Állj meg, feleségem, <br>Mondok valamit, <br>Játsszuk el a multnak <br>Jelenéseit, <br>Mert illik dologhoz <br>Fogni végre már, <br>Isten drága napját <br>Egyre lopni kár. <br><br>Eddig csak henyéltünk, <br>Ennek vége lesz, <br>Mert ez a léleknek <br>Fásulást szerez. <br>Munka, tett az élet, <br>Tegyünk valamit, <br>Játsszuk el a multnak <br>Jelenéseit. <br><br>Képzeld, hogy leány vagy <br>Az a lyányka még, <br>Kivel ott a csendes <br>Kertben mulaték. <br>Itt a kályha lesz a <br>Nagy fa, mely alatt <br>Elmondám szerelmi <br>Vallomásomat. <br><br>Támaszkodjál hozzá, <br>S addsza kezedet, <br>És figyelj, elmondom <br>Szép beszédemet: - <br>"Nagysám, én nagysádat <br>Sze... sze... szeretem! <br>Nagysádé szerelmem, <br>Lelkem, életem! <br><br>Oh feleljen, nagysám, <br>Hogy viszontszeret!" <br>"Szeretlek, Sándorkám, <br>Bírod szívemet..." <br>Persze, hát hogy is ne, <br>Mondtad is te ezt! <br>Mily anakronizmus! <br>Mondd, hogy nem szeretsz, <br><br>Mint akkor mondád... "Én <br>Nem szeretem önt." <br>Nem szeretsz, galambom? <br>Szépen köszönöm. <br>Pár hónapja csak, hogy <br>Feleségem lett, <br>S ím nyiltan bevallja <br>Már, hogy nem szeret. <br><br>Hahh! - vagy úgy... ni most meg <br>Én feledtem el, <br>Hogy csak játszunk, hogy a <br>Multat játsszuk el. <br>Mennyi galibával <br>Jár ez a dolog! <br>Hagyjuk abba, jobb lesz, <br>Már fáradt vagyok. <br><br>Elfáradtam. Most már <br>Csak pihenhetek. <br>Űlj le itten, majd én <br>Melléd heverek, <br>S rád hajlok fejemmel, <br>Igy, kis angyalom... <br>Munka után milyen <br>Jó a nyugalom!

Szép, szép az élet, Eszti! <br>A myrtus-illatokban <br>Ámor s Dióne karján <br>Be édes élni, Eszti! <br>Más félje a szerencsét <br>S a tengerek haragját; <br>Golkonda drága kincsét <br>Rakásra gyüjtse öszve, <br>Villogjon a dicsőség <br>Polcán Napóleonnal; <br>Hirdesse győzedelmét <br>Száz diadalmi paeán: <br>Én véled, édes Esztim, <br>Véled kivánok élni, <br>Elrejtve a világtól, <br>Hol senki nem vigyáz ránk, <br>Hol semmit én ne látnék, <br>Csak édes angyalorcád, <br>Csak téged, édes Eggyem! <br>Hol mást ne hallanék én, <br>Csak szád kegyes sugását <br>S hív szíveink verését. <br><br>[1800-1804 között]

Megvonom szépen büszke vállam <br>És lehull rólam minden, ami volt <br>S feléd sikolt <br>Minden nagy megujhodottságom. <br><br>Minden asszonyom visszahoztad <br>És te vagy a szép, fényes ráadás <br>S az áradás <br>Kicsap a virágos rétekre. <br><br>Kis csillagom, be jól szeretlek, <br>Be megszerettem érted a Jövőt, <br>Nagyra-törőt, <br>Úgy szeretem most már magunkat. <br><br>Úgy szeretem, hogy benned élek <br>S hogy te bennem vagy, úgy szeretem: <br>Óh, szerelem, <br>Be virágos vagy s véghetetlen. <br><br>Óh, szerelem, voltam és multam, <br>Óh, szerelem, óh, jövendő idők, <br>Kényszeritők, <br>Hálát bókol ős ifjuságom.<br>

Gyász pecsétje kedvesemnek! <br>Fejtsd ki végre, mit hozál? <br>Mit jelentesz bús fejemnek? <br>Élet-é ez, vagy halál? <br>Óh egek, <br>Rettegek! <br><br>Rettegek - tán rózsaszálát <br>Gyötri nagy szívbéli kín - <br>Tán keservét - tán halálát <br>Jegyzi e halotti szín - <br>Tán ma már <br>Sírba vár. <br><br>Sírba vár! vagy mást szeretvén, <br>Szíviből engem kivét, <br>S engem így halálra vetvén, <br>Azt jelenti e pecsét. <br>Helyes ok, <br>Meghalok. <br><br>Meg - de míg a sírba szállok, <br>Nyílj meg, óh gyászos levél! <br>Tán csak egy szót is találok, <br>Melyre szívem még megél. <br>Tán halált <br>Nem kiált... <br><br>Nem kiált! Ah, megkövetlek, <br>Szép levél. Csal a pecsét. <br>Már ez egy szó is: szeretlek! <br>Visszaadja a becsét. <br>Már ez, óh, <br>Égi szó! <br><br>Drága szó ez, szép levelke! <br>Már ezért csókollak ám: <br>Mert tevéled Lilla lelke <br>Új napot deríte rám, <br>Szép levél! <br>Szívem él. <br><br>[Szívem él! örökre mondok <br>Bánatimnak adiőt, <br>Jer, Juliskám, félre gondok, <br>Kedvel engem, én is őt. <br>Már enyim <br>Szép Julim!]<br>

Ez világ sem kell már nekem <br>Nálad nélkül, szép szerelmem, <br>Ki állasz most énmellettem, <br>Egészséggel, édes lelkem? <br><br>Én bús szívem vidámsága, <br>Lelkem édes kévánsága, <br>Te vagy minden boldogsága, <br>Véled isten áldomása. <br><br>Én drágalátos palotám, <br>Jóillatú piros rózsám, <br>Gyönyerő szép kis violám, <br>Élj sokáig, szép Júliám! <br><br>Feltámada napom fénye, <br>Szemüldek fekete széne, <br>Két szemem világos fénye, <br>Élj, élj életem reménye! <br><br>Szerelmedben meggyúlt szívem <br>Csak tégedet óhajt telkem, <br>Én szívem, lelkem, szerelmem, <br>Idvez légy, én fejedelmem! <br><br>Júliámra hogy találék, <br>Örömemben így köszönék, <br>Térdet-fejet neki hajték, <br>Kin ő csak elmosolyodék. <br>