<br>Jó volna úgy szeretni egyszer<br>ahogyan senkit sem merek,<br>jó volna elmerülni benned<br>mielőtt végleg elmegyek.<br><br>Jó volna élvezni a békét<br>amiből sohasem jutott,<br>jó volna megtalálni egyszer<br>a legeslegszebb csillagot.<br><br>Jó volna vulkánként kitörni<br>lávát dobálva szerteszét<br>s az izzó lávát szertehagyni,<br>mielőtt hív a messzeség.<br><br>Jó volna felégetni mindent,<br>a napot,a holdat,a csillagot,<br>hogy soha többé ne láthassam<br>amit most végleg itt hagyok.<br><br>Hogy kitöröljek mindörökre<br>minden fájdalmat,haragot,<br>egyetlen könnyben eltemetve,<br>s ne tudd meg soha hol vagyok.<br><br>

<br><br>Azok a régi téli esték<br>csikorgó,hűvös éjszakák,<br>amikor csöppnyi ablakunkon<br>nem látszott más,csak jégvirág.<br><br>Azok a régi,édes álmok,<br>azt hittük vannak még csodák,<br>.amikor szívrepesve vártuk<br>a karácsony fehér angyalát.<br><br>Azok a régi téli esték<br>megfakult emlékek ma már<br>de ma is őrzöm szívem mélyén<br>a friss fenyőfa illatát.<br><br>Azóta eltelt sok karácsony<br>hajamra dér és hó szitál,<br>de most is érzem nem leszek már<br>boldogabb sohasem talán.<br><br>Nem voltak villogó díszek,<br>de ott voltunk egymás oldalán,<br>boldogan egymáshoz bújva<br>a szent karácsony hajnalán.<br><br>Most messziről kívánok néktek<br>ezernyi jót,és új csodát,<br>békét,és szebb világot<br>e szent karácsony hajnalán.<br><br>

Ha nem vagy csordultig tele<br>epekedő vágyakkal,<br>a ami vész is, a helyébe<br>nem lép másik új gonddal,<br>Hogyha nem béklyózza lelked<br>szorító kötelesség, <br>s nem vágysz vágyni újabb vágyat,<br>mely csak telhetetlenség,<br>akkor lehetsz igazán boldog!<br><br>Hogyha társad meleg kezét<br>szeretettel foghatod,<br>s hogyha csókját, s tekintetét<br>szavak nélkül lophatod,<br>Ha szemében azt látod, hogy<br>fényét soha nem veszti,<br>Ha a lénye a lényedet<br>gúzsba soha nem köti,<br>akkor lehetsz igazán boldog!<br><br>Ha belátsz anfüggöny mögé,<br>a láthatatlant meglátod,<br>HOGYHA Isten szeretetét <br>nem vágyod, hanem tudod,<br>Ha emberbe vetett hitét<br>hű szívvel elfogadod,<br>s Ha tudod, hogy Tőle kapod <br>a Mennyei Világod,<br>csak akkor lehetsz igazán boldog!<br>

HA nem vársz, s nem vágysz <br>epedve holnapot, <br>HOGYHA megviselt is,<br>engeded a tegnapot,<br>HA ajkadat elhagyhatja<br>ki nem mondott szó,<br>belül feszítő,<br>szívet nyomasztó,<br>akkor vagy igazán szabad!<br><br>HA tudsz magasra szállni,<br>fel a kéklő égbe,<br>karjaid helyett<br>szárnyat nem növesztve,<br>HOGYHA a gondolatod<br>a kimondott szó,<br>bíráló, tanító,<br>vagy bátorító,<br>akkor vagy igazán szabad!<br><br>Ha nem tart kordában <br>bármiféle szabály,<br>de nem cselekedsz sértőt,<br>mi másnak akadály,<br>HA harcolsz igazért,<br>mely másoknak is igaz,<br>s HA Te választod meg,<br>hogy melyik a Te utad,<br>csak akkor vagy igazán szabad!

Ha ajkadat sohasem hagyja el zokszó,<br>s Ha nem vagy, s nem leszel más kincséért síró,<br>Ha szíved nem csak önnön Fényedért dobog,<br>s Ha békéd zászlója másokért is lobog,<br>szívedben akkor van szeretet!<br><br>Ha a lábad nyomán ki nem pusztul növény,<br>s tiszta lelkeddel élsz Bölcs Földanya ölén, <br>hogyha látod fenn a sok Fénylő Csillagot,<br>s szemeidben könnycseppel látod a Napot,<br>szívedben akkor van szeretet!<br><br>Ha kezeiddel emelsz elesett társat,<br>Kinek a szemében a könny már megszáradt,<br>meggyengült szívének a szívedet adod,<br>s feléje nyújtod a két ölelő karod,<br>szívedben akkor van szeretet!<br><br>Ha lelkedet börtönbe sohasem zárod,<br>Ha szemed tükrében Égnek Fényét látod,<br>az Égnek Mannáját sosem várod ingyen,<br>lelkedben sötétség és félelem nincsen,<br>szívedben akkor van szeretet!<br><br>Ha a virág illatát a szíveddel érzed, <br>Ha sohasem halványul a Mennyei Fényed,<br>Ha kezed melege Földanyát gyógyítja, <br>s vérző könnycsepped a szomjúságát oltja,<br>szívedben csak akkor van szeretet!