br>a hideg nyári szellő szárítja...<br>nem látja senki se az estében, <br>hogy csupasz testét felhőkbe zárja.

Csodás város Krakkó <br>de, vár már a hajó,<br>a hajón Krisztina.<br>Új hazám Norvégia<br>zord fagy hazája,<br>életem álma <br>Dél-Afrika csak emlék.<br>De hova is mennék,<br>míg bennem él arcod.<br>Önpusztító harcod<br>magad vívod már, nélkülem.<br>Minden voltál nekem<br>s, az maradsz örökre.<br>Az óriás víz tükre<br>elringat kedvesen,<br>álmom szerelmesen<br>szállna szíved rejtekébe<br>de, felsír hogy, vége,<br>a komp harsonája,<br>a tenger felett nő Gdańsk bús homálya.<br><br>1981. 01.05.

Születésnapra<br><br>Szüleid szerelméből születtél-e földre.<br>Örülök, hogy a sors mellém rendelt téged.<br>Megismerhetem sok-sok jóságodat.<br>Bár teljesíthetném minden vágyadat.<br><br>Hosszú utat jártál negyvenhét óta.<br>Göröngyökkel teli, bánatot hordozva.<br>Életed hátra lévő része holnap kezdődik.<br>Univerzum lényedet igényli.<br><br>Szórd a mosolyod mint nap a sugarát.<br>Vendégek serege verseid hangulatát isszák.<br>Erényeid dicséri jutalmul az élet.<br>Reménytől lüktet a vágy, mellyel a fényt kéred.<br><br>Kívánom, hogy tartsd meg a felfedezett csodát.<br>Örömteli sikert halmozd egymás után.<br>Holnap álmai lelkedben rejtőznek.<br>Szeretet gyümölcse minden korban érnek.<br><br>Küzdj a végsőkig ne add fel soha.<br>Minden télre kikelet hoz új tavaszt.<br>Csillagok titka létezésed száma.<br>születésed napján égből légy megáldva.

Telnek az idők?<br>- Öregszem én is.<br>- Nem maradok gyerek,<br> Hisz felnövök úgy is.<br><br>- Múlnak az évek,<br> Felnövök hamar?<br> És felnőttként élek,<br> Míg hazám földje,<br> El nem takar.<br><br> Elföd engem,<br> Nem leszek már?<br> Hisz engem is elvisz,<br> Majd a Halál.<br><br> S a Halál árnyában ülvén,<br> Félve, rettegve, elítélvén,<br> Ő lecsap könyörtelen,<br> És időt nem hagyva nekem,<br> Cselekvésre kell kényszerítenem,<br> Legyöngült testem.<br><br>- Megpróbálok szembeszállni,<br> Küzdeni, harcolni és felállni!<br>- De mindez, fölösleges?<br> Hisz nincs esélyem!<br> A végzet, úgyis utoléri énem!<br><br>- Ne vigyél el!<br>- Nem állok készen!<br>- Jöjj vissza később,<br> Hisz még itt kell élnem!<br><br> Jóvá kell hoznom<br> Minden hibám!<br> El kell búcsúznom!<br> Viszlát család, viszlát világ!<br><br>- Ne vigyél el<br> Ilyen hamar!<br> Gyerek vagyok,<br> Ki élni akar!<br><br>- Élvezni még az életet?<br> Ezt szeretném!<br> Hiszen céljaim vannak,<br> És ezt mind elérhetném!<br><br>- Én nem akarok<br>?Más helyen? lenni!<br> Én itt akarok maradni,<br> Emberek közt élni!<br><br>- De telnek-múlnak az idők,<br> S ha a könyörtelen vég utoléri énem,<br> Most már tudom, ha szembeszállnék, <br> Ellene nincs sok esélyem!<br>