Szótlanok világa mutasd magad<br>Ne tűnjön hangod az ismeretlened<br>Látom nem tárhatod fel titkaid<br>Mert elveszne vele szótlan álmod<br>Egy szótlan többet szól<br>Mint ezer ember mond<br>Hangjuk mely régen eltűnt<br>Most újra zenget erdőt<br>Mert ha egy szótlan megszólal<br>Azzal százszor többet mondhat<br>Ismeretlen mély hangjuk van<br>Ledönthet mindent ami van<br>S ha a szó elhallgat<br>Tudom szótlan szólott<br>Elcsöndesedik minden<br>Szótlanul elveszetlen<br>De egy szó az mint több szó<br>Hallgatatlan a sok szó<br>De a szótlan ezt a kísértést<br>Eldobja nincs már félreértés<br>De minek küzd egykori hangjáért<br>Hisz szó ami szó ő egy szót sem ért<br>Csak saját hangját ismeri<br>De azon is halványan rí<br>Koszba porba taposta hangját<br>Nem akart vele szólni többet<br>S a hang mely kísért bennük<br>Most kiáltják el maguk<br>Ordít mély zengő hangjuk át<br>Erdők hegyek vastag falán<br>Mindent eltiporva<br>Bele taposva porba<br>S most megváltozott e szó<br>A szótlan most nagyot szól<br>Mert ő most nem fog szótlan lenni<br>Hogy végre kitört a szó benne...<br><br><br><br>

Mi srácok sok szót szeretünk hallani,<br>De van egy amit a lányoknak nehéz kimondani.<br>Négy betű csupán, nem több,<br>De ez a szó egy életre dönt!

Van úgy,hogy beköszönt,és feldúlja a lelket. Van úgy, hogy elmúlik és megtöri a szívet. Ha vele élsz, szárnyalsz és le győzöl mindent. De nélküle nincs semmi, éled az üres csendet...

Szívem?<br>Nem szívem.<br>Látok?<br>Nem látok.<br>Hallok?<br>Nem hallok?<br>De legalább sikítok?<br>Még csak nem is sikítok.<br>Élek?<br>Nem.<br>És nem azért, mert meghaltam,<br>Hanem mert meg se születtem.<br>Sohasem léteztem.<br><br>Semmiben kőfal,<br>Kőfalban ajtó,<br>Ajtóban zár.<br>És a kulcs?<br>Hol a kulcs?<br>Nincs, mert eltűnt, elveszett.<br>Először megrohadt, majd semmi lett.<br><br>Kit érdekel...<br><br>Küszöbön alak.<br>Rohadó húsdarab.<br>Állott bűz.<br>Dögszag.<br><br>Emlékszem, mikor először kopogtattam.<br>Boldog vagyok, azt gondoltam.<br>Kívül semmi, hát bemegyek.<br>Körülnézek.<br>Mindent szerzek.<br><br>Aztán könyörögtem és dörömböltem.<br>Engedjetek, had menjek!<br>Aztán sírtam és szenvedtem,<br>Aztán írtam és rettegtem.<br><br>Úgy rémlik, még reméltem.<br>Cél nélkül utamat kerestem.<br><br>Szerettem?<br>Nem szerettem.<br>Láttam?<br>Nem láttam.<br>Hallottam?<br>Nem hallottam.<br>Éltem?<br>Igen.<br><br>Igen éltem, és hazudtam,<br>És túl sokat sírtam.<br>Sajnáltam,<br>Magam.<br><br>Véresre vertem az ajtót.<br>Igen, az ajtót, ami nem volt.<br>De én!<br>Rugdaltam!<br>Lábam, kezem eltörtem,<br>És éreztem, hogy győztem.<br>Na akkor éltem.<br><br>Aztán szépen végignéztem,<br>Hogyan szűnt meg önnön fényem.<br>Vicces ügy volt, elmesélem;<br>Úgy kezdődött, hogy volt.<br>Aztán E123, E456, E9999,<br>Citromsav, Zsírsav,<br>Nátriumcitrát,<br>Riboflain-5-nátriumfoszfát.<br>Aztán már nem volt.

Hiányzik az érzés<br>Az Igaz szerelem.<br>Mit irántad tudtam,<br>Akartam és éreztem.<br>Neved lassan feledem,<br>Minden emlék elveszett...<br>Ami mégis összeköt:<br>Gyönyör és gyötrelem.