<br><br>A felhők mögül nem látok semmit,<br>hisz eltakarják az arcodat,<br>a zúgó szélben nem hallok semmit,<br>hisz messzire fújja a hangodat.<br><br>A téli fagyban nem érzek semmit,<br>hisz már mindenem megfagyott,<br>sápadt arcom hiába simítod<br>a zúgó szélben rég megfagyott.<br><br>Jöjj közel!Olvaszd fel végre<br>ami bennem már megfagyott,<br>átfonva tested melegével,<br>amíg azt érzed,olvadok.<br><br> <br>

<br><br>Vehetsz házat ,ha pénzed van<br>de otthonod attól még sivár,<br>megkaphatsz minden földi jót,<br>míg pénzed van, minden bók kijár.<br><br>Lehetsz büszke és gőgös,<br>megkaphatsz minden nőt talán,<br>de szeretni nem fognak attól,<br>hisz lelked hideg,és sivár.<br><br>Ma fent vagy,de ki tudja holnap<br>lehetsz még mélyen is talán,<br>s kik hízelegnek cserbenhagynak,<br>mint koncukért acsargó kutyák.<br><br>Kit ma megvetsz,holnap tán szeretnéd,<br>de akkor már ő nem néz reád,<br>s a sebet,mit te szúrtál rajta,<br>holnap tán más gyógyítja már.<br><br>A barátok eltűnnek messze,<br>s ott maradsz egyedül talán,<br>hiába sírsz!Akkor már késő!<br> Nem fog sajnálni senki már., <br> <br>

Az idő kereke most<br>olyan gyorsan forog,<br>hogy nem tudod megélni<br>minden pillanatod.<br><br>Gyorsan el kell döntened<br>tovább merre haladj,<br>régi, avult ÉN-edtől<br>el kell most már szakadj.<br><br>Állott szagú hálóinged<br>testedre tapadt,<br>aurádnak tiszta fénye <br>régen elszakadt.<br><br>Fürödj meg az Égi Fény<br>tiszta, hűs vizében,<br>ragyogni fogsz, meglátod <br>fénylő köntösében.<br><br>Örömöd forrása lesz<br>lelked tisztasága,<br>szívedben él szeretet,<br>Isten Igazsága.

<br><br>Zimankós gonosz tél!Elvettél tőlem<br>mindent mi kedves volt nekem,<br>dühöngő szeleddel mindent felkavartál,<br>s pokollá tetted életem.<br><br>Zimankós hideg tél!Ne hidd hogy győzhetsz!<br>Nem fog megtörni semmi sem!<br>Pusztító erőddel úgy is szembeszállok,<br>s viharként tombolva elveszem!<br><br>Most gúzsba kötve béklyóba zúztál,<br>rám kötve fagyos láncodat,<br>lelkemre jégvirágot szórtál,<br>szótlanra fagyasztva ajkamat!<br><br>De maradt a lelkemben szikra!<br>Mit oltani el nem tudsz soha!<br>Mely bennem izzik és parázslik,<br>s letépi fagyos láncodat!<br><br>Én izzó parázzsal dobom vissza<br>ami belőle megmarad,<br>letörve pusztító erődet<br>amíg már semmi sem marad!<br><br>

<br><br>Ma éjjel nem számít semmi!<br>Ma éjjel csak te vagy nekem!<br>Ma éjjel őrzöm az álmod<br>és felszárítom a könnyedet.<br><br>Ma éjjel ott leszek nálad,<br>amikor szükséged lesz reám,<br>ne szólj!Csak ölelj át némán<br>ezen a forró éjszakán.<br><br>Ma éjjel nem kérek semmit!<br>Nem várok hazug bókokat!<br>Csak annyit mit szívedből kívánsz,<br>míg magával ragad a pillanat.<br><br>Ma éjjel nem kérek semmit!<br>Csak ölelj át,vigyázz reám!<br>Oly forrón,ahogy én szeretlek<br>ezen az őrült éjszakán.<br><br><br>