<br><br> <br> Végtelen lett a pillanat mikor megláttalak. <br> Szemedben fénylő csillagok ragyogtak, <br> s íriszed tiszta mélye tükrözte arcomat. <br> Ekkor már tudtam: megtaláltalak. <br><br> Álltál a szélben, s ruhád fodrait néztem. Derekad áttetsző ívét sohasem feledtem, kender szőkeséged áthatotta lényem. <br><br> Ifjak voltunk mint két nyíló vadvirág, <br> Kiket a teremészet egymáshoz verbuvált. <br> Ekkor már tudtam: nem megyek tovább. <br><br> Az első csókot, mely örök az emlékek között, <br> Az idő fonalán őrzöm mint gyöngyöt. <br> Csak csillan, s lelkünk száll a rónákon át, <br> Lelék a helyt hol e pillanat végtelenné vált. <br><br> Messzire mentem érted, sokáig kerestelek, <br> Köszönöm néked, hogy meglelhettelek. <br><br><br><br>

Oly szép csodálatos látvány,<br>E két szép szemed látván.<br>Eljöttem ide szerelmem,<br>Hogy megkérjem a kezedet.<br>Remélem igent mondasz,<br>És együtt élünk majd.<br>Ó szeretlek tiszta szívböl,<br>Ezt mindörökké halld.<br><br>Most itt álok elötted,<br>s két szemedbe nézek.<br>Nem tudom hogy mit fogsz dönteni,<br>De azt szívböl tedd, úgy lesz örömem.<br>Én megteszek mindent hogy,<br>Boldog légy mindenkor,<br>Szerelmünk zálogaként,<br>Édes álmainkért.<br><br>Oly szép csodálatos nap ez,<br>Elmondhatom érzésemet.<br>Köszönöm neked Istenem,<br>Hogy megteremtetted,<br>Ezt a gyönyörü leányt,<br>Ki itt áll elöttem,<br>Kit szeretnék feleségül venni,<br>És gondját viselni.<br>

Testünk minden sejtje sötét szakaszba ér,<br>A búcsúzás fájdalmátol mindenki fél,<br>Kivéve az egysejtü élőlény.<br><br>Ez a két év gyorsan elszelelt,<br>És TZ ötös sose kellt.<br>Ferike ellenöröét mindif kivitte,<br>És tanárnö a szaktanárit beirta izibe.<br><br>Lassan vége a hajnalnak,<br>És tovább kéll a Hanjalka,<br>Jo volt bioszon magyart tanulni,<br>És szép álmokat aludni.<br><br>Végezetül mit is mondhatnék,<br>Ez egy boldog emlék.Remélem.<br>Toth-Tari Hajnalkának,<br>A biológia attyának

<br><br>Keresgéltem égen földön, <br>Polcok mélyén, régi könyvben,<br>Hol találnék egy szép verset,<br>Hogy jó Anyám felköszöntsem.<br>Egyik vers sem illett rája,<br>Csalódottan félretettem.<br>Magam írom köszöntőmet,<br>Itt van a vers a szívemben.<br><br>Köszönöm a gyermekkorom,<br>Sok játékos, vidám évet.<br>Rózsakertben szaladgáltam,<br>Féltő szemed csak rám nézett.<br>Később lehulltak a rózsák,<br>Nehéz évek következtek.<br>Dúdolgatva varrogattál,<br>Kerested a kenyerünket.<br><br>Köszönöm az ifjúságom.<br>Mindig csak javam akartad.<br>Menyasszonyi fehér ruhám<br>Két kezeddel magad varrtad.<br>Aztán mikor kis unokád<br>Ott tipegett körülötted,<br>Fájó szivvel búcsút mondtunk,<br>A sors messze dobott minket.<br><br>Köszönöm a megértésed.<br>Szemrehányást sohsem mondtál.<br>Hol nevetve, néha sírva<br>Ezer levelet megírtál.<br>Közben, elszálltak az évek?<br>Daloltál vagy imádkoztál.<br>Eltemetted jó Apámat<br>Aztán, magadra maradtál.<br><br>Köszönöm, hogy közénk jöttél.<br>Elhagytad a szokott fészked.<br>Rózsaszínű kis házadat<br>A miénkkel felcserélted.<br>Népes család körülötted, <br>Nem lesz többé semmi gondod.<br>Hálás szivvel azt kivánjuk:<br>Száz évig élj, s legyél boldog!<br>

Éjszaka van dermesztő hideg<br>Nem világít a Hold, rideg<br>Fehérség belep mindent<br>Csak a nyomsáv vezet minket<br>Hó már jéggé fagyott<br>Csikorog a talpam alatt<br>Mínuszok csak úgy röpködnek<br>Keményen arcul köpködnek<br><br>Vakítóan világít minden<br>Hóban eltévedt macska lábnyom<br>Ő sem talál most semmit<br>Zsákmányra nem tud lesni<br>Valahol majd megbújik melegszik<br>Magukra húzzák fehér takarót a bokrok<br>Lefagy a természet az élet<br><br>A tél hideg egyre keményebb<br>Délben még gyönyörűen sütött a Nap<br>Meleget éjszaka semmi sem ad<br>Lerovom gyorsan a köröket<br>Bent meleg van hideg kint reked<br>Kopog majd kintről az ajtón<br>Ki nem megyek, most bent jó<br><br> Verset írta: Dér István /ISI/<br>