Nem fontos, hogy mit hozott múlt <br>Szabadságért hány magyar hullt!<br>Mit hoz közelgő jövendő<br>Csak az fontos, most döntendő.<br>Rabláncokat széttépve<br>Gyarló idegent kiűzve<br>Szent Magyarság győzelmére<br>Büszke turult küldve égre.<br>Kiáltjuk szép Kárpátokból<br>Elég volt az elnyomókból!<br>Vagy tán fogolyként rettegve<br>Kínzó bilincsekbe verve<br>Magyarok istenét kérve<br>Örök rabságra ítélve<br>Suttogjuk bús Kárpátokból<br>Hogy kérünk a szabadságból.<br>De mit hoz majdan jövendő?<br>Az rajtunk áll, most döntendő.<br>

Bimbózó virágok nyílnak a réten<br>Víg kis madárkák szavalnak szépen<br>Szivárvány játszik fenn az égen<br>Napsugárból szőtt gyönyörű fényben<br>Új szerelem szárnyal a sebes szélben<br>Bús bánatot hagyva a messzeségben<br>Kérlek engem, engem kerülj el<br>Ne kínozz, kerülj messzire el<br>Fájó szívem vak sötét völgyében<br>Dühöngve tomboló tél idejében<br>Itt nincs helye friss bimbózó virágnak<br>Itt nincs helye csalfa vidámságnak<br>Most magány szele szabja testem<br>Mivel szerelem bűnébe estem<br>Ezen tüzes szablyákkal forgó szelek<br>És a hosszú magányos rideg telek<br>Ronggyá tépték én lángoló szívem<br>Szerelmem miattad lett vétkem <br>Igen te miattad ifjú Tavasz<br>Újabb szerelmekkel tovább ne hamvassz<br>Bőven elég volt egy, a szörnyű véghez<br>Így kérlek, mint haldokló kegyelmez!<br>Ne ölelj szép szerelmes széllel!<br>Ne vakíts engem szikrázó fénnyel<br>Nem kérek illatos virágaidból<br>Kímélj meg kis madárkák víg zajától<br>Ízleltem már keserű szerelmed<br>Nekem elég volt add kegyelmed.<br>

Kökény illat s pillanat<br><br>Tömény szavak s hajcsomó, mely kezemben marad<br><br>Szivem összeszorul, arcom beesik<br><br>Eljő az ősz, egy falevél leesik<br><br>Leszáll az est, csönd lesz rögvest<br><br>Temérdek hajad beborítja arcomat<br><br>S csak egy pillanat, nem is érzem, nem is fáj<br><br>Megszűnik minden mozzanat.

Valentin nap<br><br>A mi Valentin napunk Szent Istvánkor volt.<br>Ezért néhány ember irigyelt és korholt.<br>Nyári szellő súgta, hogy téged kereslek.<br>Szívünkben maradt még a szó, hogy szeretlek.<br>Most vastag hó öleli fagyos földünket.<br>Talán ránk is vigyázz védelmezz bennünket.<br>A szerelmünk olyan mint hajnali tűz este felé.<br>Rajtunk tartja az Isten simogató kezét.<br>Mint későn érő két kamasz megyünk a bálba.<br>Mintha az első szerelem haza találna.<br>A mi Valentin napunk olyan napfelkelte.<br>Ami minket úgy talál egymást átölelve.<br>2012.02. 14. Ézsiás László<br>

Zörgő motorral beáll az 55-ös<br>rozzant Ikarus-felszállás, a hűvös<br>őszi szél után jóleső meleg fogad,<br>siess már, ülj le, meg ne üsd magad,<br>veszekedés, lárma, elhelyezkedünk.<br>Az úton Pestig beszélgetünk.<br>Osztyapenkó, hidak, Országház. Kiszállás<br>fürgén, délelőtt gyárlátogatás:<br>feketén málló falak mögött dübörgő<br>géphalmaz, daru emel, csörlő <br>feszül, tovább megyünk, második emelet:<br>szorgos kezek milliós gépeket<br>bűvölnek, kimért, pontos mozdulatokkal,<br>kék köpenyes gesztikuláló tagokkal<br>magyaráz. Kiérünk, végre friss levegő!<br>Délután Halászbástya unalomig,<br>utána futás a pályaudvarig,<br>hogy el ne késsünk, mert itt kapjuk<br>a jegyeket,? este varieté ? tudjuk<br>hol van, nem késünk el, jók leszünk!<br>? Nyugati, érkezési oldal, munkások,<br>kusza tömeg. A lány vonatok<br>füstjét nézi-én Őt.<br>Hátranéz, mosolyog, rőt<br>hajával szél játszik,<br>beszélgetünk. Nem látszik<br>rajta hogy,?intézetis?.<br>Tetszel nekem mondom, nevet,<br>utálja a rendőröket<br>és tud egy helyet,<br>hol ketten lehetünk.<br>Kéz a kézben megyünk,<br>búcsúzunk a varieté előtt,<br>osztálytársak dühödt<br>képpel meresztik szemüket,<br>majd kamasz ösztönüket<br>nehezen elfojtva bemennek,<br>s közben gyűlölnek,<br>mert nekik nem sikerült.<br>Varieté, vidámság, feledünk<br>mindent, futunk a busz felé.<br>Hűvös őszi szél után jóleső meleg fogad,<br>siess már, ülj le, meg ne üsd magad,<br>veszekedés, lárma, elhelyezkedünk,<br>hazafelé már nem beszélgetünk.<br>Jó lenne aludni most!<br><br>1974. 10. 15.