Te vagy, kit így még soha nem szerettem,<br>Te vagy, kit majd sohasem feledek.<br>Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,<br>Te vagy, kihez sorosom küldött.<br>Váratlanul törtél életembe,<br>Egyedül Te vagy a szívemben!<br>Nincs azóta sem éjjelem, sem nappalom,<br>Tiéd minden gondolatom!<br>Nem élhetek már nélküled,<br>Engedd, hát élhessek veled.<br>Boldog soha mással nem lehetek,<br>Engedd, hát boldoggá tehesselek.<br>Te vagy, számomra fény az éjben,<br>Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.<br>Te vagy, életem minden rezdülése,<br>Te vagy, sorsom beteljesülése.

Nem koldulni mentem<br>hozzád<br>virágokat hoztam <br><br>és<br>nem alamizsnádra vártam <br>amikor díszeid előtt<br> meghajoltam<br><br>amikor<br>képzeletemben <br>leborultam eléd a földre<br>hogy lássam<br>mit érek neked <br>hogy akarod ?e<br>fogni s vezetni a kezem<br><br>s akarsz-e<br>s karjaid közé befogadni<br>engem<br><br>nem akartál<br><br>nem írtál,bár nem tagadtál, <br>nem is vártál <br>szende szőkeséged<br>egy szűzi asszony bája<br><br>kék szemed mélyén<br>azonban párduc <br>lapul<br>aki a ragadozó ugrást <br>várja<br><br>kár hogy nem engem vársz <br><br>virágaimból <br>nem küldök neked többet <br>nem várlak többé<br>nem kereslek<br>nem ábrándozok rólad<br>s többé nem vágyom<br>a te érintésed<br><br>Már nem várok, nem kérek tőled <br>semmit <br>felejtsd el, hogy én voltam az aki <br>téged akart<br>szeretni

Az esti fények <br>már kialudtak<br>és nem fénylenek <br>fönt a csillagok <br>a hold sem világít, <br>az éjszaka rideg sikátora <br>is hidegen ásít <br>magam vagyok<br>hol vagytok ti <br>vágyott<br>édes asszonyok ?<br>ki mellett zihál az <br>álmotok ? <br>térdre hullva <br>hódolok <br>csodáitok előtt<br>hajnali utcáim őrzik<br>odakint a csöndet <br>hallani vélem hogy <br>a hajnali harmat pereg <br>pereg a földre <br>mint a könnyek<br>s tudom<br>büszke csípőtöket <br>ölelni ma hiába vágyakozom<br><br>Ajánlás<br><br>Gyönyörűm !<br>ölelj meg ! suttogva, karjaidba zárva<br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ! forró csókokat forrasztva a számra<br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ,! szoríts az ujjaid bilincsébe zárva <br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ! szoríts gyönyörű melleid között<br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ! fogadj be kitárt bozontos öledbe<br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ! verdes rajtam lázasan zihálva <br>Gyönyörűm<br>csókolj szelíden és vadul feloldozásra várva<br>Gyönyörűm <br>áhítattal imádlak ölelj meg engem <br>add számba öled ajkait ezeket a <br>szőke bársonyos csodákat <br>vágyom reád szeress engem

Árnyékban ülök<br>felfogja előlem a napot<br>egy nyárfa<br>csobban a tóban a víz<br>felszínén nesztelen<br>fürdik a fény<br>az alkonyatra várva<br><br>Nyár van <br>forróság közeleg <br>valószintűtlenül<br>kék az ég <br>s kis fellhő- pamacsok<br>úsznak felettünk<br>messszi égtájakfelé<br><br><br>Ma vihar<br>mnennydörgés nem lesz <br>bújj hozzám mégis<br>kedvesem <br>ha félsz<br>bújj hozzám <br>karjaimmal majd <br>átölellek<br>érintésed vad<br>vágyakat ver majd <br>bennem<br>ha támad a szél

Nem tudsz eltagadni<br>árnyékként követlek <br>megvert megáldott képzeletemmel<br>mely őrzi a csodákat<br>lábad ívét<br>csípőd hajlatát <br>a vállad <br>s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod<br>vékony vonallá <br>a szádat <br>bőrödön átütnek <br> rám a vágyak<br>s várva téged visszavárlak<br>és éjszakáimon<br>visszatérsz te kínommá<br>vágyammá felépítve<br><br>ÉBENFA ÉS MÁRVÁNY<br><br>s újra látlak<br>látom a csodákat<br>zuhog az igézet kitakart <br>testemmel <br>virrasztok érted<br>kitakart <br>idegekkel<br>nincsen előled menedékem<br>szavak <br>mondod szavak<br>de nem érted meg ha hallgatok<br>és nincs hitem a hallgatás erejében<br><br>az ősanyag vagy bennem<br>a paráznaság<br>égető hiánya <br>titok vagy<br>kőteher<br>kárhozat<br>nem vagy itt<br>s én szüntelen <br>vágyódom utánad