Földi, avagy égi bálványok,<br>Faragott kép, kitalálmányok?.<br>Istennek helye van lelkedben,<br>Az egyedüli Úr szívedben.<br><br>Ki e helyet mással betölti,<br>Isteni vezetést elveszti.<br>Hamis érzés, tudat vezeti,<br>A tévelygése eltéríti.<br><br>Igaz útját meg nem találja,<br>Hamisság lesz lelke szolgája.<br>Kik idegen Istent faragnak,<br>Már tévelygő úton haladnak.<br><br>Lelkek így szerzik meg maguknak,<br>A nehéz szenvedéseiket,<br>Gyötrő nyomorúságaikat,<br>Könnyel áztatják fájdalmukat.<br><br>Jó és a rossz mindig ütközik,<br>Ám jó megtartja értékeit,<br>A rossz szétbomlik, feloldódik,<br>És szenvedésekben szét hullik.<br><br>Ki Isteni jót elfogadja,<br>A maga lelkéből, mint drága<br>Igazgyöngyöt, majd előhozza,<br>Élete áldásként hordozza!<br><br>A Te szívednek érzéseit,<br>Mely teremtődet megilleti,<br>Ne hagyd elhomályosítani,<br>Lelkedet csak Ő fényesíti!

Aki sosem szeretett<br>az nem szeret most sem<br>az hibát keres rajtad<br>az <br>megaláz az elvet<br>akkor örül majd <br>ha már nem leszel <br>nem leszel <br> aki emlékezteti <br>arra ami őt terheli <br>aki már nem lesz<br><br>miért fáj hát mégis <br><br>miért szorong a szíved <br><br>más dimenziókban<br>lehet egy másik <br>élet <br>ó annyi szépség van még<br>ami vár rád<br>így tréfás öregen a mégis fiatalon<br>ahol még száz karral szeretnének <br><br>ne hagyd magad <br>nem igaz már régen <br>amit írtál<br>a végső menedékre<br>tövis koszorúk hullnak a fejedről<br>a megvilágosodástól<br>a fénytől<br><br>odakint ma este hull a hó<br>hideg van <br>te is szerethetted <br>aki már elment <br>bűnbánó csillagok nyílnak<br>a feledéstől<br>kitárt <br>a tenyeredben

A hold fénye vagyok<br>fényemben fürösztöm<br>arcodat<br>én vagyok az égbolt fölötted<br>én vagyok <br>tenyeredben lüktető<br>vágyat keltő csillagod<br>s amikor<br>leveted szoknyád <br>feszes csípődet <br>magamhoz<br>ölelem <br>nem hallgathatok<br>kérlellek vetkőzz tovább<br>s legyél az asszonyom<br>mert<br>a hold fénye vagyok<br>a szám testeden fényként<br>kóborol<br>imádja<br>öled forró háromszögét<br>melleid édes vonulatát<br>cirógat ,markol <br>eszi a szádat <br>s addig ölel <br>amíg a gyönyörűségtől<br>felkiáltasz<br><br>A hold fénye vagyok<br>hogy öleljelek <br>bocsáss be magadhoz<br>egy titkos <br>ablakon

Lehet, hogy valamit kellett volna tennem... <br>Nem tudom már, csak hogy semmit nem tettem. <br>Nem tudom hibáztatni magamat, se téged... <br>Minden esemény úgy kívánta: ez itt érjen véget! <br><br>Most már csak egy kósza pillanat, amit érzek... <br>Kicsit félek, hogy elfelejtelek majd végleg. <br>Elbúcsúztam már ezerszer, magamban. <br>Hiányzol! Nincs értelme annak, hogy tagadjam!<br> <br>Egybefolytak a nappalok, és az éjjelek, <br>Mindig hulla fáradtan ébredek! <br>Nem is hasonlítok magamra, azt hiszem... <br>És egy kicsit el is vesztettem a hitem!<br> <br>Belefáradtam abba, hogy mindig én tegyek... <br>Köszönöm, hogy itt voltál, de viszlát! Én megyek. <br>Minden miattam történt. Én hibáztam, nem te. <br>Ezen már bocs. De senki sem veszekedne! <br><br>Mindenki mindig minden elől csak menekül... <br>Ha megdicsérnek, te akkor érzed magad remekül! <br>Amikor magad maradsz, az álca azért lekerül... <br>Ha nem jössz velem, akkor én megyek egyedül!<br> <br>Nem tudom melyik a legfontosabb emberi érzelem, <br>Nekem talán a szeretet, neked meg talán a 'kényelem'! <br>Emiatt is van bennem ennyi sok félelem, <br>Benned meg azért lehet ilyen kevés értelem!<br> <br>Tudom, igazat kell írnom a \'könyvembe\', <br>Mert nem akarok belefulladni a könnyekbe! <br>Változott minden, és te nem írhatsz helyettem, <br>Nem mondhatom hátra dőlve : mindent megtettem! <br><br>Harcolok tovább, mert harcolni akarok... <br>Ez tett, és tesz mindig azzá, aki vagyok! <br>Egyetlen dolog van, amit jól megtanultam, <br>Hogy bármi is jöhet... Soha fel ne adjam

Az ég mennydörgött és villámlott,<br>Csipkebokor lángja felcsapott.<br>Az Úr hangja mindent áthatott,<br>? Én vagyok a te Urad, Istened?<br><br>Ekként szól az Úr Sion hegyén,<br>Visszhangzik ma is szívek mélyén.<br>Ember szeresd a Te Istened,<br>Ki téged a földre teremtett.<br><br>Őt illeti minden tisztelet,<br>E létben csiszolja lelkedet.<br>Emeld alázattal szívedet,<br>Ő általa nyersz majd kegyelmet.<br><br>Ne kételkedj Atyánk létében,<br>Megszabadít Ő kétségtelen.<br>Akár a vérzivatarokon,<br>Akár úszó könnytengereken,<br><br>Kiszabadít és hordoz téged.<br>De nem úgy, ahogy Te akarod,<br>Fogva tart önző gondolatod,<br>Eltévelyedett ember lélek.<br><br>Hanem hallgasd az Úr beszédét,<br>Keresd és éld az Úr törvényét.<br>A fényutadat megtalálva,<br>Gondjaidat tedd oltárára.<br><br><br>A Sinai hegy mennydörgését,<br>Felváltja az idő múlása.<br>Épp úgy csendes szellőként,<br>Lágyan, de szól az Úrnak hangja.<br><br>? Én vagyok a te Urad, Istened?<br>Hangzik időtlen ? idők óta.<br>Örökké él az Isten szava,<br>Ha hisz vagy nem e föld lakója!