Oly távol vagy most tőlem <br>s oly elérhetetlen mint életem <br>messzi csillagai csak a képzelet<br>vetít ki falaim négyszögére<br>hol szabályosan s józanul fut <br>a festékcsík a mennyezet alatt <br>s hiányod keserű ízeit nem oldja fel<br>az alkohol íze, sem a vágy forró<br>márványharangja , konduló <br>óraütése az éjben ! Íme virrasztalak<br>mindig megújulva s kifulladásig<br>a dolgok néma önkívületében<br>s őrizlek mint hajnalok a törékeny <br>csendet Kutattalak már százszor is<br>asszonyokban akik szembejöttek<br>s újra hasztalan kereslek <br>Ólom súlyával görnyeszt az időnk<br>hiába kiáltok , halk szókkal<br>hiába kérlek már nem vagy itt ! <br>Nincsen menedékem kívüled !<br>Térj vissza ! Kinyújtott kezemmel <br>könyörgöm érted?

Vajon a Dunától <br>Kérdezi a tenger,<br>Honnan jössz s hová mész <br>Nagy igyekezettel?<br>Mit hoznak habjaid,<br>Tiszát, Rábát, Marost?<br>Kősziklát, mely állott<br>Az előbb még amott?<br>Megvan-e még vajon <br>A kis patak íze,<br>Amely volt hajdanán<br>Gyermekkorom vize?<br>A sok könny, és a vér<br>Csorog benned talán,<br>Mely ezredév során<br>Ömlött magyar hazán?<br>Benned van, kavics már <br>Kőszikla s hegyorom,<br>Az életünk is, amely <br>Velünk volt egykoron.<br>Bizony por és hamu<br>Leszük ismét, egyszer:<br>Kavics lesz a szikla,<br>Elnyeli a tenger.

Nem kérem,<br>hogy gyere.<br>Egyszer majd találkozunk<br>félúton<br>átutazóban valahová<br>mint két idegen <br>távoli rokon<br><br>a pusztaságban <br>ezen a közép-európai<br>szélességi fokon<br>ahol sivár az élet<br>és sok a nyomorúság<br>ahol mi vagyunk <br>a szegényebb<br>szegények <br><br>s csupa mulasztás<br>az életünk mert <br>hiába kérünk <br>könyörületet , ölelkezést<br>s feloldozást minden<br>eltűnik a messzeségben<br>a szigorú nincs-be <br><br>Az én fohászom:<br>Nap ragyogj értünk <br>éjszaka takarj be <br>szép asszonyom<br>fogadj a karjaidba<br>gyönyörű lábaid közé<br>az örökké valóságig <br>s szoríts magadhoz<br>ölelj meg

Akarod -e az ölelésem?<br>akarod ?e érezni a testem<br>akarod- e érezni lüktetésem<br>összezárt gyönyörű tenyeredben<br><br>Akarod-e inni a csókomat ?<br>érezni szívem lázas dobolását<br>ahogy átüt bőrömön <br>ahogy átütnek rád a vágyak <br><br>Akarod-e hallani ágyunk muzsikáját<br>hűs érintését gyűrt lepedőnknek<br>hívsz-e hogy menjek hozzád ?<br>örök-visszatérő szeretődnek ?

Aki a bűnöm volt<br>akit dugdostam<br>magam elől is<br>akit szűkölve takartam <br>aki lidérc volt mégis<br>akit tört rácsok mögött<br>is akartam<br>akit szerettem<br>azzal álmodtam az éjjel<br><br>Egyszer már visszajött<br>hozzám egy lázas<br>éj sötétjében <br>egy álom volt csupán<br>akkor is <br>szoknyája lobbant <br>ahogy levetette<br>én csókoltam őt <br>kifulladásig <br>mindenütt<br>ahogy karjaimba vettem <br><br>Megtörtént ami <br>sohasem<br>szép asszonyteste<br>fölém magasodott amikor <br>vége volt s mielőtt eltünt<br>még gyönyörködhettem<br>benne <br> ujjongó hangjai <br>lázas ziháló janongásai <br>mint parázna angyalok <br>ébredésemig<br> kószáltak felettem