<br><br>Néha még álmodom fehér karácsonyról.<br>Csilingelő szánkó, hulló puha hó,<br>Konduló harangszó s a meleg szobában<br>Illatos fenyőfa, aranyos dió.<br><br>Szép magyaros ünnep, betlehemes ének<br>Csak távoli emlék, nosztalgia már.<br>Új élet, új világ. Más itt a karácsony<br>Fehér hó helyett az arany napsugár.<br><br>Dél keresztje itt a karácsonyi csillag.<br>Soknyelvü az ének, mégis egy a szív.<br>Karácsonyfa alatt Jézusváró dallal<br>Gyertyafényes estén, új csodára hív.<br><br>Mindegy, hogy hol élünk, merre vetett sorsunk,<br>Betlehemes ének egymáshoz vezet.<br>Szeretünk mindenkit, mindent megbocsájtunk<br>És szívből kivánunk boldog ünnepet.<br>

Szálltam az ismeretlenben<br>kerestelek,kerestem arcod ívét<br>leány alakod ifjú báját,hangod finom<br>rezdülését,de te már nem voltál sehol.<br>Találtam egy csokor szegfűt,<br>fehéret,sárgát egyszerű papírban<br>becsomagolva.<br>Láttam a régen hordott ruháidat<br>kicsit megnyugodtam és megsimogattam őket .<br>Itt vagy ismét ,láttam a fényképed<br>ismeretlen nőkkel voltál együtt-kiabáltam<br>Hívtalak,de elmondták hagyjalak mert te már mással<br>élsz ismét boldog vagy és szerelmesnek látnak.<br>Megtudtam hogy gyermeket vársz, és már vasalod<br>a kis jövevény ingeit,pontosan egymásra<br>hajtva a ruhák részeit,foltos volt némelyik<br>rejtegetted is előlem.<br>Majd megtaláltam az irataidat,kis fecniket,<br>semmit sem értettem.<br>s ahogyan haladtam a nemlét hálójában<br>verekednem kellett,hogy élhessek,<br>ekkor már nem számított veszítek e.<br>Amikor már azt gondoltam sosem látlak<br>érezlek többé,gyengéden befűzted vékony ujjaid<br>az enyéim közé,illettek egymáshoz mint<br>amikor igazán szerettél.<br>Látod? Mit tehetnék?Itt vagy velem, s bennem.<br>Betöltöd életem<br>minden apró pillanatát.<br>Velem vagy nappal,s velem vagy éjjel<br>amikor egymagam fekszem és álmodom.

Velem szemben sétálsz utcán,<br>Földre tekint szemem némán,<br>Fölemelem a szemem bénán,<br>Arcot adna szavam már.<br><br>Velem szebben sétálhatsz utcán,<br>Földre léphetek azonnal bénán,<br>Fölemelhetem tekinteted, Ég már, <br>Szemem szólhat, nézz Rám.<br><br>Velem sétálsz el, utcán.<br>Földre tűz a télláng,<br>Fölemelem lábam, lépj már!<br>Szóló szemem néz Rád.<br><br>Velem sem sétálsz utcán,<br>Földre sem űz nyárláng,<br>Fölemelném szárnyam szép árny,<br>Álmom sem szól hozzád. <br>

Érzések, mik nemes bársonyba öltöztetett szavak dísz serege sem fejt ki.<br>A szívem, mit érez, hogy mondjam el Ő neki?<br>Miként, s tán a lényeget.<br>Hisz igazakat ejt minden lélegzetem.<br>Emberöltőnyi szeretettet oda adom A Nőnek.<br>Nála gyönyörű, harang szón zeng.<br>S ha zeng !<br>Ó, ha dalra fakad,<br>Őt dicsőíti minden akkord dallam.<br>A dalnál nem áll meg, annál hatalmasabb erő ez.<br>Hisz ha vele lehetek, egész ember lesz e test.<br>S ha egészé válik, egészé teszlek,<br>Együtt minden valóság lehet.

<br><br>Este van, ideje lefeküdni,<br>Nyugalmas álomban elmerülni.<br>Felnyitom felnyílós ágyamat,<br>Veszem ki a kelléktárgyakat.<br><br>Kispárna, takaró előrepül,<br>A hálósipkám is megkerül.<br>Fülemben ott a két füldugó,<br>Lecsuknám - nem enged az ágyrugó.<br><br>Próbálom, mozgatom, nem akarja.<br>Mérgesen rugok az ágyamba.<br>Nyúlok a rugóhoz, hogy piszkáljam,<br>Rögtön odacsípte három ujjam.<br><br>Ugyanekkor, ezzel egyetembe,<br>Az ágyam rázuhant a fejemre.<br>Hiába füldugóm tompítása,<br>Ordításom az agyvelőm rázza.<br><br>Mit léphetnek a szomszédok most?<br>Rendőrt hívnak vagy állatorvost?<br>Fejemen ágy, ujjamon rugó.<br>Nem vagy épp erre doktor Bubó?<br><br>Mindenem kiszállt mindenemből.<br>Hogy szabaduljak helyzetemből?<br>A végsőt bedobva egyenesedek,<br>Kihúzom ujjaim és fejemet.<br><br>Helyére dörren a kanapé,<br>Elismerésem a magamé.<br>Végre vízszintesbe kerülök,<br>Lidérc lázálomba merülök.