<br>Én vagyok a hőse ennek a mesének.<br>Rólam fog hát szólni az alanti ének.<br>Rég volt, de él bennem,- vigye el a csuda.<br>Mivel én voltam a negatív figura.<br><br>Épp úgy mint most, nyár volt. Szépen felöltöztem.<br>Sötét öltöny rajtam, nyakkendőt kötöttem.<br>Hivatalos voltam már nem tudom hova.<br>Nincs jelentősége, mert nem értem oda.<br><br>Indulásom előtt gyorsan kitalálom,<br>Miképpen essek túl a rám váró távon.<br>Gyalog lusta vagyok. Taxizzon a bánat.<br>Előgurítottam a monten-bringámat.<br><br>Rémlik: fütyörésztem. Szellő játszott velem.<br>Utam enyhe lejtő, alig is tekertem.<br>Erőlködés nélkül fele távhoz értem.<br>Nyakkendőm, füleim lobogtak a szélben.<br><br>Aztán váltott az út elkenődésemre.<br>Emelkedni kezdett. Tekertem lihegve.<br>Nem fütyörésztem már, nyomtam ráhajolva.<br>Néha szép az élet, néha meg otromba.<br><br>Ekkor következett az elkerülhető:<br>Lobogó nyakkendőm elkapta a küllő.<br>Orrom gőzerővel a kormányba vágott,<br>Levizitelhettem az út menti árkot.<br><br>Fájdalmas bódulat után észre tértem.<br>Nyakkendőm csücskével letöröltem vérem.<br>Elővonszolódtam bringámmal karöltve.<br>Én is, utóbbi is le és összetörve.<br><br>Vissza vettem utam, bicaj volt a mankóm.<br>Lényegében ennyi volt most a mondandóm.<br>Tanulság leszűrve. Nem vagyok én lökött.<br>Kétkerekűzéshez nyakkendőt nem kötök.<br>

Ölbe tett karral nézem, hogy<br>Eldobod az életed,<br>Ölbe tett karral érzem, hogy<br>Közel a végzeted.<br><br>Ki vagy Te? Honnan s hová mész?<br>Ki vagyok én? Mikor kérdeznéd?<br><br>Tudunk-e egymásról mélyebbet, mint a felső rétegek?<br>Kérdeztünk-e valaha többet, mint, hogy vannak a fellegek?<br><br><br>Egy másik síkon bár sokszor, őszintén öleltük egymást<br>Itthon mégsem leltük soha a másik karját.<br><br>Fájnak a szavak, fáj a múlt<br>Lehetett-e volna másképp? <br>Haragom már rég elmúlt. <br><br>Talán eljön a perc, mikor kitisztul minden,<br>Leülünk egymással, tiszta vérrel.<br><br>Akkor kinyílik a kapu egy új léttel<br>Addig pedig szüntelen kérdem:<br>Miért mész el?

Reszketsz, álmaid elhagytak már<br>Ami egykoron volt mára már foszlány<br>Álruhások gázolnak mindenkin át<br>Elveszett minden, ez a rideg valóság<br>Rádlesnek megvető tekintetek<br>Elítélnek holott nem ismernek<br>Teljesen mindegy belül kivagy<br>Ha nem öltessz márkát átnéznek rajtad<br>Erkölcstelen, kiképzett magánérdekek<br>Zuzzák szét nyomorba döntik szegény gyermeket.<br>Mennyi út van mi kilátástalan<br>Mindezt nem érdekli a média világa.<br>Nyugati autók sok pénz divat az élen<br>Keleten a szegény nincstelenségtől hal éhen.<br>Mi tart bennük erőt ebben az embertelenben.<br>Egymás szeretete nyújt támaszt lelkükben.

<br>Piros betűs ünnep ? lázas készülődés.<br>Minden meghitt körben serény sütés, főzés.<br>Valamit rittyentek, én sem adom alább.<br>Sütök az ünnepre fejedelmi kaját.<br><br>Már a boltban vagyok, szétnézek szélesen.<br>Dolgozik agyhelyem, mit sütnék szívesen.<br>Az egyik hűtőben akciós réteslap.<br>Kipattan a szikra: Rétest eszek holnap.<br><br>A konyhában vagyok, épp kicsomagolnám,<br>De sajnos nem éppen patyolat a konyhám.<br>Ragad az asztalom ételmaradéktól,<br>Mindenféle odacsordult kotyvaléktól.<br><br>Nem praktizálhatok ebben a mocsokban.<br>Némi szerencsémre a konyhasarokban<br>Vasalódeszka áll, azt most kinyithatom.<br>Műsorom alanyát tiszta helyre rakom.<br><br>Ekkor adódik csak probléma igazán,<br>Mármint hogy a bevásárlást vettem lazán.<br>Eszembe sem jutott tölteléket venni, <br>Pedig nem akarok natúr rétest enni.<br><br>A kertem sarkában százéves diófa.<br>Nagy kár, hogy sosem volt szükségem dióra.<br>Ott rohad alatta,- hála lustaságom.<br>Szó se lehet róla. Mást kell kitalálnom.<br><br>Gondterhelten nyitok az apró kamrába<br>Szétnézek, mi jöhet kényszerszámításba.<br>Majdnem üres polcok, sokéves porosan.<br>Azért keresgélek kitartón, gondosan.<br><br>Vizsgálódásomat siker koronázza:<br>Rozsdásodó doboz, originál zárva.<br>Letörölve a port: oldalán belseje:<br>Lejárt sertés májkrém. Most mit kezdjek vele?<br><br>Sajnos úr a szükség, kibontom, nincs mese.<br>Más híján rétesem jól megkenem vele.<br>Néhány mozdulat és mehet a sütőbe.<br>Csak aki nem ismer lehet megütődve.<br><br>Kétes illatozás- kész a májas rétes.<br>Mérsékelt étvággyal látok az evéshez.<br>Remegnek fogaim mikor megharapom.<br>Ezt a remeket nem szabadalmaztatom.<br><br>

Ezennel adasson a világ tudtára:<br>A vakmerőségnek túl magas az ára.<br>Újra saját magam áldozata lettem.<br>Újra egy merénylet saját magam ellen.<br><br>Éhesen evésre és a cselekvésre,<br>Feláldozom magam újra a főzésre.<br>Kezdem az elején: Délelőtti óra,<br>Mikor kedvem támad harapnivalóra.<br><br>Bevásárlóközpont hússal rakott standja,<br>Ínycsiklandón csábít az összes darabja.<br>Hozzáértő szemem pásztáz gondterhelten.<br>Jó lenne ma végre konyhahősnek lennem.<br><br>Főzzek egy pörköltet? Frissensültet egyek?<br>Minden gondolatot frissiben elvetek.<br>Hisz bármelyik kifog amatőrségemen.<br>Valami mégis kell. Sajnos nincs kegyelem.<br><br>Aztán megoldódni látszik minden gondom:<br>Véres, májas hurkát látok meg egy polcon.<br>Nem vagyok kannibál, naná hogy a májast.<br>A pénztárnál legombolok néhány százast.<br><br>Kellően elszántan felvillanyozódva<br>Futólépés haza, úti cél a konyha.<br>Majd most megmutatom milyen szakács vagyok.<br>Tanulhatnak tőlem alkotni a nagyok.<br><br>Hurkát a tepsibe, tepsit a sütőbe.<br>Ezt nem ronthatom el?- Aggódok tűnődve.<br>Teríteni kezdek, megadom a módját.<br>Most először talán nyerek- az áldóját.<br><br>Hatalmas durranás rázta meg a csendet.<br>A csillár vészjóslón himbálózni kezdett.<br>Felrobbant talán a ház összes lakása?<br>Mutatna vagy nyolcast a földrengés-skála.<br><br>Lehajtom a felhevült sütőfedelet,<br>Meglátom művem, a csatajelenetet,<br>Keresztet vetek és csendben leroskadok,<br>Lemondón nyugtázom, milyen ökör vagyok.<br><br>Nehezményezte a hőséget a hurka.<br>Addig fickándozott, hogy szétrobbant burka.<br>Újra csődöt mondott hírhedt szakértelmem.<br>Mások ebédelnek, nekem nincs mit ennem.<br><br>Azért talán mégis. Kenyérrel kezemben,<br>Keleties pózban a sütővel szemben,<br>A szétsült hurkából jókat tunkolgatok.<br>Lesz ez ugye így sem? Kérem drukkoljatok.<br><br>