Nem engedem hogy a könnycsepp a szememből megszaladjon,<br>Hagyom hogy a tél markában megfagyjon,<br>Hogy érezhessem a megfagyott könnycsepp hideg, szúró fájdalmát,<br>Hogy megtanuljam nélküled is van világ.<br><br>Mikorra elolvad az a kis jéghegy,<br>Az én szívem is, újra felenged,<br>Feloldódnak a régi, a fagyott emlékek,<br>Ráébredek, nélküled nem is élet az élet.<br><br>A hontalan csendben csitítom szavaid emlékét,<br>Elalszok, és meglelem a békét,<br>Talán, olykor, csak akkor érzem azt,<br>Hogy a mi szerelmünk volt, lesz csak egy húr és egy lant.

<br><br>Cirkuszi sátor fölém borulsz a műsorod óriási<br>Benne néző emberek ép a lényeget hagyják ki<br>Később minden majom aludni tér és az izzó korong fénye már<br>Eltűnt az égről a föl pereméről a napfény most a holdra szál<br><br>És nem megy vele senki hogy megnézze milyen az éjszaka<br>A világító vad rétek és a csillagok hangja<br>A mi ha elvisz magával már többé soha nem enged el<br>Olyan messze visz magával ahonnan útra kelt <br><br>Szeretnék én is szállni mint a képzelet<br>Felfedezni véletlen a végtelent<br>Repülni a bolygók közt a tejútban<br>Érezni az energiát minden pontomban.<br>

Göröngyös út amelyen jársz?<br>Simítsd el,majd hazatalálsz!<br>Eszközeid a kezedben,<br>talán ne élsz szeretetben!<br><br>Sok probléma okozója<br>szíved bosszantó haragja.<br>Imádkozz és kérve kérjed,<br>béküljön meg kemény szíved!<br><br>Ha szívedben békét találsz,<br>sima úton hazatalálsz!

<br>A szívem mélyén, tudom ki vagy.<br>De testem, lelkem, nem hiszi el.<br>Mert mikor lelkedben, érzem szívem akkor, <br>dobbanás nélkül vágyik rád.<br>De amikor szívemet szívedben érzem, <br>fel lobban az a soha nem látott láng, mely <br>ki halt már rég.<br>De te fel ébresztetted szíveddel, melyet életemmel köszönöm meg.<br>Köszönöm, lelkednek, és szívednek, két gyönyörű szemednek!

<br><br>Mikor megszülettél ,s piciny gyermek voltál<br>te voltál a legszebb,legdrágább nekem<br>szerettem volna minden jót megadni<br>hogy kettőnk helyett is szerethesselek.<br><br>Azt hittem ezzel jót fogok tenni<br>hisz az egyetlen kincs,mit adhattam neked<br>túl sokat dolgoztam hogy megtudjam adni<br>mire egy gyermeknek szüksége lehet.<br><br>Hány éjjel sírtam,mindenről lemondtam<br>hisz mindig fillérekből kellett tengenem<br>nem hoztam mostohát,hisz sokat beteg voltam<br>s nem akartam hogy árthasson neked.<br><br>Lehoztam volna a csillagot az égről<br> kiszolgáltalak,kényeztettelek<br>s nem vártam érte semmi mást cserébe<br>csak mint édesanyát egy picit szeress.<br><br>Elszálltak az évek nem bírok már annyit<br>öreg vagyok ,és egyre betegebb,<br>mi lesz ha egy nap nem bírok már menni<br>hogy leszek segítőd,két kezed neked?<br><br>Elrontottam mert meg akartam adni<br>apád helyett is amit csak tudok,<br>hisz mások dúskálnak minden földi jóban<br>de van akinek még ennyi sem jutott!<br><br>Sokszor úgy érzem jobb volna nem lenni<br>hisz egyre kevesebb mit adhatok neked<br>segítséget tőled hiába is kérnék<br>s azt hogy már nem bírom ,észre sem veszed.<br><br>Nem akarok öreg,s tehetetlen lenni<br>hisz számodra már most is alig létezem!<br>Meg kell tanulnod egyedül megállni,<br>mert lesz idő,mikor már nem leszek veled!<br><br>