Egy élet tovatűnt,nem zavarja már,<br>Hideg téli fagy,forró meleg nyár.<br>Langyos szép tavasz,hervadó borús ősz,<br>Vidám kedv elillan,végül a fájdalom győz.<br><br>Éltem eleget,tán többet,mint kellett volna,<br>De egyszer csak elszállt,tovatűnt az óra.<br>Emlékemben feltűnik messze a múlt,<br>S koszos,sötét könnyem a porba lehull.<br><br>Elgyötör az élet,milliónyi gond,<br>Zúgó vízesésként elmédre ront.<br>Hömpölygö áradat,elhagyja a medret,<br>Egy jó dolgot mondj,csak egyetlen egyet<br><br>Amiért élni érdemesebb volna,<br>Vállamra a teher tovább nem omolna,<br>Végzetes harc ez,dönteni neked kell:<br>De vigyázz,döntésed súlyát cipelned kell!<br><br>Túléled vagy sem,tőled függ igazán<br>Egyetlen gondolat elég lehet csupán.<br>Szép nap van ma,az újrakezdés napja,<br>Az idő elszállt. De én életben maradtam!

A házak közt kóbor macska <br>ténfereg<br>tarkómon hideg a lámpafény<br>szeretnélek!<br><br>de<br>gyorsuló idő hurcol szekerén<br><br>fent <br>július csillagai fénylenek <br>s meleg éji szélben <br>lélegzik a csönd<br><br>a hiányod<br>sustorog a fákon , <br>átölel, mint az álom <br>s hintázik odafönt.

Ha majdcsak az álmok <br>maradnak<br>s zörgő, rozsdabarna levelek <br>a fák alatt<br>akkor idézlek , <br>lobbanó őszutói fények <br>sétányain <br>amikor megismertelek<br>már térdig jártunk <br>az őszben ,<br>mohó szám vágyott a szádra<br>az érintésedre , <br>egy ziháló<br>suttogó kiáltásra, hogy ...még,még ! <br>akkor még <br>testünk égett a forróságtól<br>akkor kettéhasadt tőled még az ég is<br>akkor még megolvadtak tőled<br>a kövek , <br>?elmentél mégis <br>már csak öled göndör <br>rőzselángját őrzöm<br>az idegeimben <br>térj vissza !<br>kiálts fel ! érints meg !<br>kulcsolj gyönyörű tenyeredbe !

Nyár végén, - korai, langyos estéken<br>Kiülnek a kapu elé idősek és vének.<br>A lemenő napra oly bánatosan néznek,<br>Mintha csak éreznék, rövid ez az élet.<br><br>Hófehér hajukat olykor szellő fújja,<br>Arcukon meglátszik a sok évnek súlya.<br>Megtettek már mindent, amit tenni kellett,<br>Az idő is... rég eljárt őszes fejük felett.<br><br>Reszkető kéz nyúl mindenki fele,<br>Cukorkát kínál az egyik öreg néne.<br>A fogatlan ajkak csendesen mozognak,<br>Már nekik az életből ennyi édes juthat.<br><br>- Menjünk be! - szól a cukrot kínáló,<br>Úgy érzem, egyre jobban fázom.<br>Búcsúznak szótlan... egy fejbólintással,<br>Kiül-e mind holnap is? - ezt a Jó ég tudja!

Sötét a felhős ég,<br>mámoros buja fény<br>villan az ég kékjén,<br>jő az égi áldás,<br>fújja szél szaporán,<br>jöttének ad hangot,<br>görget ő nagy hordót,<br>a fénnyel cikázó,<br>télben villámló<br>égi áldás jő,<br>égi tünemény,<br>így tél közepén,<br>borús estében<br>nyár jut eszembe,<br>csodás évszakok,<br>hova bújtatok,<br>nem tudni, már mi van,<br>tél-e, vagy már tavasz.