Ringat a magány,<br>Még felébred a szél,<br>S a szárnyak a bőröm alatt,<br>Egy hajnalban majd újra él.<br><br>S látod anya?<br>Mozdulnak a levelek a földön,<br>Már ébredezik, érzem könnyeit ,<br>Pillanat, elönt lassan, hagyom hogy üvöltsön.<br><br>S akkor majd betakar egy gyász,<br>A levelek pörögni fognak a levegőben,<br>Néhány kép marad meg itt,<br>Néhány emlék belőlem.<br><br>S ha kéred a könnyeket az égtől,<br>Hogy engem sirass felébredve az éjből,<br>Én nem fogom engedi, anya, nem tehetem,<br>Lelkem forró szavait, tengernek eresztettem. <br><br>Hogy egyszer kezedet mossák a cseppek,<br>Hogy arcodat érintsék, nyugalma legyek a sebnek,<br>Érezni fogod újra a pirkadó hajnal melegét,<br>S szürke felhők takarja alatt, lelkem szerteáradó erejét.<br><br>Megült a szél az öledben,<br>Újra gyermeknek érzem magam,<br>Miért sírsz, édesanyám?<br>Nem szólt szél, nem érintett meg a szavam.<br><br>Ne ejts könnyeket, ne itasd a földet,<br>Mert jönni fog szél, s el kell majd menned,<br>Én pedig szárnyakat nyitok majd,<br>Búcsút mondok, s utam veszem az égnek.<br><br>Üressé fog válni az udvar,<br>A szobámban pedig por fog fulladni,<br>Lesz szó mi levegőben, mosolyogva ébren<br>Gyermek lelkemmel itt fog maradni.

Forr ez a tánc <br>Repül a dallam<br>Dobog a világ<br>Rikoltás harsan<br>Szedjed a lábod <br>Semmi se fájjon<br><br>Dobog a bőgő<br>a cimbalom pereg<br>lobog a tánc<br>a levegő remeg<br>remeg a padlat<br>rengnek a falak<br>szilaj a tánc <br>vad forgatag !<br><br>Húzzad jobban<br>sebesebben<br>hogy az ég <br>kifényesedjen! <br>Sej !<br><br>Ihaj tyuhaj ! <br>Ihaj, tyuhaj !<br>Az én kedvem <br>határtalan !<br>Ráncos, fénylő<br>csizmám szára<br>kerestem is én reája <br>elszaggatom <br>kemény talpát<br>én fizetem meg<br>az árát <br>Ihaj , tyuhaj<br>Ihaj tyuhaj ! <br><br>Vigadj magyar !<br><br>Ez ám a virtus <br>Ez ám a virtus<br>cselédnek, zsellérnek<br>ez lesz a virtus<br>hiába üt itt az óra<br>messze van tőled <br>Európa<br>elszaggatod <br>a csizmád talpát<br>de te fizeted meg az árát ! <br>Te fizeted meg<br>Ezt a virtust ! <br>Mert lendül a prímás<br>és robban a ritmus<br>Előre , ! repülj <br>körbe, vissza !<br>jó szíved<br>a tánc fölissza !<br>Csak húzzad, jobban <br>sebesebben hogy az <br>ég kifényesedjen <br>Sej !<br><br>Vigadj magyar !<br><br>Forr ez a tánc <br>Repül a dallam<br>Dobog a világ<br>Rikoltás harsan<br>Szedjed a lábod <br>Semmi se fájjon

Rekviem egy téglagyárért<br> <br> Hajnali<br>lánc ?csattogás<br>acélkék lórézuhogás<br>lónyerítés !<br>A színek alatt <br> húrral-szeletelt<br>vályogálmok<br>kábult folyosói !<br><br>Forgóról a csille<br>nekiszalad a felkelő napnak<br>s a sín mellé zuhan<br>nehéz visszatenni<br><br>A reggel ólmos,<br>az arcokon hűvös a harmat<br><br>A gépek, fogaskerekek ,<br>szíjtárcsák<br>újult erővel zakatolnak,<br>s ütemükre lassan<br>bejáródik a kéz, a láb<br>s megszokja újra<br>a csillék parancsát<br><br>Az ütközők lapossá verik<br>a szerelmet s az éjszakai álmot<br><br>Az égetők szenet<br>a kemencések forró<br>salakot köpnek<br>szívüket már félig<br>megette a gyár,<br>másik felükkel feleselnek<br><br>Ó,máglyák ! ti acélossá<br>tüzesedő földpiramisok<br>a kemencék boltívei alatt<br>ti mondjátok meg<br>mennyit érnek az új házak<br>s az új világ alapjai !<br><br>Fémpalló csörren<br>forró a tégla és a talicskák<br>súlya alatt<br>inog a kihordók lába !<br>testük párállik<br>s mire este lesz<br>verítékük sóként<br>szikesedik a téglák falára

Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj táncolj vélem egyet<br>Tangót játszik a zenekar<br><br>Bársony éjnek sűrűjében <br>Tangót játszik a zenekar<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj, táncolj vélem egyet<br><br>Tangót játszik a zenekar, <br>de nincsen hangja, muzsikája<br>se hangszere se kottája<br>csak a csend ! csak a csend !<br>csendül, lázad !<br>Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>szedd a lábad., gyorsan<br>járjad, gyorsan fordulj<br>sebesebben, hogy az ég<br>kifényesedjen és<br>kitárt menedéket ádva<br>hurcoljon egy másvilágra<br><br>Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj táncolj vélem egyet<br>Tangót játszik a zenekar

Amikor megláttalak <br>már elindultunk az őszbe <br>nap sütött még,<br>délben világoskék volt <br>az ég<br>és este <br>fénylettek a csillagok <br>de az utak mellett<br>már szétfújt levelek <br>hevertek szerte <br>mert az akácok és a nyárfák<br>eldobálták mind <br>a lombjukat<br><br>Csókjaidban mégis<br>minden méz volt !<br>az éj egy darabja <br>leszakadt s nevetett .<br>Ujjaidban száz sebesült <br>tigris sikoltott<br>a levegőnk perzselt,zihált, <br>remegett<br>s szemedben lobogó <br>mélységek énekeltek <br><br>Azután <br>elmentél <br>és arcomra köveket <br>gurítottak az árnyak<br>Menekültem <br>de megtaláltak<br>Bárhogy lesz <br>Mégis, mégis várlak !