Csodás kertem közepébe`,<br>Mit gondoltok, mi nőtt benne?<br>Gyomláláskor nézegettem,<br>Mily` növény ez itt, előttem.<br><br>Kezem megállt, nem bántottam,<br>Kíváncsian várakoztam,<br>Mivé lesz majd pártfogoltom,<br>Idetévedt kis magoncom.<br><br>Terebélyes lett a lelkem,<br>Helyet hagytam neki bőven.<br>Bimbójait, óh... meglátva,<br>Ráismertem virágomra.<br><br>Nem volt ő más, mint kis pipacs,<br>Bimbójai, mint kis gubacs.<br>Előjöttek emlékeim,<br>Jaj, de sokat bontottunk ki,<br><br>Nem várva a sziromnyílást,<br>Kíváncsian találgatánk,<br>Milyen szín is bukkan elő,<br>Emlékeim oly jóleső.<br><br>Nem bántom most, dédelgetem,<br>Ki is nyílt ő, szemem könnyes.<br>Piroslik most kert közepe,<br>Mintha szívem nyílna benne.

Csodás kertem közepébe`,<br>Mit gondoltok, mi nőtt benne?<br>Gyomláláskor nézegettem,<br>Mily` növény ez itt, előttem.<br><br>Kezem megállt, nem bántottam,<br>Kíváncsian várakoztam,<br>Mivé lesz majd pártfogoltom,<br>Idetévedt kis magoncom.<br><br>Terebélyes lett a lelkem,<br>Helyet hagytam neki bőven.<br>Bimbójait, óh... meglátva,<br>Ráismertem virágomra.<br><br>Nem volt ő más, mint kis pipacs,<br>Bimbójai, mint kis gubacs.<br>Előjöttek emlékeim,<br>Jaj, de sokat bontottunk ki,<br><br>Nem várva a sziromnyílást,<br>Kíváncsian találgatánk,<br>Milyen szín is bukkan elő,<br>Emlékeim oly jóleső.<br><br>Nem bántom most, dédelgetem,<br>Ki is nyílt ő, szemem könnyes.<br>Piroslik most kert közepe,<br>Mintha szívem nyílna benne.

Ősszel sárgul, hullik a lomb,<br>Rövidülnek a nappalok,<br>Gyengül a nap ereje is,<br>Korábban beesteledik.<br><br>Rajtunk is múlik az idő,<br>Hajunk lassan deresedő,<br>Gyorsabban telnek az évek,<br>Közelgünk az öregséghez.<br><br>Van az ősznek is szépsége,<br>Idős kornak is öröme,<br>Gyermekeink, unokáink<br>Életünket megszépítik.<br><br>Őszre tél jön, télre tavasz,<br>Újra éled, újra sarjad,<br>Új rügyet hajt a lombos ág,<br>Unokákban élünk tovább.<br><br>Örök körforgás az élet,<br>Szeretet nem lehet véges,<br>El nem múlik, el sosem fogy,<br>Szeretetből kell nagyon sok.

Még nem adhatom fel,még nem!<br>Bár fejem fölött el szálltak az évek és fiatalságom a múltba veszett.<br>A lelkem,szívem még fiatal és szabad, nem zárhatják börtönbe vágyaimat.<br>Testem láncra verhetik,bármit el vehetnek gúnyolhatnak akár a pokolba küldhetnek.<br>De a lelkem szívem szabad, ezt nem adom ez az enyém marad.

Horvát Jánosné<br>Óh... be szeretnék sokszor vándorfelhő lenni,<br>Halkan suttogó széllel szobádba repülni,<br>Gyönyörű szemedbe nézni, csókolni a szádat,<br>Veled tölteni hosszú-hosszú éjszakákat.<br><br>Szeretnélek szeretni,<br>Karjaimmal lágyan átölelni,<br>Odabújni hozzád a csendes félhomályban,<br>Szeretni téged a végtelen éjszakában.<br><br>Álomba ringatnálak ölelő karommal,<br>Altatnálak halk, suttogó szavakkal,<br>Nézném álmodó, csodaszép arcodat,<br>Simogatnám szép selymes hajadat.