Első Ecloga<br><br>KÖLTŐ<br><br>Mikor születtem, <br>Az égen ezernyi csillag mosolygott. <br>Édesanyám szíve, nevetve dobogott. <br>S szemében öröm könny ragyogott.<br><br>A JÓ PÁSZTOR<br><br>Igen! A csillagok énekeltek, <br>S angyalok táncoltak a mennyben, <br>Születésed napján. <br>S úgy növekedtél, mint mezőn<br>Az árva kis virág.<br><br>KÖLTŐ<br><br>Kézen fogva vezettél, <br>mikor az első lépéseket tettem. <br>S mint a természet, tavasz idején, <br>Ajkadról gyönyörű mesék, <br>Hangzottak felém.<br><br>A JÓ PÁSZTOR<br><br>Emlékezzél kérlek, <br>A természet tavaszi meséire. <br>Zárd szívedbe, őrizd, <br>Mint féltett kincseket!<br><br>KÖLTŐ<br><br>Ó, milyen csodás ajándék, <br>Bár oly megfoghatatlan. <br>Langyos szellőként,<br>Fuvall át rajtam.<br><br>A JÓ PÁSZTOR<br><br>Szeretlek! <br>Írj hát, ifjú költő! <br>Írj tovább! <br>Vésd kőtáblákra, <br>az örök szeretet szavát!

Tavaszodik<br>hajnalban<br>kék nárcisz bont<br>virágot<br>arcomon hűvös<br>a harmat<br>forró öledbe<br>rejteném !<br>Hiányzol !<br><br>Ma éjjel újra<br>álmodtam rólad<br>csak ketten voltunk<br>te meg én <br>szemedben<br>vágyakozó tüzek<br>gyúltak<br>s összeolvadtunk<br>zihálva<br>mint <br>a föld s az ég.

S majd eljönnek érted ők<br>az égi segítők,<br>az égi szellemek<br>égő tűz lelkedet<br>szárnyukkal óvni meg.<br>*<br>Suhanásuk dal,tiszta forrás<br>csobogás,eljönnek ők a segítők<br>már csak egy szempillantás.<br> *<br>És pára leszel,harmat, hűsen<br>szelíden áradó,hogy érezze<br>tudja rólad a szomjas föld,<br>hogy te jó voltál,néha jó.<br>*<br>S eljönnek érted ők az<br>égi szellemek,hitükkel<br>Égő tűz fáradt lelkedet<br>a végső romlástól óvni meg.

Újra itt a ravasz tavasz <br>S ő minden évben<br>A természet álmából felébred <br>Reggelenként harmatos a haraszt.<br><br>Nézzem a végtelen eget <br>Közben a lágy szél <br>Álmosan nyugovóra tér <br>A tavasz képe mámorító jelenet<br><br>Te csalfa tünemény <br>Én rózsát hintek rád <br>S hajad mohón elnyeli illatát <br>Kertedet millió rózsával tele ültetném <br><br>Én égek,mintha nyár lenne <br>A tavasz minden bajom <br>De neked zeng bódító dalom <br>Ez az évszak mely beleolvad a jelenbe

Egy piros foltos kék pillangó szállt felettem éjjel,<br>Tenyerembe zuhant akár egy pihe...<br>Magával ragadott ahogy suhant pirosas fénnyel...<br>Éreztem oly hatalmas a szíve...<br><br>Tenyeremre szállva a kicsi lélek,<br>Elragadva nézett....<br>Én elmosolyodtam mosolyán..s hirtelen minden kékbe borult...<br>Hatalmas szél jött elvitte őt...ekkor a fájdalom szívembe szorult...<br><br><br>Ha hiányzom pillangó itt leszek neked,<br>Ha kell kedvesed...ha kell barátod leszek !<br>S mit ne feledj mindig gondolok rád...<br>Jobban hiányzol mint valaha gondolnád....<br><br>Chekakri Jázmina