Még csak egy év és elmész<br>Magad mögött hagysz mindent<br>a múltat, engem.<br>Elfelejtesz,<br>elfelejted azt, hogy szerettelek.<br><br>Moslolyogni fogsz, <br>hisz boldog vagy,<br>egy új világ tárul fel előtted<br>ami talán szebb<br>talán jobb.<br><br>A tudat, hogy elmész<br>lebénit<br>Szinte látom, ahogy elsétálsz<br>és én csak állok könnyes szemekkel.<br><br>Most fáj minden<br>az emlékek, a múlt,<br>a jelen, a jövő.<br>Leginkább az fáj,<br>hogy nem látlak többé.<br><br>Csak egy mosoly, egy szó <br>elég lenne,<br>akkor el engednélek örökre<br>Fáj a szivem, szinte vérzik<br>Hiába,nem gondolsz rám.<br><br>Ahogy ülök és e sorokat irom<br>Szememben millió könnycsepp találkozik<br>Majd sorban a mélybe zuhannak<br>Lehetetlen,hogy elengedjelek,<br>Nem megy szeretlek.

Anya a szivem úgy fáj.<br><br>Fáj, mert elhagytál.<br><br>Mindenki látja, szenvedek.<br><br>Nem szeretlek, elengedlek.<br><br> <br><br>Én csak közbe jöttem.<br><br>Mint egy selejt termék.<br><br>Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.<br><br>Az életem fonalát egymagam kötöttem.<br><br> <br><br>Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.<br><br>Évek óta csak a hivásod várom.<br><br>Nincs értelme már, kár minden szóért<br><br>Köszönet mindenért, köszönet a jóért.<br>

<br> <br><br>Ha látod ezt a szenvedést és nincs hozzá szavad<br>csak egyet kérdek tőled én:Istenem!Merre vagy?<br>Mondd!Mért hozol rá szenvedést ki nem vétett neked?<br>Mért nem nyújtasz feléje segítő kezet?<br><br>Míg ártatlanok szenvednek,dőzsöl a gonosz,<br>s gyilkosok,zsarnokok helyett ártatlan lakol.<br>Míg gyógyszerekre nem telik,más kincseket rabol,<br>börtönből lesz mennyország s a kórházból pokol!<br><br>Nézd a gyönge gyermeket! A szenvedő szülőt!<br>S hívd magadhoz helyette a semmirekellőt!<br>S ha megteszed,hát elhiszem hogy itt vagy,s létezel,<br>s cserébe minden este imádkozom neked!<br><br>

Ködbe burkolóznak<br>a hatalmas ormok,<br>ahova feljutni<br>oly nagyszerű dolog.<br><br>Fentről a magasból<br>hogyha letekintesz,<br>lélegzeted eláll,<br>oly gyönyörű táj ez.<br><br>Óriási fenyők<br>amerre csak nézel,<br>susognak teneked<br>fülednek sem hiszel.<br><br>A Csorba tónál is<br>álljál meg egy kicsit,<br>megláthatod ott a<br>tájnak szépségeit.<br><br>A hegy belsejében<br>pompás barlang bújik,<br>cseppkövek csillognak,<br>ott csoda rejtőzik.<br><br>A sok szépség láttán<br>jó érzés tölt majd el,<br>találkozhattál a <br>csodás természettel.<br><br><br><br><br><br><br><br>

<br><br>Mondd mennyi sóhaj kell ahhoz míg hozzád eltalál?<br>Mennyi bánat kell ahhoz,hogy meghallgasd imám?<br>Mennyi könny és mennyi kín,mely évek óta rág,<br>míg úgy érzem nem bírom :hát hallasd meg imám!<br><br>Nem kérek tőled semmi mást,csak adj erőt nekem!<br>Csitítsd háborgó lelkemet,mely tombol szüntelen.<br>ha nem tudsz felém nyújtani segítő kezet, hát ne hagyj tovább szenvedni !Kérlek!Istenem!<br><br>