Egy átlagos fiú, ki szeretetre vágyik,<br>Egy kicsit hiú, de ki nem hibázik?<br>A lány, kit szeret, jó barátja,<br>Nem szereti őt, ahogy a fiú kivánja.<br><br>A fiú fél, hisz látja, az igazság fáj,<br>De fátylat rája, hisz csak egy lány,<br>De szerelme izzik és fáj,<br>Mindaddig míg barátja a lány.

Így egyszerűen, SZERETLEK!<br>Mindegy hol vagy, mit csinálsz,<br>Nem számít sem kor, sem foglalkozás.<br>Bár, tiszteletem irántad mélységes,<br>De személyedbe vagyok szerelmes!<br>Ismerem a lelked régóta már,<br>Lelkem, lelkedre oly sokat várt!<br>A sors életünk során, <br>Többször is segített,<br>De elmentünk egy más mellett,<br>Így, elkerülhetetlen találkozás kellett!<br>Hidd, el nem tehetek róla,<br>Már az első kézfogás óta,<br>Csak rád gondolok, rólad álmodok!<br>Megtettem mindent a felejtés útján,<br>Ám, harcom hatástalanul hullott vissza rám.<br>Könnyeim már elapadtak,<br>Olyanná lett, mint a kiszáradt patak.<br>Szemed ragyogása számomra a fény,<br>Minden reggel köszöntelek én.<br>Látom arcod és mosolyod,<br>Lelkemben szól kedves hangod.<br>Estenkénti imám érted szól,<br>Nevedet szívembe véstem jól!<br>Álom nélküled soha sem jön szememre,<br>Lelked tüze örökké él lelkemben!

Rég láttalak kedvesem, <br>Hiányodtól sokat szenvedek!<br>Olykor magam elé révedek,<br>Lám, rád talál a képzelet.<br>Majd két szemed tüzében elégek.<br>Csak mosolyogsz és nézel, <br>Ahogy utolsó emlékemben megőrizlek!<br>Látom minden rezdülésed,<br>Hallom bársonyos hangodat.<br>Mintha most is szólnál hozzám, <br>S én örömmel válaszolok.<br>Érzések kavarognak, <br>Képek peregnek,<br>Mint a néma filmekben.<br>A szavak néha eltűnnek,<br>Az energia rengetegben!<br>Búcsúzóul átölelsz, <br>Én boldogan simulok hozzád,<br>Biztonságot nyújtó karjaidba.<br>Pár pillanatra, együtt ver szívünk,<br>Ám mostoha az élet, <br>S szétfoszlanak a képek.<br>A távolból még kedvesen,<br>Visszaintesz nekem.<br>Ne félj Kedves, <br>Míg élek megőrzöm e képet,<br>S amit irántad érzek!<br>Csak ez maradt meg nekem,<br>Majd, ha szólít a végzetem,<br>Utolsó képként, boldogan átviszem! <br>Majd egyszer, ott újra találkozom veled,<br>Addig, híven őrzöm lelkemben, <br>Az őszinte, mély szeretet. <br>Egy örök életre drága szerelmem!

Mellkasodon kék erek futnak<br> édes melleid felé <br>amik <br>tenyerembe férnek<br>gyönyörűek<br>bimbóik<br>kis gombok<br>szerelem kemények<br>ahogy hátradőlve <br>támaszkodsz<br>ahogy a kéj<br>pírja<br>ömlik el <br>szép arcodon <br>Ó kár hogy csak fénykép vagy<br>ha valóság lennél<br>én <br>egész lényedet <br>szorosan átölelném<br>s mozdunlnék veled <br>finoman<br>ezen a terülj asztalon ahol ülsz<br>szét tett gyönyörű<br>lábad közére<br>lenézve nézhetnéd<br>ahogy <br>kis szőke bozontod<br>alatt <br>a férfiasság<br>szemérmes ajkaid közé<br>nyomul<br>s kagylócskáid szorosan<br>ölelik<br>hogy bejárja mélyed<br>hogy <br>jajongó<br>ujjongásodig verje a kéjed<br>hogy már te is lökj önkéntelen<br>míg karjaiam közt <br>elalélsz szerelmesem

Azon a reggelen <br>amikor visszatért <br>amikor <br>szép arcát újra láttam<br>száz karral öleltem volna <br>mert feltámadt Önért újra a vágyam<br><br>Én írtam Önnek s ennél több mi lehet<br>köszöntésként szerettem volna vezetni <br>parázna <br>angyalként<br>a kezét testemen<br>hogy szeliden és vadul ismerkedjék velem<br>de a vers amit írtam önmagáért<br>beszélt<br><br>Én is szinte látom büszke kék<br> tekintete tüzét ami talán megvet<br>de szeretem mégis<br><br>tudom <br>amit Önről tudok az még kevés<br>szinte semmit sem árult el az a pár<br>beszélgetés <br>ami közöttünk volt<br>semmit sem árult el magáról<br>az én vágyakozó szerelmes éjszakáimról<br>s rólam se persze<br><br>Ha Ön<br>másba szerelmes mincs mit <br>tennem <br>kifeküdhetek az Ön küszöbe elé <br>a hóra tudom<br>akkor sem ér <br>semmit<br>az én lángolásom szen a nyári<br>alkonyon<br><br>Ön úgy vélem erős társat keres <br>kinek szövetséget ajánl<br>vagy nem keres senkit<br>míg<br>én szerelemről beszélek<br><br>ami egyszeri és megismételhetetlen<br>és <br>ami vihar <br>ami nem vár, nem kérlel<br>ami jön mint maga az élet<br><br>Ön mondhatja azt<br>hogy ez csak testiség<br>Ön azt mondhatja<br>ha húsz éves lenne,és én is fiatal<br>lehet elsodorná<br>verseim szirén-hangja <br><br>nem tudom <br>csak azt tudom, hogy <br>csak a most van<br>most kell szeretni ha még szeretni akarunk <br>most kell ölelni mielőbb és gyorsan<br>metrt ki tudja lesz e <br>holnap<br><br>bár a versem önmagáért beszél<br>én<br>Önt<br>szeretném ha szerethetném<br><br>ha az <br>Ön ölelései engem<br> szeretnének<br>minden nap ünnepnap lenne <br>mert ölelései elraganának<br> és egy másik <br>világba<br>elvinnének<br><br>ha hűs tenyerébe rejthetném<br>lázas arcom<br>ha ölelő karokkal várna<br>ha elfogadna<br>ha átringatna egy másik<br>világra<br><br>ha láthatnám többször édes arcát<br>ha hallhatnám a gyönyörtől <br>ujjongó<br>hangjait <br>gyönyörű lenne <br>s ha szemem sugarai fellobbantanák<br>az én vágyam tüzén<br> s az Ön vágyait<br>ha érezhetném forró ujjainak <br>érintéseit<br><br>térdrehullva <br>szeretném imádnám csókolnám <br>az Ön csodáit<br>el nem követett büneim <br>bűnbocsánatát is várva <br>térdre hullva <br>csókolnám Önt csókjaimmal <br>egy nagy mindent elsöprő<br>feloldozásban