<br>Ki társ a bajban,nem fog elfordulni,<br>ki társ a bajban melletted áll,<br>szelíd érintéssel fogja át a vállad<br>s reád vetíti a nap sugarát.<br><br>Ki társ a bajban ,megtalál téged,<br>meredek sziklán,vagy dombokon át,<br>s ha megroggyannál karját nyújtja néked,<br>hogy belé kapaszkodj ,ha nem bírsz állni már.<br><br>Ki társ a bajban nem számít néki,<br>bármit mondanak,melletted áll,<br>ki társ a bajban,megbízik benned,<br>s nem hiszi el a rágalmak hadát.<br><br>Ki társ a bajban,ne hagyd messze menni,<br>fogadd el tőle mit lelkednek ád,<br>szeresd őt !Még ha meggyötör a sors is<br>,hisz talán ő az egyetlen barát!<br><br>

<br><br>Ma minden sötét és homályos,<br>nem tudod lesz e még remény,<br>szívedbe orvul belegázolt<br>tébolyult,csalóka remény.<br><br>Ma még mindenki földbe gázol<br>arcodba port is hint a szél,<br>süvítő hideggel hozva<br>csikorgó téli hóesést.<br><br>De holnapra enyhül a tél is,<br>Erős vagy,bátor,talpra állsz!<br>Bármi lesz,nem törnek össze!<br>Csak te számítasz,semmi más!<br><br>Ne hagyd hogy csalfa vak reménnyel<br>ámítva földre rántsanak,<br>ne hagyd hogy kóbor délibábbal<br>elvakítsák az arcodat!<br><br>Ne kímélj,ne szánj meg senkit!<br>Téged sem sajnál senki sem!<br>Légy erős!Ne hagyd hogy győzzön!<br>Nem érdemli meg senki sem!<br><br>Te sem vagy rossz,csak porba zúztak!<br>Ne hagyd hogy ott is hagyjanak!<br>Mit kifőztek,rájuk öntsd vissza!<br>Ne légy helyettük áldozat!

Angyalok és ördögök irányítják életem,<br>Olykor szomorúság néhol boldogság van lelkemen.<br>Hó és eső, csak egy kis különbség,<br>Szerelem, szeretet, gyűlölet, mi lehet még.<br><br>Ha az ember boldog, biztos vége lesz,<br>Ha meg szomorú, a boldogság is úr lesz.<br>Egyszer fent, egyszer lent, tartja a mondás,<br>Nekem csak a boldogság kéne, a fent és nem más!<br><br>Mégse lehet mindig minden jó,<br>Látod, most például esik a hó.<br>A rossz korszaknak is egyszercsak vége,<br>Csak jönne már el a pillanat végre!<br>

<br> <br><br>Mikor kis száját formálgatva<br>először mondja ki:mama,<br>arcod ujjával megsimítva<br>az lesz a legnagyobb csoda.<br><br>Mikor arcodon végigszántva<br>apró kis puszit hintve szét,<br>csöpp kis szájával megérintve<br>lelkedbe vigaszt szórva szét.<br><br>Nem bánod mi volt már tegnap,<br>új erőt csöpögtet beléd,<br>csöppnyi lényével azt sugallva<br>Ne add fel!Mindig van remény!<br><br>

<br>Mikor már kihunyt a fény is<br>s utolsó gyertyád csonkig ég,<br>halvány fényével rávilágít<br>arcodra,vigaszt szórva szét.<br><br>Mikor az utolsó gyertya<br>halvány fényével rád ragyog,<br>ezüstös fényét szerte szórva<br>míg az arcodon könny csorog.<br><br>Mikor az utolsó lángjánál<br>letörlöd hulló könnyedet,<br>s kihunyó ,utolsó fényénél<br>felszárítod a könnyedet.<br><br>Csak akkor fogod megérezni<br>nem számíthatsz már senkire,<br>sötétben nem találsz semmit!<br>Nem lesz melletted senki sem!<br><br>Csak akkor fogod észrevenni<br>számodra már csak én vagyok!<br>s az utolsó halvány gyertya fénynél<br>csak az én kezem foghatod.<br><br>