Két falevél<br>az őszt hozó szélben<br>az élet fájáról lehullva<br>könnytelen, zörgő avarként<br>kapaszkodik a múltba.<br>Tegnap még fönn,<br>hűs árnyat adva<br>friss szellők zenéjén<br>vidáman kacagva<br>minden élőnek a reményt nyújtva<br>Ma révedezve.kérdik<br>- hová lett a nyár?<br>sodródnak kelletlen<br>a tölgy, a fűz<br>a nyár.<br>Saját fáját vesztve<br>új talajt keresve<br>idegen tájakon a két csatangoló<br>még egy kicsit élni .../akaró<br>míg/ eljön s hullni kezd a hó .

Térdre hullva hódolok<br>csodáid előtt<br>Kiálts rám ! mert égek<br>Bőrömön érdesre <br>szikkadt a láz<br>Kirepedezett számon <br>És szememből cseppenként<br>hull a vérem<br>Mint a könnyek !<br>Így akarlak ! Idegeim <br>lázas vágyat vernek<br>Gyönyörűségeidért<br>lázasan didergek<br>enném csókokkal <br>a szádat ,<br> kusza bozontjaidat , <br>a vállad<br>s ölelnélek karjaimba <br>zárva<br>s úgy mozdulnék <br>veled az isteni táncba<br>hogy együtt vigyen minket<br>az égbe<br>az ölelés a gyönyör<br>bódult ritmusában<br>De messze vagyok !<br>Itt a falakon<br>lázas<br>éj csorog<br>s Te is messze vagy <br>Látlak e majd akarsz-e majd <br>mielőtt még meghalunk ?

Gyönyörű kedvesem <br>Messze vagy és elérhetetlen<br>Csak az éjszaka bugyraiban<br>fortyog kínom<br>S tehetetlen emészt a tűz teérted<br>Ágaskodó , <br>vad csődörként ölelnélek<br>s mint felhúzott íj feszülnék <br>ujjaid között<br>tenyeredbe zárva <br>Kifulladásig csókolnám <br>Öled édes-sós nedveit <br>forró telt combjaid<br>széttett szép lábaid között <br>lázas <br>sóhajaidra várva<br>S rád fonódnék <br>lüktető folyondár testtel<br>ziháló fuldokló lélegzettel <br>s löknélek <br>finoman és vadul <br>s játszanék <br>tested gyönyörű hangszerén<br>egyszer fent lennék, egyszer alul<br>s összeforrnánk<br>míg apró sikolyaiddal feloldoz a gyönyör <br>míg eltelik a nap <br>míg vad vonaglásokkal <br>eljön az este <br>ezen a te nálad lévő délkörön <br>így ölelnélek<br>ha nem lennél messze<br>de messze vagy <br>és elérhetetlen<br>csak az éjszaka bugyraiban fortyog kínom<br>s meredt vágyam <br> tehetetlen <br>s csak emészt a tűz teérted<br> messze vagy <br>nem vagy itt <br>ölemre venni <br>hiába<br>szeretnélek

Kikezdenék veled<br>ha te is akarnád<br>ha kitárt karjaidba<br>befogadnál<br>ha ölelnél szelíden<br>ha ölelnél vadul<br>ha fölém kerekednél<br>s én lennék alul<br>s úgy ülnél meg<br> úgy lüktetne <br>csípőd gyorsuló tánca<br>hogy tüzet fogna<br>a testünk s enyém <br>egyre lángolóbbá válna <br>és lázas lelkünk is égne<br>öledben<br>a gyönyörű mélyben <br>a te gyönyörű öleddel <br>tangót járnánk<br>amíg feltámad<br>fehér gyöngyeim árja <br>s elöntene téged is <br>a Feloldozás<br>ujjongó jajongásodra várva

Kedvesem<br>végső menedékem<br>még csak csillag sem <br>sejlik az égen <br>ebben a nyári éjben <br>nincs semmi biztatás,<br>semmi álom<br>úgy van hogy minden<br>összejött<br>szoríts magadhoz <br>hogy ne fájjon <br><br>Kedvesem<br>végső menedékem<br>ebben a csillagtalan <br>nyári éjben<br>nincs semmi játék<br>megnyílna a föld , <br>hogyha járnék<br>nincs semmi szégyen <br>kívüled nincs senki<br>nincs ember, nincs<br>hatalom <br>aki védjen<br><br>Kedvesem<br>végső menedékem<br>ebben a csendet <br>dübörgő éjben<br>félek <br>egyedül vagyok<br>nélküled <br>talán meg is <br>halhatok , <br>szoríts magadhoz<br>hogy ne féljek