Darvak röpülnek át <br>Kinyilt folyók felett, <br>Hirdetve hangosan <br>A várt kikeletet; <br><br>És bár a föld kopár, <br>Szinetlen a vidék, <br>Kéken sugárosan <br>Mosolyg alá az ég. <br><br>A földben élni kezd <br>Ezer mag és csira, <br>S kibúni vágy a nap <br>Meleg sugárira; <br><br>Lombos lesz a liget, <br>Virágos a mező, <br>S ezer vidám gyönyört <br>Talál az érező. <br><br>Óh csak nekem jöend <br>Hiában a tavasz; <br>Az én virágomat <br>Nem adja vissza az.

Szőke hajam már kibontom a szélnek <br>De arcomat mosolyba takarom <br>A hiába várt csókok igazát <br>Elbocsátja az asszony-hatalom. <br><br>Rózsákból rakni mindig-égő máglyát <br>Jól csókos tűzimádó tudna csak <br>Hát elbocsátlak csókos csóktalan, <br>Már lángot hívőbb kezek gyujtsanak. <br><br>Megosztozunk most iker életünkön <br>Tiéd a vágy, enyém a szerelem <br>S kihullsz belőlem, mint az üstökös, <br>De emlékcsillag száz marad velem.

Visszaadok én mindent, <br>Ha visszaadni lehet, <br>De nem adom vissza <br>A szemed. <br><br>Belőlem fognak nézni <br>Téged és egy kék tavat <br>S mit a földön nézni <br>Még szabad. <br><br>Visszaadok én mindent, <br>Ha visszaadni lehet, <br>De nem adom vissza <br>A szemed.

Éjjelenként sokszor rajtam üt a gond, <br>hogy messzebb vagy, mint valaha remélted, <br>és szívem elszorul, <br>hogy olyan nagyon hiába szeretlek, <br>és lassan, lassan meg kell halnom érted. <br><br>Mikor remegő árnyak elsusogják: <br>lehet, hogy szemem többé sohse láthat, <br>hogy minden elmulik, <br>szerelem, hűség: te is elfelejtesz - <br>akkor úgy elfog, úgy elfog a bánat. <br><br>Sajnállak akkor Téged s magamat, <br>sajnálom akkor szép gyermeki múltam, <br>s szeretnék édesen <br>átsimulni egy naiv imádságba, <br>mit hajdan, titkon anyámtól tanultam. <br><br>Akkor borzongva, kábult félelemmel, <br>összetett kezű imára térdelten <br>zokogok, zokogok, <br>s kisikoltam a néma éjszakából: <br>Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben!

Nehéz, nehéz a szivem, <br>Rajta csügg a szerelem, <br>A szerelem bánata, <br>Roskadozok alatta. <br><br>Sem éjem, sem nappalom, <br>Egyre csak gondolkodom, <br>Csak arról gondolkodom: <br>Gondolsz-e rám, angyalom? <br><br>Hogyha neked nem kellek, <br>Ne kelljek én senkinek; <br>Ha te nem szeretsz engem, <br>Az isten se szeressen!