<br> <br>Mikor az árnyak egyre nőnek,<br>Nincs már értéke az időnek.<br>Egybefolyik nappal és éjjel,<br>Gondolat röpköd szerteszéjjel.<br>Kapkodsz utána félve, ijedten,<br>Jaj, mit akartam? Hova is tettem?<br>Tegnap még tudtad, ma már csak sejted,<br>Holnapra pedig elfelejted.<br><br>Régi emlékek, szép gyermekkor,<br>Mintha ma lenne, mondtad sokszor.<br>Kedves arcok, akik szerettek,<br>De a nevüket már elfeledted.<br>Aztán ha egy név fel fel révül<br>A múltnak zúgó tengeréből,<br>Úgy fáj, hogy bárhogyan próbálod<br>A vonásokat már nem találod.<br><br>Utunk végén másképp kell élni.<br>Őszi avarban csendben lépni.<br>Amit nem találsz emlékedben, <br>Keresd ott belül a szívedben.<br>Halk, rég hallott melódiákat, <br>És átélhetsz apró csodákat.<br>Ne kapaszkodj a múltba váltig,<br>Csak érzéseid őrizd halálig.<br><br>Ha szeretni tudsz még, az a lényeg<br>Mikor az árnyak égig érnek <br>

<br><br>Miért is jöttem erre a világra?<br>Nem akart engem senki sem!<br>Csak megtűrtek, akár egy tárgyat,<br>de sosem értékelt senki sem.<br><br>Szerető szóra nem emlékszem.<br>Csak a gúny marta lelkemet.<br>S ha bántottak, papírra írtam<br>lelkemből hullott könnyemet.<br><br>Vézna gyermekként robotoltam,<br>elmenekülve messzire,<br>de mégis tudtam derűs maradni!<br>Sosem tört össze semmi sem.<br><br>Csalódtam százszor, és ezerszer!<br>Sosem kellettem senkinek.<br>Ki szegény, és beteg, még ha szép is,<br>lenézik. S kerülik messzire.<br><br>Mégse bánom! Boldog is voltam.<br>Hisz van két gyönyörű gyermekem!<br>A legdrágább kincs, mit a sorstól kaptam,<br>s nem veheti el senki sem.<br><br>Mennyi bánat, mely tovatűnt régen,<br>s a messzeségben elveszett,<br>mint a távoli múltban elkallódó<br>teleírt, rongyos papírhegyek.<br><br>Mégsem sírok! Nem vágyom másra,<br>csak annyit adj nekem! Istenem!<br>Hogy tudjam őrizni, támogatni<br>két féltve őrzött kincsemet.<br><br>Ne engedd könnyüket hullni!<br>Hagyd a bánatot énnekem!<br>S ha menni kell, szólíts el engem,<br>csak Őket ne érje semmi sem!<br><br>

<br><br>Kicsi angyal vagy nekem<br>beragyogod az életem.<br>Nélküled egy senki vagyok,<br>még a nap se úgy ragyog.<br>Te vagy életem boldogsága,<br>a szívem vérző rózsája.<br>Kis fiam nagyon szeretlek,<br>és csak te kellesz nekem.

Fenn a magasban szárnyalva<br>Kőröz a magasból szégyenkezve nézi<br>Odalent van e még számára fészek?<br>Csak menhely vagy menybemenetel!<br>Lent talán már az sincs<br>Harcba nem a Hazáért menne<br>Lejjebb már nem is süllyedhetne<br><br>Emeld fel a fejedet és nézz<br>Nézz körül tenni mit lehetne<br>Ajkunkról a szó,hogy Haza<br>Már nem lesz ki meri,és kimondhatja<br>Csonka kis országból mind kilép<br>Odakint rabszolgának áll,itt nincs lét<br>Csak volt valamikor a magyar merész<br><br>Elfogytunk nincs ki a Hazáért<br>Tenne és tenni merni kész<br>Inkább megalkuszunk a szolgasággal<br>Mint itthon azonosuljunk a gazsággal<br>Lehet már lassan sírni sem merünk<br>Elhagyjuk a Hazát, inkább menekülünk<br>Adnánk utolsó csepp vérünk ha tudnánk<br>Préda a Haza, érte könnyeket hullatánk<br><br>Szegény Magyarország,rég szárnya szegett<br>Kormányunknak kinek ellene tenni kéne<br>Tesznek inkább érte, legyen elesett<br>Fent a Nagy Házban vannak nagy lázban<br>Mesterkednek azon, az országból semmi<br>Még csak híre se maradjon a Hazából<br>Megélnének ők jól még kevesebből<br>Nem vérezne a Haza, számtalan sebből<br><br>Nem a vérük, mert nekik már nincsen<br>Kilopták mi volt, Hazánknak kincse<br>Degeszre tömnék zsebüket ha lehetne<br>Marakodnak azon mi a miénk volt<br>Maguk között felosztanák ha még lenne<br>Mit tesznek ők a Magyar honért?<br>Számunkra oly nemes otthonért<br>Miért ontották vérüket apáink régen<br>Szabadságért,hazáért, hogy életünk jobb légyen<br><br>Majd lettünk a világon a legnagyobb szégyen<br>Volt és vagyunk kik vérünket adnánk cseppig<br>Az ő vérükben már nem magyar rejlik<br>Unokákat ha ültetnek az ölükbe<br>Hogy mertnek majd nézni a szemükbe?<br>Elmondani, hogy merik majd nekik<br>Jutott az ország , koldusbotra miattuk<br>Szégyen nélkül, hogy mondja el nékik<br>Szivárvány miattuk, nem Magyar az égen<br><br> <br><br><br><br>

Amikor rám nézel,édes a pillanat<br>Szerelmes érzelmek,belém hatolnak<br>Szíven találnak édes szavaid<br>Mint Ámor mézédes nyilai<br>Kapui szívemnek<br>Számodra megnyílnak<br>Húrjait ügyesen pengeted<br>Kezedben tartod az életem<br>Nézésed mint legkisebb sóhaj<br>Számomra parancs minden óhaj<br>Édes szádnak minden csókja<br>Ízét meg nem hazudtolja<br><br>Érintésed belém hatolnak<br>Bennem mint égés helye<br>Mélyen nyomot hagynak<br>Érzem, hogy erősek a vágyak<br>Súlya a szívembe zárnak<br>Fényes glóriát varázsolsz<br>Magasra emelsz körénk<br>Szerelmünk csúcsra szárnyal<br>Mint óriás kerék<br><br>Réten a lepkék is ránk szállnak<br>Szerelemből szívnak<br>Majd odébb állnak<br>Viszik a hírt szélirányba<br>Tovább adják fűnek fának<br>Minden szerelmesnek<br>Galambok dalolnának<br>Szerelemmel élj <br>Holnap és a mának<br><br><br><br><br>