Susog az eső a levelekkel<br>ablakom előtt <br>a vadmeggyfán<br>hozzád készülök <br>ábrándozok rólad <br>szerelmes ölelő <br>vágyaim s a láz<br>már feszülni kezdtek <br> ölemben<br>és kitárt karjaimban<br>ahogy <br>gondoltam rád <br>láttam szemeim előtt<br>a te gyönyörű öled <br>ezt a csodát<br>s zuhog reám belőled <br>az igézet <br>szeretném <br>jaj! én is !<br>szeretném <br>ha szeretnének <br>ha szeretnél <br>s ölelnél finoman és vadul <br>rám borulva<br>ha lovasom lennél<br>ha úgy szeretnél<br>újra és újra..<br><br>Susog az eső a levelekkel<br>Ablakom előtt <br> a vadmeggyfán<br>Ábrándozom rólad <br>hogy milyen lesz<br>veled<br>az Előre a Hátra<br> a Fel és a Le <br>a lassan és gyorsan <br>jha lótusz<br>ülésben, rajtam <br>ringatózol<br><br>Hozzád készülök...

1.<br>Zápor, zápor <br>zuhogó<br>villámok között<br>állok<br>Ökölnyi cseppek<br>esnek<br>tisztára mosnak<br>összevernek...<br><br> 2.<br>Búza ring az utak mentén<br>s száraz ,sárga őszi árpa<br>Jaj! ha én most nyárfa lennék<br>a villám biztos eltalálna !<br><br> 3.<br>A házak közt kóbor macska<br> ténfereg, s tarkómon<br>mint hideg lámpafény<br>az éjszaka messzi csillagai <br>fénylenek <br>a gyorsuló idő hurcol szekerén<br> s meleg éji szélben <br>lélegzik a csönd<br>Hiányod<br> sustorog a fákon , <br>átölel, mint az álom <br>s hintázik odafönt

Aszt hittem hogy igazán boldog lehetek.<br>De egy perc alatt elvesztettem hiába szerettem.<br>Semmi nem úgy sikerült ahogy terveztük.<br>De attól hogy nem vagyunk együtt örökre szeretlek és bármi legyen soha nem feledlek.<br>Örökre bezártam szívem kapuját és elástam.<br>És csak neked mondtam el hogy hova hogy, hogy ha egyszer még gondolod magad keresd még és szabaditsd fel szívem hogy újra éljem életem veled boldogan.<br><br>Verebes Sándor

Apró levelein csillámzó holdfény<br>Cserben hagyva, drága, könnyet húllva<br> Szent éj<br>Kár - e, mi szótlan? <br>A hátrahagyott, szélbe kapott, <br>Csendben lévő szólam, <br>Ha már nincs más, mit mi múltuk hangot lopott szótlan <br>Bukkanó-szakadék, mi <br>Manipulatív,<br>S ártatlan <br>Áltat - e még ha egymás szemébe<br>Könnyesen nézett hajdan?<br>Fátyol hull az arcra<br>S szíve roppant, lehunyt szemmel<br>Nem szállt be e lélek maró harcba<br>Hisz várja Az út,bosszú, sors, fájdalom<br>S Nincs vége minélkül szánthatom <br>Fel <br>Én? <br>A nyomor szülte sorsot<br>Fáradhatatlan ifjak, idősek, szerettek<br>Holott szívünk egy, tiszta, becses <br>S mégis ingadozva, határozottan jeges <br>A gondolat, mi reánk hull, <br>Egyek vagyunk, határon át - határon túl.

Szeretlek, én Istenem<br><br>Szavam kevés, hogy elmondjam, <br>Mily csodálatos vagy, jó Uram.<br>Az életemet megtagadom, <br>És szívemet neked adom.<br><br>Szívemből szól új énekem, <br>Téged dicsér, én Istenem. <br>Közelséged, oly jó nekem, <br>Szentlelkeddel, tölts be engem.<br><br>Szeretlek én, ó Istenem, <br>Szent kenettel, kenj fel engem. <br>A felhőkön hozzád szállok, <br>Szent trónod elé, leborulok.