Még az sem: (Oximoron) <br> <br>Önmagamnak is az akadálya vagyok, <br>Még az sem sikerül, amit nem akarok. <br> <br>Jászol előtt: <br> <br>Csak állok, mint a barom a jászol előtt <br>És azt várom, hogy kapjak szénát, mielőtt, <br>Utolsó vég-erőm vesztvén, elalélok, <br>És akkor bekebeleznek a démonok. <br> <br>Próbálom: <br> <br>Korlátozva vagyok nagyon végzetesen, <br>Próbálom is elkerülni, élelmesen. <br>A kerülőút is tele buktatókkal, <br>Állandóan összekevernek ocsúval. <br> <br>Vecsés, 2002. május 1. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Szerencse nélkül… <br> <br>Ki sikereit fennen emlegeti, <br>De közben szerencséjét nem említi, <br>Az jól becsapja a hallgatóságát, <br>Sötétbe burkolja a mondandóját. <br> <br>Egy jó adag szerencse mindenhez kell <br>És akkor leszünk tele sikerekkel. <br>Az életünk már csak ilyen, nincs más út, <br>Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút. <br> <br>Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc József <br>

Gondoltam, témát majd csak megtalálom. <br>Megírom, majd szép lesz, mint egy nagy álom. <br>Ihletemet, nyugtalanul… csak várom… <br> <br>Fiatalságom csak, huss… gyorsan elrepült! <br>Írói kedvem ettől van… és nem renyhült… <br>Agyamba, lelkembe bölcsesség települt. <br> <br>Ma már nagy okosan tudom, mit sem ér egy önlázadás, <br>Az idő nem áll meg, magától mindig jő a változás… <br>Legföljebb, ha papír szálkás, akkor van nálam ágálás. <br> <br>Nekem még nem írtak fel, így nem is hiányzik a séta-botom, <br>Erre nem is gondolok, amikor a lélek útjait rovom… <br>Rájöttem, maradok én magamba, mert a lelkem a hatalom. <br> <br>Ücsörgők a lassan sötétes, komoras szobámban, <br>Nézelődők, a gyérülő napfény-világításban. <br>Elmémmel próbálok keményebben írni, ügyködni, <br>Sőt, a pennámmal még ezeket le is kéne írni. <br> <br>Egyszer csak, bumm! Mint az égen a csillag, <br>Gondolatom tolul: esthajnalcsillag. <br>De mondhatok bármit, hazudhatok igazat, mesés szépet, <br>Ha nem festem előre nektek, szebbre és jobbra a létet… <br> <br>Leírom, hogy mit ér a hideg érintés, <br>Minek egy, csak viselt langymeleg ölelés? <br>Az igazi, ha nem kell habzásfékezés? <br> <br>Papírom a toll érintésére megrezdül, <br>És ha felébred benne vágy, el nem menekül. <br>Ő viszi tovább gondolatot, belemerül... <br> <br>Óh, tollam! Éltemben kérlek, kísérj egészen végig, <br>Legyen kezemben, utamon a toll, a halálomig. <br>Még nem csalódtam benned, leszel itt velem a sírig? <br> <br>Úgy írnék én, hogy ne csak cipeljem gondolat húrokat, <br>Szeretném, ha nem maradna bennem több fölös gondolat. <br>Lehet, hogy lassan vége? Tollammal oldjuk meg gondomat. <br> <br>Ha a tüzes villámfény behatol az ablakomon, <br>Hogy jobb legyen, inkább leülök kint a balkonomon… <br>De írok tovább… nem zavar a paca a karomon… <br> <br>Vecsés, 2016. január 17. – Kustra Ferenc József <br>

Avagy az évszakváltás története… <br> <br>Nos, bizony a mai nap egy nagy vízválasztó, <br>De ne tévedjetek, mert még ám nem jön a hó… <br> <br>Egész életemben a mával ért végül is véget a nyár, <br>Balatoni fürdéseknek vége, igen hűvös a víz már. <br> <br>A napocska a teljes gőzzel előre… hajókar állásából visszavesz, <br>De vajon miért teszi ezt, ő már kapcsolatban van az ősszel? Igy ilyet tesz? <br>Biz' a, igaz a… hogy naptáram is mutatja, csomagol az ősz és jő. <br>Mi nékünk tetszik vagy sem, igy lesz ez, mert a mai nap, igaz mérföldkő! <br> <br>A nyári nappalokat a napocska visszaparancsolja, <br>Nem csak hűlnek nappalok, de rövidülnek, ez a parancsa… <br>A növényzetek még szépek, klasszul virulók, <br>Még a gyepek is szép zöldek, még nem száradók… <br>A lassan besűrűlő esték naponta csökkentik a meleget, <br>Ekkor már hosszú ujjút kellene felvegyünk… lég hűvösös lehet! <br> <br>Ha megjönnek az őszi viharok, akkor a Balaton is haragos lesz, <br>Mert úgy tűnik, ő sem tudja, hogy majd jövőre, a jövő nyáron, mi-hogy lesz! <br> <br>Már nemsokára az őszi szél zúg, átvág a kerteken, <br>Ennek nézünk elébe az elkövetkező hetekben. <br>Esernyőt szerezz be, mert az őszi eső, akaratos, <br>És a lecsebbenő vízcseppek… orcáról sminket lemos… <br> <br>Vecsés, 2025. augusztus 20. -Kustra Ferenc József <br>

Elhalkulnak már a szavak,<br>a csend beszél majdan tovább,<br>s hagyom, hogy álmodozzanak<br>alkonyukban, fenn a Golgotán.<br><br>Szemem derűs ragyogása<br>néma szürkeségbe vált,<br>az emberekbe vetett hitem,<br>ím, mégis megváltásért kiált!<br><br>Ó, mentsd meg őket, Atyám!<br>Csak harminc ezüst az ára;<br>könnye hullott el bánatán,<br>s kötelet dobott egy fára.<br><br>Hiszem; hogy egykor majd<br>többé már nem aláznak,<br>hiszem, hogy egykor majd<br>Tehozzád találnak!<br><br>Elhalkulnak már a szavak,<br>a csend beszél majdan tovább,<br>s hagyom, hogy álmodozzak<br>majd én is a Golgotán.