Te titokzatos lány, ki a koli falai közt vár reám.<br>Szívem legbelső érzései várnak most terád.<br>A nevedet sajnos még nem tudom.<br>Remélem egyszer az álmaidban a főszerepet én kapom.<br>Lehetsz te tőlem tanuló, modell vagy művész.<br>Ha nem kaplak meg, hát vágja le a kezemet a fűrész.<br>Sajnos nem vagyok egy latin macsó.<br>Nem vagyok egy élsportoló.<br>De belül egy érzékeny személyiség rejtőzik.<br>Gondolataimat a személyed képei megfertőzik.<br>Amikor arcodat nem láthatom.<br>Szívemet elönti a bánatom.<br>De mikor szemünk találkozik.<br>A lelkem kiabálva ugrándozik.<br>Remélem összehoz minket egyszer a sors.<br>És majd csókjaid közt az ágyadba sodorsz.

farsangi buli, áll a bál,<br>a félbolond pincér pezsgőt kínál,<br>play backről játszik a szakállas zenész,<br>lesz miről mesélni,ha hazamész,<br><br>úgy emlékszem, már voltam itt,<br>-újra élem testem álmait,<br>táncoló lábak csábos ritmusát,<br>láttam már én ezt az éjszakát,<br><br>villogó fények alatt a lányokat,<br>a reménykedő férfi álmokat,<br>bor tüzelte égő vágyakat,<br>reggelre kihűlő ágyakat.<br><br>1995.<br>

Folyik a víz,<br>Folyik vele együtt a pici szívem.<br>Elsodorta elsodorta messze a pici szívem,<br>Mit tegyek? Mit tegyek?<br>Ússzak utána?<br>Vagy hagyjam had sodorja el a messzi világba.<br>Nem hagyom! Nem hagyom!<br> Most tudtam meg igazán,<br>Hogy kellesz nekem drágám.<br>Gyere vissza ne hagyj el,<br>Én nélküled senki sem leszek.<br>Ha kell megverekszem érted,<br>De te akkor is az enyém leszel szívem.

Mély fájdalommal tudatom<br>mindenkivel,<br>akik utáltak ebben<br>a keserves életben<br>hogy<br>még mindig élek.<br><br>*szerző: a beküldő

Leengedem a horgonyt,<br>Mert a főkapitány morcos,<br>Én vagyok a szakmában a legjobb,<br>Ezért minden fiú utánam futkos,<br>Szeretem a friss halat,<br>De ha tudsz sushit is hozhatsz,<br>Leengedem a hajamat,<br>S lóbálom a szoknyámat.