Barna haj mely változik. <br>Vállig ér vagy nyakig. <br>Kék szemből kettő. <br>Szemöldök. Rettentő. <br>Alattuk szarkaláb, és egy orr. <br>Bár nagy, de legalább szagol. <br>Két fül, egy száj, <br>egy arc, egy áll. <br>Vékony, hosszú nyak. <br>Ejtett váll, (már ilyen marad). <br>Szív, jobb és bal kamra. <br>Lelkiismeret, (még tiszta). <br>Baráti ölelésre várva, <br>két karom van kitárva. <br>Keblek, (ami lehet) <br>egyszer gyermeket etet. <br>Kezek de nem két bal. <br>(Csak lábaimmal van baj.) <br>Mindent összetartó bőr, <br>azon pedig szőr. <br>A leltárom nem hibádzik! <br>Semmim sem hiányzik!

Édes gyümölcs a szerelem. <br>Mely két szív fáján terem. <br>Van ki sokáig érni, hagyja, <br>S van ki éretlen, leszaggatja. <br><br>Titkos háború a bánat. <br>Elvadult hajtása e fának. <br>de van ki időben, lenyesi. <br>S van, ki ezt dédelgeti. <br><br>Fájó kin a csalódás. <br>Mint ifjú gyümölcsrothadás. <br>Van ki még többször is, bízik. <br>S van kit egy, kísér a sírig.

Hazafelé ballagtam, <br>Cipősarkam elhagytam. <br>Léptem egyet, léptem kettőt, <br>Nem leltem a kis tekergőt. <br><br>Visszafelé elindultam, <br>Már egy kicsit felindultan. <br>Néztem erre, néztem arra, <br>Rálelte a cipősarkra. <br><br>Na megállj te kis ravasz, <br>Jó gazdád majd felragaszt. <br>Ilyet mondok, olyat mondok, <br>Akkor jössz le, csak ha szólok. <br><br>De nem fogadott szót a sarkam. <br>Másnap ismét elhagytam. <br>Kutattam erre, kutattam arra, <br>Cipősarkam levagy......sajnálva.

A múltnak tükrébe nézek. <br>Ismét magzattá válok. <br>Magzattá az anyai méhbe, <br>hol nem ismerek más világot. <br><br>Megszületésem napján, <br>nem látom, érzem jó anyám. <br>Mily szeretettel néz rám, <br>könnyei édes fátyolán. <br><br>Halkan álomba ringat. <br>Nekem, mint pacsirta énekel. <br>Türelmesen jóra tanítgat, <br>s mindarra mit tudnom kell. <br><br>A jelen tükrében látom, <br>anyám fáradt mosolyát. <br>S még mindig várom, <br>kedves altató dalát. <br><br>Anyai szíve oly nagy, <br>ő mindenkit szeret nagyon. <br>De nékem mindig helyet hagy, <br>oda bújjak fáradt alkonyon. <br><br>A jövő tükrébe nézni nem merek. <br>Anyám nagyon félek! <br>Reád ott nem lellek,

Egyszer egy szedett-vedett ember, <br>Kellemetlen helyen keresett kenyeret. <br>Szemetes fedele felemelve, <br>benne keze remegve. <br>De eledelt nem lele. <br><br>Szenvedve kesergett. <br>Mert ezen reggelen, <br>lesz egy hete ,melyen nem evett <br>kenyeret eleget. <br><br>Egy este remegve, <br>bement egy helyre. <br>E helyen elszendergett. <br>Reggelfele felkelt <br>s egy kenyeret elcsent. <br><br>Ezen reggelen egy sereg <br>felgerjedt nemes <br>s egy veszet eb, <br>egy embert s egy kenyeret, <br>fenyegetve kergetett. <br><br>Egy gyerek nevetve <br>kerek szemeket meresztett. <br>S eme ember fejvesztve, <br>menhelyet keresett. <br>Ezen helyen ne lelje nemes. <br><br>De egy meredeken lefele, <br>Gyenge teste elesett. <br>Egy nemes keze felemelte, <br>kenyeret, tenyere elvette, <br>helyette rendesen elverte. <br><br>Eme nemes feledve megvert, <br>gyenge ember testet. <br>Emelt fejjel elment. <br>Kenyeret lebegtette, meg nem ette. <br>Ehelyett szemetesbe tette. <br><br>ezen keletlen reggelen, <br>egy embernek, melyet megvertek, <br>lelke mennyekbe ment. <br>Sejtette ezen kellemes helyen, <br>melegben ezer kenyeret ehet.