<br><br>én csak érted élek s nem törődöm mással<br>néked áldozom egész életem<br>mit törődöm a hamvas ifjúsággal<br>ha te velem vagy édes gyermekem.<br><br>erőm fogytán van,s gyönge már a lábam<br>de ha téged lát új erőre kap,<br>és ha szemed boldog csillogását látom<br>még a sötét felhők sem aggasztanak.<br><br>melletted állok,betakarlak lágyan,<br>elnézem ahogy itt szundikálsz<br>és amint halvány arcodat szemlélem<br>megpihen rajta egy fáradt fénysugár.<br> <br>

<br><br>azt hittem veled végre minden más lesz,<br>azt hittem veled boldog lehetek,<br>azt hittem hogyha megérkezel hozzám<br>veled élem le egész életem.<br><br>Azt hittem elhozod majd a tavaszt hozzám<br>de csak hideg,fagyos tél jutott nekem<br>lábam elfagyott,hajam csupa dér lett,<br>már a szívem is elgémberedett.<br><br>Menj messzire tőlem,vissza se nézz többé <br>hiszen engem már úgysem érdekelsz,<br>boldogságod talán máshol megtalálod ,<br>isten áldjon meg,hűtlen kedvesem!<br>

A boldogság olyan<br>gyorsan elillanó,<br>eltünhet hirtelen,<br>mint a friss fehér hó.<br><br>Vigyázni kell reá,<br>hogy ne bántsa semmi!<br>Boldogtalanságban<br>olyan nehéz élni.<br><br>Bánatban a szíved<br>mindig belefájdul,<br>szomorú lelked is <br>hirtelen megsajdul.<br><br>Sokmindent találhatsz<br>mi boldoggá tehet,<br>de igazán az csak<br>a szeretet lehet!<br>

Kint tombol a hideg,<br>hófútta,zord idő,<br>a kandalló mellett<br>itt bent velem van ő.<br><br>Pattognak a szikrák,<br>duruzsol már a tűz,<br>a szívünkből minden<br>fájó gondot elűz.<br><br>Nyugalom szigete<br>ahol most mi vagyunk,<br>halk zene szól,amit<br>boldogan hallgatunk.<br><br>Emlékezünk együtt<br>a régmúlt időkre,<br>az egymáshoz kötő<br>csodás szerelemre.<br><br>Melynek szikrái itt<br>pattognak köröttünk,<br>az idő oly gyorsan<br>elrepült felettünk.<br><br>Azt kérjük a sorstól,<br>hogy együtt lehessünk,<br>és az úton tovább<br>még ketten mehessünk!!<br>

Megtaláltam<br>boldogságom,<br>két szemed a<br>gazdagságom.<br><br>Szemed tükrén<br>hogyha látom,<br>a szerelmed<br>nem csak álom!