<br><br>Ég és föld között verdesek én is,<br>mint egy vihartól tépázott madár,<br>kit megtépett tollakkal szárnyait letörve<br>földre tiporva otthagytak talán.<br><br>Kétségek között őrlődöm én is,<br>magamban vívódva ,mint megsebzett madár,<br>mely szárnyai nélkül nem tud már repülni,<br>s fészkére sem tud visszaszállni már.<br><br>Miattad őrlődöm kételyek közt némán,<br>oly messze tűntél,nem gondolsz reám.<br>Nem várlak többé!Ne is gyere vissza!<br>Nem fogok érted sírni soha már.<br><br> <br>

<br><br>Van olyan anya ki nem várja gyermekét,<br>bár tudja hogy nem jöhet haza?<br>Van olyan anya ki nem félti gyermekét,<br>s ki nem aggódik miatta soha?<br><br>Van olyan anya ki rosszat akar annak,<br>kinek szívéből adott egy darabot?<br>Van olyan anya ki nem adná néki<br>szájától akár az utolsó falatot?<br><br>Van olyan anya ki elfordulna tőle<br>mikor a legnagyobb szüksége van reá?<br>Van olyan anya ki ne tudná szeretni<br>akkor is,ha olykor hibázott talán?<br><br>S van olyan ,kinek ne fájna a szíve<br>ha látja,gyermeke boldogtalan?<br> Bár nem mutatja,lelke mélyén érzi,<br>s titokban szíve majd megszakad.<br><br>

<br>Te vagy nekem ezen a földön<br>ki mindenkor mellettem maradt,<br>te vagy nekem ezen a földön,<br>ki megérti minden gondomat.<br><br>Te vagy nekem,ki átölelt engem<br>borongós,hűvös éjjelen,<br>te vagy nekem ki őrizte álmom,<br>s nem riasztott el semmi sem.<br><br>Te vagy nekem ki vigaszt nyújt nékem<br>ha nem bírom már a sorsomat,<br>te vagy nekem ,ki új reményt ébreszt,<br>mikor már semmim sem maradt.<br><br>Csak te vagy nekem! Maradj itt végleg!<br>Nélküled semmim sem marad!<br>Nem kérek mást, csak szoríts magadhoz,<br>hogy feledjem minden gondomat.<br> <br>

<br><br>Anya kérlek! Ne hagyj magamra!<br>Vigyázz rám,szükségem van reád!<br>Millió tüskét döftem most magamba,<br>melynek szilánkja belülről váj.<br><br>Anya kérlek! Ne hagyj magamra!<br>Bár tudom, rossz voltam talán,<br>hidd el, már megbántam százszor,<br>minden kis bűnöm és hibám !<br><br>Anya kérlek! Ne hagyj magamra!<br>bár tudom ,nem hallgattam reád,<br>s minden döntésem,minden tévedésem<br>ezer tüskével vissza száll reád.<br><br>Anya kérlek!Emelj fel engem<br>e porból, és vigyázz reám!<br>Ölelj magadhoz úgy, ahogy régen,<br>azon az első éjszakán!<br><br> Meggyesi Éva

<br><br>Anyának lenni égi áldás!<br>Anyának lenni szent dolog,<br>akkor is ,ha nem ragyog mindig<br>reá vetítve csillagod.<br><br>Anyának lenni égi áldás,<br>ha nincs is rá szükséged talán,<br>hisz mily öröm az is már néki,<br>ha boldognak lát más oldalán.<br><br>Anyának lenni égi áldás!<br>Míg ő van,gyermek vagy talán.<br>ha senki máshoz nem fordulhatsz,<br>ő akkor is meghallgat talán.<br><br>Anyának lenni égi áldás!<br>a legszebb a földön talán,<br>az ő szíve csak érted dobban,<br>bárhol vagy,bármerre jársz!<br><br>Anyának lenni égi áldás!<br>Ne hagyd hát magára soha!<br>Hisz lelkéből csak reád sugárzik<br>minden szava,és minden mosolya!<br><br>