<br><br>A jó barátok eltűntek messze<br>mint az elsárgult, hulló falevél,<br>mennyien ígérték számíthatsz rájuk,<br>de mára már mind csak emlékedben él.<br><br>A jó barátok olyanok voltak,<br>mint az augusztusi hulló csillagok,<br>melletted voltak tűző napsütésben,<br>mint a nyári égen fénylő csillagok.<br><br>De a téli faggyal oly messzire tűntek,<br>mint a dér csípett hulló levelek,<br>emlékeiktől szíved még parázslik,<br>de hó födte már be a lépteiket.<br><br>A jó barátokra ne számíts többé!<br>Csak magadban szítsd a szunnyadó tüzet!<br>Egyedül kell a semmiből felállnod,<br>s ne várd hogy bárki is fogja a kezed!<br><br>

<br><br>Szeretni jöttünk erre a földre<br>és hogy másokat boldoggá tegyünk,<br>de bármerre járok,bármerre nézek,<br>gonosz irigység vesz mindent körül.<br><br>Hová tűnt már az emberi érték?<br>Hol van már őszinte érzelem ?<br>Talán tovaszállt a zúgó őszi széllel<br>s nem maradt belőle szinte semmi sem ?<br><br>Szeretni jöttünk erre a földre,<br>és mégis úrrá lett itt a gyűlölet!<br>Kik mást eltaposnak,kincseket rabolnak,<br>csak azoknak jár már bőség,tisztelet.<br><br>Szeretni jöttünk erre a földre,<br>hát ne gyűlöljetek,szeressetek!<br>Itt van a pokol ! Itt van a mennyország!<br>Nincs másik élet,most szeressetek! <br><br>

<br><br>Hulló levelek ,mondjátok meg nékem<br>mit tehetnék hogy végre jobb legyen?<br>Hulló levelek,csak tőletek kérdem<br>hová sodor a szélvész titeket?<br><br>Hulló levelek!Olyan lettem én is,<br>mint ti vagytok!Eldobva,némán szenvedek.<br>Hulló levelek! Hadd legyek ott én is<br>mikor elsöpör egy zúgó fergeteg!<br><br>Hulló levelek,kik némán ott hevertek,<br>hadd menjek közétek hogy én is ott legyek,<br>hogy elsöpörjön engem is egy szélvész,<br>vagy pihenjek én is csöndben köztetek.<br><br>

<br><br>Az első követ az vesse reád,<br>ki nem követett el hibát még soha,<br>az első követ az vesse reád,<br>kinek sosem volt sorsa mostoha.<br><br>Az első követ az vesse reád,<br>ki ő maga is tökéletes,<br>az első követ az vesse reád,<br>ki fölött nem gyűlnek sötét fellegek.<br><br>Az első követ az vesse reád,<br>ki még sosem sírt,sosem vétkezett,<br>hisz mindenki vét,és mindenki hibázott,<br>aki porrá lett,és porból vétetett.<br><br>

<br><br>Nyugalmat szeretnék végre!<br>Napfényt , a dombok oldalán,<br>szelíd felhőként elsuhanni<br>onnan,hol bántottak talán.<br><br>Nyugalmat szeretnék végre!<br>Békében élni csöndesen,<br>és minden rosszat elfeledni,<br>mielőtt vár a végtelen.<br><br>Nyugalmat szeretnék végre!<br>Békét,és kedves arcokat!<br>Hogy eltudjam temetni végre,<br>mi minden ízemben felkavar.<br><br>Nyugalmat szeretnék végre!<br>Hogy ne vágyjak vissza már soha,<br>s hogy ne érezzem ha könnyeket hord<br>szemembe a szülőföld pora.<br><br>