Ha rád nézek, <br>szívemben kigyúlnak a fények, <br>s mutatják az utat, <br>amin hozzád érek. <br><br>Nem kell pontos cím, <br>sem útmutatás, <br>szívem dobbanása <br>elvezet hozzád. <br><br>Mennék, sietnék, <br>tűzön vízen át, <br>átszelném érted, <br>gyalog az óceánt. <br><br>Ha kell, repülnék, <br>ló hátán mennék, <br>a mikulás szánján <br>bizton odaérnék. <br><br>Ha elveszíteném <br>hozzád az utat, <br>a csillagok között is <br>megtalálnám azt. <br><br>Mert szépséged <br>addig él szívemben, <br>míg egy csillag is <br>ragyog az égen. <br>

Belülről mar engem, <br>kívülről nem látszik, <br>de elemészt teljesen, <br>vágyam utánad. <br><br>Mióta először láttalak, <br>kezem, lábam remeg, <br>a szívverésem mérni, <br>már nem is lehet. <br><br>Megfogott szépséged, <br>szemed, arcod bája, <br>csodás testednek, <br>izgató látványa. <br><br>Mert te vagy a Nő, <br>az anya, angyal, <br>oda vagyok érted, <br>fájó, üres aggyal. <br><br>Ha hívnál, mennék, <br>bármikor, bárhová, <br>feladnék érted mindent, <br>mennék, akár világgá. <br><br>Találkozni veled, <br>megfogni a kezed, <br>szemedbe nézni, <br>nékem vajon lehet? <br><br>Kérlek annyit mondj, <br>jöhetsz, várlak, <br>engem is emészt <br>a vágy, utánad. <br><br>Ez lenne az Új Év, <br>első jó híre, <br>indulnék is azonnal, <br>oda, Edelénybe. <br><br>És tudod Edelény, <br>mitől nevezetes? <br>Ott lakik a legszebb, <br>minden nő felett. <br><br>De hiába a vágy,<br>ha az egyoldalú,<br>azért vagyok Én,<br>folyton szomorú.<br><br>Leteszem a tollat, <br>most már elfeledlek, <br>tudom az Isten, <br>nem nékem teremtett. <br><br>Legyen az életed, <br>nélkülem is szép, <br>gondolj jó szívvel rám, <br>ha eszedbe jutnék. <br>

Szó lenni a levélben,<br>fény lenni a sötétben,<br>szél lenni kertjében,<br>csendesedni szerényen,<br>leülni fakérgen,<br>nap lenni egész fent,<br>ragyogni míg felébred,<br>néha fájni, néha szűnni-múlni,<br>s néha nem akarni, de könny lenni ott,<br>hol gördülni bőrén egészen, még egy múlik percében,<br>sok múlik egész bent lelke mélyébe, sötétben.

Kértem az Istent boldogságért<br>Soha nem múló vidámságért<br>Kértem már az éj sötétjét<br>Izzó nap bölcs fényességét<br>Szelek csattogó korbácsát<br>Szellők vigadó románcát.<br><br>Mikor már a hitem veszni látszott<br>Minden reményem halni vágyott<br>Egy angyal szárnyalt az égen<br>Zöld föld felett meseszépen<br>Bíbor fény tavába állva<br>Fekete magányba várva.<br><br>Hajnalpír zuhant messzeségre<br>Bársonyt borít égi szépségre<br>De nap utolsó fényében<br>Egy mosoly kíséretében<br>Szívét vígan tárta elém.<br>Most őrzöm szerelmes felét.<br><br><br>(Egy a P Mobil - Zöld, bíbor, és fekete ihlette szerelem emlékére.)

Ha az egészség elillan<br>A halál keze felvillan<br>Az életkedvem messze száll<br>A halál hozzám közel áll.<br><br>Rám támadt a bódító láz<br>Csorog rólam az izzadt máz<br>Fehérebb vagyok, mint a fal<br>Érzem, e ragály most felfal.<br><br>Sápadt szám száraz Szahara,<br>Forró égető vihara.<br>De mégis ráz sarki hideg!<br>Ezt nem bírja beteg ideg.<br><br>Tehetek e kínok ellen?<br>Nem! Kísért, mint gonosz szellem<br>Keresi az áldozatot,<br>Ki kap örök kárhozatot.<br>