Szép asszonyom<br>vágyom <br>ölelni<br>ábrándos<br>szőkeséged<br>már közelít<br>az ősz<br>s én<br>nagyon<br>magyon<br>szeretni<br>szeretnélek<br>rőzselángjaim<br>a tenyeremben<br>mezitelen<br>lobognak<br>érted

Istennő vagy <br>azon a képen<br>nekem <br>a föld felett lebegsz<br>a lázas vágyak kergetik a vért <br>vastag verőereimben<br>ahogy látlak<br>ahogy képzeletemben szeretkezek<br>veled<br>ahogy kérlelek<br>tedd szét a lábad hogy vadul csókoljam<br>édes öled <br>s felfelé haladva <br>ágyékodat<br>melleidet<br>a szádat <br>míg kezemmel, kitárt forró tenyeremmel<br>markolom<br>nedves bársonyos mohádat<br>édes szemérmes ajkaidat <br>amiket forró ujjaimmal <br>izgatok<br>ahová nemcsak<br>csókjaim<br>vágynak<br>ahová bejutni vágyik<br>kezedben kinyiló kemény zsarátnokom

Forró ujjaim majd<br>tarkódra símulva<br>húzzák rám <br>édes arcodat, <br>s vad csókokkal<br>szép<br>bársonyos szádat<br>az illatoddal beszívom<br>majd<br>feltámadó szerelmed<br>s ha szeretsz <br>elönt majd téged is <br>az én százfokos lázam<br>s engem<br>a te édes melleid<br>meztelen csodája<br>ha ajkaim közé <br>veszeszem bimbóikat<br>s arcod lázrózsás<br>pirulása

Hangodból <br>mint a <br>tavasz<br>virágzik<br>a <br>nevetés<br>csókok <br>kószálnak <br>az <br>utcán <br>megölelnélek<br>ha <br>megölelnél

Tudod, bár nem mondta senki,<br>van, hogy nem sikerül semmi.<br>Így is úgy is rossz a napod,<br>elhagyott az őrangyalod.<br>Ez már velem is megesett.<br>A sors engem veregetett.<br>Az a napom borzalom volt,<br>hírnevemen is eset folt.<br><br>Kezdem azzal, akkor reggel,<br>nem ébresztett fel a vekker.<br>felriadtam én álmomból,<br>ne késsek az iskolából.<br>Fürdőszobába futottam,<br>de én ajtót nem nyitottam.<br>Puffantam a kemény deszkán,<br>betadine így került rám.<br><br>És hogy ezt tovább fokozzam,<br>fogmosásba bele fogtam<br>máig sem értem, hogy tehettem,<br>folyékony szappannal öblögettem.<br>Reggelit már nem is kértem,<br>habzott a szám így is éppen.<br>Iskolába elindultam.<br>Történtektől felindultan.<br><br>Mivel anya is kapkodott, <br>nem figyelte mit alkotok.<br>Az autóba bepattantunk,<br>táskámért, visszatolattunk.<br>Nem elég a balszerencse,<br>egész úton ecsetelte,<br>?ha a holmid nem figyeled,<br>egyszer elhagyod a fejed?.<br><br>Igaza volt hát hallgattam.<br>Fejem búsan lehajtottam.<br>Szemem, kikerekedett,<br>papucsom volt cipő helyett.<br>Anya már nem sietettet,<br>nyugtatott és búcsút intett.<br>Papucsomat szépen kérte,<br>Tornacipőt adott érte.<br><br>Mikor az iskolába értem,<br>jelző csengő hangzott éppen.<br>Lépéseim szaporáztam,<br>mi tagadás be páráztam. <br>Ekkor történt még galiba,<br>tízóraim a kocsiba.<br>Anya meg már hét határon,<br>kereke nyomát se látom.<br><br>Miután ezt konstatáltam,<br>helyemre én elsétáltam.<br>Illetve sétálni akartam,<br>de egy táskába elhasaltam.<br>Kacagnak a gyerekek.<br>Nyöszörögve felkelek.<br>Ezt az esést térdem bánta.<br>Így lettem én aznap sánta.<br><br>A várva várt ebédszünet,<br>lassan-lassan elérkezett.<br>Tálcára én vígan teszem,<br>spagettim és húslevesem.<br>Sétálok is asztalomhoz<br>gyomrom korog alkalomhoz.<br>Pisti ép ott futkározott,<br>a tálcámnak neki ugrott.<br><br>Repült is a leves rögtön<br>lé arcomon, tányér földön.<br>Spagettim is szállni vágyott<br>Kata haján lát világot.<br>Vége lett a szünetemnek<br>lőttek az ebédemnek.<br>Napközi a mentsváram,<br>uzsonnára úgy vágytam.<br><br>Friss kifliből kettőt vettem.<br>Éppen mikor bele ettem,<br>darazsat ellegyintettem,<br>mindkét kiflit elejtettem.<br>Iskolának vége lett. <br>Gyomrom üres, émelyeg.<br>Hazafele így sétáltam,<br>tornacipőbe volt lábam.<br><br>Kikötődött cipőfűzőm, <br>bekötni már nem volt időm.<br>Mikor házunk elé értem,<br>egy tócsába bele léptem.<br>?A csudába? kiáltottam.<br>Vizes lábbal nagyot rúgtam.<br>A lendület akkora volt,<br>cipőm a szomszédba landolt.<br><br>Szappan szagú leheletem<br>Fejemen betadine, és levesem.<br>Az eséstől térdem sajog.<br>nagyon- nagyon éhes vagyok.<br>Cipőmet is elvesztettem,<br>haza aznap így érkeztem.<br>Erre mondják az emberek,<br>balszerencsés ez a gyerek.