Szeretni valakit egy élet is kevés<br>de meggyűlölni néha csak egy pillanat.<br>lehet hogy néha padlóra kerülök,<br>de büszkeségem akkor is marad.<br> <br>Eldobni mindent,s újra talpra állni<br>mert a büszkeségnek mindig ára van!<br>És ha tiszteletet már nem tudnak adni,<br>akkor maradjak inkább egymagam!<br><br>Ne ítélj senkit szóbeszéd alapján!<br>talán megtéveszt,talán elriaszt.<br>s tán a felszín mögött mélyen eltemetve<br>csekély külsőm egy jó szívet takar.<br><br>

<br>ha elveszíted mindened és nem lesz már remény,<br>ha elborul az ég is életed egén.<br>Ha sírva kell majd küzdened megtörve mindenért,<br>ha senki nem lesz melletted ,én ott leszek,ne félj.<br>Ha összeomlik mindened mint színes kártyavár<br>s csapongva sírva verdesel,mint megsebzett madár.<br>én ott leszek majd akkor is vigaszként ne félj.<br>Éltető nektárt ,új erőt csöpögtetek beléd,<br>és nem kérek érte semmi mást,csak nyújtsd kezed felém,<br>én ott leszek majd akkor is,ha nem lehetsz enyém.<br>

Van egy szó mely szívemet bántja,<br>mert ki szeretném mondani egy szép lánynak.<br>De a lány is ki kimondaná, <br>ezért várok még egy napot,<br>máma szerda van, <br>ma kimondom amit akarok, <br>ott e lány kit szeretek, <br>ide is jön,<br>menten ki is mondom,<br>rögtön nyakamba borul.

<br><br>Mint vén hold az égen<br>mely újra megfogyott<br>halványan,sárga fénnyel,<br>mely ismét megkopott.<br><br>Úgy fekszem én is éppen<br>megfogyva,törve most<br>hideg szobámban árván,<br>lelkem megfagyott.<br><br>De midőn jő az új nap<br>s a vén hold újra nő<br>úgy fogok én is lassan,<br>fájón ébredni föl.<br><br>Lelkem mint a szélvész<br>új erőre kap,<br>s könnyeim minden cseppje <br>virágot fakaszt.<br>

Üdvözöllek szép rózsám <br>Gyönyörű álmot hoztál<br>Veled álmodtam egész éjszakán<br>Mert nem tudtam elmondani magyarán<br>Az örök szeretet mit érzek<br>Fogyhatatlan örök élelem<br>Már csak egy kérdés bojongat<br>Te is ezt érzed irántam?