Hét órakor még hajnali a sötét <br>s hűvös az őszi a reggel<br>a nap nem süt egész nap <br>csak hideg eső esik ránk <br>a fákra a földre <br>a lehullott<br>rozsdás levelekre<br>s ahogy <br>csontkarúvá válnak<br>nélkülük az ágak<br>ahogy a<br>földre hull<br>velük az öröm <br>s nem marad más a fák tetején<br>csak a bánat<br>Verlain mondta hogy az ősz húrja zsong <br>búsong, jajong a tájon <br>és<br>én is érzem <br>hogy az ölelésed már hiába várom<br>hogy fogy az időnk<br>fogynak a menedékek<br> lassan kihűlnek <br>szívünkből a vágyak<br>és hiába égnek még a régi fények <br> és hiába hiszek<br> a feltámadásban<br> hogy van még<br>egy esély , hogy van még<br>egy másik élet<br>hogy szerethetnek majd azok is<br>akik még szeretnének<br>azok is <br>akiket sohasem feledtem<br>s akikkel hajnali<br>kakasok kiabáltak<br> a korán kelő<br>szerelemmel<br>de tudom<br>hogy majd egyszer<br>az októberi szél<br>az utcákon át <br>az erjedő must szagát<br>hozza <br>elindulok <br>s akik <br>még mindig szeretnek elkísérnek majd<br>táncoló fekete asszonyokkal<br>táncoló fekete kocsisokkal<br>táncoló fekete lovakkal<br>a<br>sirató dombra<br>ahol messzi tárogatókon<br>játssza végtelen szólóját a magány<br>ahol nem számít már<br>többé semmi<br>de ahol<br>nem fogok soha senkit sem<br>elfeledni

Ma hét órakor még hajnali a sötét <br>s hűvös az őszi a reggel<br>a nap nem süt egész nap <br>csak hideg eső esik ránk a fákra a földre <br>a lehullott<br>rozsdás őszi levelekre<br>ahogy <br>csontkarúvá válnak<br>nélkülük a fákon az ágak<br>ahogy a<br>földre hull<br>velük az öröm <br>s a fák tetején<br>leng a bánat<br>Verlain mondta hogy az ősz <br>húrja zsong <br>jajong,búsong a tájon<br>én is érzem <br>hogy <br>fogy az időnk<br>fogynak a menedékek<br>s hűlnek <br>szívemben lassan a vágyak<br>de<br>mégis hiszek<br>hiszek a feltámadásban<br>hiszek abban hogy van még<br>egy esély , hogy van még<br>egy másik élet<br>s idő<br>hogy szerethetnek majd azok is<br>akik még szeretnének<br>akik már eddig is öleltek volna<br>vagy akiket én öleltem volna<br>akiket sohasem feledtem<br>s akikkel hajnali<br>kakasok kiabáltak<br> a korán kelő<br>szerelemmel<br>amikor<br>az októberi szél<br>az utcákon <br>az erjedő must szagát<br>hordta <br>s akik <br>még szeretnek elkísérnek majd<br>táncoló fekete asszonyokkal<br>táncoló fekete kocsisokkal<br>táncoló fekete lovakkal<br>messzire<br>a sirató dombra<br>ahol távoli szólóját játssza a magány<br><br>Ma hét órakor még hajnali a sötét <br>s hűvös az őszi a reggel<br>s esik az eső

Mulassunk ma<br>szép asszonyom !<br>fogynak az évek<br>szól a zene<br>s igaz az ének<br>nem vagyok én már<br> az aki voltam<br>az<br>sincs már sehol<br>akit tenyeremen hordtam<br>de<br>képzeletemben<br>te vagy<br>akit újra látlak<br>akinek újra<br>látom képzeletemmel<br>bozontos<br>illatos kertjét<br>a csodákat<br>akit újra<br> kérlelhetek<br>hogy hívj ! várj !<br>fogadj be<br>hogy ölelj át végre<br>hogy szép <br>szád vad csókokat<br>csókoljon rám végre<br>s én vad csókokat<br>tegyek <br>gyönyörű<br> öledre<br>hogy tedd szét<br>tárd szét nekem<br>magad<br>s a lábad <br>s hogy<br>vesd le magadról<br>minden ruhádat<br>s úgy ölelj meztelen<br>ahogy senkit<br>és szeress<br>engem<br>ahogy nem szeret senki<br>s ringatózz rajtam<br>előre, hátra dőlve<br>újra<br>és ha elönt a feloldozás<br>az én kéjem, az én lázam<br>járjon át<br>s engem a te forróságod<br>újra és újra<br>amíg <br>felujjongsz , jajongsz vagy<br>felkiáltasz <br>amíg<br>szédült csókjaimmal lezárom<br>ziháló édes szádat

Nekem ígért a hangod <br>ahogy hajlott, nevetett<br>és a telefon huzalokon <br>keresztül nekem integetett <br>szép csókra vágyó szád<br>s ahogy hallgattalak<br>ernyedő pára vonta át<br>tekintetemet csodáid<br>gyönyörű birodalmán <br>s amikor a hangunk <br>összeütközött<br>mert mikor én, <br>akkor szóltál te is <br>távolságunk két pontja<br>között<br>egymásba robbant a lelkünk <br>ez a két magányos <br>üstökös

Az én képzeletem<br>a megvert, megáldott<br>visszatér hozzád<br>minden átvirrasztott<br>éjszakámon<br>Minden képzelt ölelésben<br>téged látlak<br>téged csókollak<br>a te melled bimbóit<br>tartom a számban<br> markolom<br>tenyeremben a te<br>dús öledet<br>és a te lélegzeteddel<br>zihálok<br>téged ölellek minden<br>képzelt <br>asszonyomban<br>akiket szerettem<br>mert te vagy <br>aki beleégetted magad<br>az ereimbe<br>a te édes széttett combjaidra<br>vágyom<br>hogy széttárt forróságukba<br>elvesszek<br>és semmi se maradjon<br>ezen a világon<br>csak te<br>örökkön<br>örökké<br>s kezdhetünk mindent<br>mindennap <br>újra<br>ezért<br>nem félek a haláltól sem <br>ki tudja<br>lehet<br>mégis van<br>még egy esély<br>mégis van<br>egy másik élet<br>térj vissza hozzám<br>ölelj át<br>szeress!<br>kinyújtott kezemmel<br>könyörgöm érted