Joie De Vivre Chopin <br><br>Egy ló <br>fehér csikkal a homlokán<br>száguld feléd<br>a hangokon <br><br>és én is <br>aki teérted ágaskodom<br>vágtatok<br>szügyig a vízbe<br>lehet pocsolya<br>lehet tenger<br>csak a tekinteted<br>keresem<br><br>felemelt fejjel<br>büszkén<br>sugárzó tekintetemmel<br>szemeid tüzét<br>keresem<br><br>a kék szitakötőket<br>hogy repüljenek<br>hozzám<br>szerelmesen<br>vagy csak vágyakozva<br><br>kezemben<br>lázrózsáimmal<br>várlak<br>felöltözve<br>talpig vágyban<br>s álmodozva<br><br>kitakart<br>forró lüktető<br>vágyamat<br>viszem neked<br><br>csodáid előtt<br>örökkön örökké<br>térdrehullva<br>mint a ló Chopen <br>hangjain<br>fehér csikkal a homlokon<br><br>teérted vágtatok<br>mindhalálig<br>szelíd s vad lóként<br>teérted ágaskodom <br>mindhalálig<br><br>térdrehullva<br>karjaid s tested gyönyörű <br>ölelő igájába vonva<br>a forróságtól dideregve<br>a forróságodtól vágyakozva

Egyedül éltem életem, de boldogan,<br>Nagy szerelmet jó Isten elém hozta.<br>Váratlanul bukkant fel életembe,<br>Miért történt, akkor nem értem.<br>Különleges, mély érzelem,<br>Nem szokványos földi szerelem.<br>Megijedtem, ahogy ráeszméltem,<br>Imában a jó Istent ezerszer kértem,<br>Ezt az érzést vegye el tőlem!<br>Sokáig küzdöttem ellene, <br>Nem akartam, nem kértem!<br>Hiába, porba hullott kérésem.<br>Mind e közben gyötörtek fájó érzések!<br>Hiányod miatti szenvedések.<br>Minél inkább próbáltam eltemetni,<br>Annál inkább kezdett felerősödni.<br>Nem volt hát mit tennem,<br>Megadtam magam, s győzött az érzelem!<br>Kérdéseimre a választ, megkaptam sorban,<br>Találkozásunk meg volt írva sorsunkban.<br>Összeköt minket lelkünk egysége,<br>Rezgésünk egy dallamra szól az égben.<br>Így még nem szerethettek téged,<br>Nem felejtelek el, amíg élek!

Sorsomat már fent megírtam,<br>Ám, leszületéssel felejtődnek a megírtak.<br>Nem értettem a történtek okát,<br>Tudtam, senki sem kerülheti el sorsát!<br>Szükség volt a más állapotra,<br>Hogy bekövetkezhessen a csoda!<br>Nagyon féltem, de hittem,<br>Istennek célja van velem.<br>Mély álom után, ébredéskor,<br>Már megjutalmazott Istenem!<br>Átélhettem más állapotban a létet,<br>Ébredéskor áthozhattam a képet!<br>Aranyszínű energia függöny kísérte érkezésem,<br>Ahogy a csillogó fénykapun átléptem.<br>Csodálatos fátyolként lebbent a térben, <br>Köszönöm Istenem, hogy ezt megértem!<br>Míg mély álomba merülve nézegettem,<br>Láthattam, hogyan dolgoznak értem!<br>S ahogy, lélekként közlekedtem,<br>A lélekpáromra ráismertem!<br>Amit, földi testünk addig eltakart,<br>Azt, a lélek most könnyen áthidalt.<br>Földön túli érzést magammal hoztam,<br>Mely ősi kötésünk által lángra lobbant.<br>Megtörtént hát a csoda,<br>Ehhez szükség volt a más állapotra!

Már persze érthető a dallam <br>fülemnek, <br>tán nem is akartam <br>pedig megfakul az árva lélek <br>és ahogy mondom, <br>kérve kérve <br>mint egy fűszálon rigon <br>ezt a rím miatt írom <br>neked, ha érted <br>vagy találsz egy szélmarást, <br>ami a felhőkbe intene <br>de ne <br>de ne <br>maradj magadnak <br>vagy inkább sokasodjál <br>nem érted úgyse <br>hogy is lehetne másként <br>mit regélek <br>csak apró ajándék <br>gyepűlve talán <br>mint mikor egy <br>kisfiú nagyot talál <br>s ha már értette a szókat <br>csak így utólag <br>bizony- <br>lehet talán valami látomás <br>amibe repül egy <br>kavics <br>kicsit derül <br>akar, s takar <br>ahogy egy forgó szél amely elül <br>de fogadd észrevétlenül

Lassan ring bíborba a táj,<br>árad sejtelemmel,<br>hosszúra nyúlik minden árny,<br>s bámulom a csendet.<br><br>Gondolataimban némán,<br>befordulva nézek,<br>ahogy elárvult vadvirág<br>a köves útszélen.<br><br>Elmémben egy kósza sugár<br>szállja meg érzésem,<br>s a sejtjeim hullámhosszán,<br>végtelenbe réved.<br><br>Mélyen bujkál bennem a vágy,<br>lappang elememben,<br>mint mikor dermedt harmat vár,<br>hogy rá fény derengjen.<br><br>De csak az időtlen Világ<br>árnya leng a térben,<br>s itt állok ahol a magány,<br>még téged remélve.<br><br>2013