<br><br><br>Kétségekkel teli, halk pillanat, <br>amikor már szeretni félek<br>kizáródnak a vágyak és remények!<br>Te mégis közelebb lépsz...<br>S bennem rebben a lélek!<br><br>Bűvös láng lobban a csendben<br>bekerit, vonz, melegit,<br>fényörvényként elnyel<br>érintesz....s engedek.<br>Túl időn és téren<br>valami ősi szenvedéllyel<br>csókolunk.<br>S a pillanat varázsának<br>fogságában<br>Te és Én <br>eggyek vagyunk!<br><br>

Kertem alján lombot ontva vén akácfa vetkezik ablakomba.

<br>Álmaim emlékét élem<br>Ősi vadrózsa titkod kutatom.<br>Elmerülve állok ékkő tükör árnyékodtól<br>Amely teljesen a szívemig csordult.<br>-Mond,ki vagy te drága?<br><br>Arany lábad nyomán liliom<br>Illata fénylik-látod! Rád találtam<br>Mégis,itt e szomorú földön.<br>Mert te vagy erkölcsnek,tűznek,<br>vágynak,kéjnek eredője.<br><br>Gyötrelem nélküled az életem<br>Félelmeim márvány oszloppá magasodnak.<br>Felhőkben sebzett angyalok<br>Zuhannak lelkem elé.<br><br>Szempillám elé festették<br>Istenek az arcod,<br>Szerelmes esőcseppek<br>Ölelkeznek pici melleden.<br>Viharban hajladozó fák<br>Érzéki csípőd báját idézik.<br><br>Magamban űzlek folyton<br>Ébredéstől az elmúlásig<br>Kínoktól a boldogságig.<br>Mert asszonyom,társam vagy már<br>az asszonyok között.<br><br>Menedéket adsz, nekem az elveszettnek<br>Mint egy szétdúlt elhagyott,elfeledett<br>Öreg temetőben a meg sárgult mészkő<br>Erezeten, Krisztus teste a kereszten.<br>Mint Krisztus teste a kereszten. <br><br>

<br><br>Jó szeretni.<br>Mikor átfog az odaadó érzés,<br>Mikor viszont szeretnek,<br>Mikor a lelked csordultig teli ,<br>Hát szeress.<br>Te leszel a legkülönb a világon.<br>Add át szíved. Szeress.<br><br>Még jobb gyűlölni.<br>Mikor a szíved düh markolja,<br>Mikor vérig sértettek,<br>Mikor a lelked tehetetlen,<br>Hát gyűlölj.<br>Talán kevésbé becsülöd önmagad,<br>De könnyebb lesz. Hát gyűlölj.<br><br> CS.I. 1997<br>

<br> Nézem a képet, olyan ismerős.<br> Ódon kapu, kikezdte az idő.<br> Egyik szárnya sarkig ki van tárva,<br> Szinte hív,: térj be járókelő.<br> Mit rejteget a régi ház?<br> A sötét , hideg lépcsőházba lépek,<br> Rám zúdulnak a szunnyadó emlékek.<br><br><br> Nézem a képet, hol a tízes házszám?<br> Az is ilyen volt, száz éves talán.<br> Kopott falak, az udvaron leander,<br> Végig gang futott a ház oldalán.<br> Mit rejtett az a régi ház?<br> Az ifjúságot! Csupán az volt a titka,<br> Fürgén szaladtam fel a harmadikra.<br><br><br> A vén ház már csak emlékekben él,<br> Lebontották és új nő a helyében.<br> Vele tűntek el sorsok, életek,<br> Új álmok szállnak a budai szélben.<br> Kik akkor futva koptattuk a lépcsőt,<br> Ma tán csoszogva járjuk a világot.<br> Emlékezünk egy régi kapu láttán<br> Egy másikra, mely minket ifjan látott.<br>