Tavaszodik<br>hajnalban<br>kék nárcisz bont<br>virágot<br>arcomon hűvös<br>a harmat<br>forró öledbe<br>rejteném !<br>Hiányzol !<br><br>Ma éjjel újra<br>álmodtam rólad<br>csak ketten voltunk<br>te meg én <br>szemedben<br>vágyakozó tüzek<br>gyúltak<br>s összeolvadtunk<br>zihálva<br>mint <br>a föld s az ég.

S majd eljönnek érted ők<br>az égi segítők,<br>az égi szellemek<br>égő tűz lelkedet<br>szárnyukkal óvni meg.<br>*<br>Suhanásuk dal,tiszta forrás<br>csobogás,eljönnek ők a segítők<br>már csak egy szempillantás.<br> *<br>És pára leszel,harmat, hűsen<br>szelíden áradó,hogy érezze<br>tudja rólad a szomjas föld,<br>hogy te jó voltál,néha jó.<br>*<br>S eljönnek érted ők az<br>égi szellemek,hitükkel<br>Égő tűz fáradt lelkedet<br>a végső romlástól óvni meg.

Egy piros foltos kék pillangó szállt felettem éjjel,<br>Tenyerembe zuhant akár egy pihe...<br>Magával ragadott ahogy suhant pirosas fénnyel...<br>Éreztem oly hatalmas a szíve...<br><br>Tenyeremre szállva a kicsi lélek,<br>Elragadva nézett....<br>Én elmosolyodtam mosolyán..s hirtelen minden kékbe borult...<br>Hatalmas szél jött elvitte őt...ekkor a fájdalom szívembe szorult...<br><br><br>Ha hiányzom pillangó itt leszek neked,<br>Ha kell kedvesed...ha kell barátod leszek !<br>S mit ne feledj mindig gondolok rád...<br>Jobban hiányzol mint valaha gondolnád....<br><br>Chekakri Jázmina

Isten az élet forrása,<br>írja ezt a zsoltár írója,<br>csak nem mindenki tudja,<br>hogy Ő általa a világosságot megláthassa,<br>ha Jézus Krisztust a szívébe fogadja<br>aki az életét adta a keresztfára,<br>ahol ezzel az életünket megvásárolta,<br>nagy volt ennek ára,<br>hogy kifolyjon drága vére<br>mivel mosson minket tiszta hófehérre!<br> <br>2016. március 4.

Bartók Béla emlékére<br><br>Édesapám, édesapám,<br>én kiáltok, a te fiad,<br>szarvassá változott fiú,<br>puszta földön állok immár,<br>testvéreimet megölték,<br>az erdőt is kiirtották<br>a külföldi befektető<br>jól fizetett emberei,<br>övé minden, amit látok,<br>betonmederben a forrás,<br>szemét úszik benne, ahogy<br>szivárványos halak régen,<br>erdő helyén luxushotel,<br>bevásárlóközpont épül,<br>ha valaki meglát engem,<br>fényképezőgép után kap,<br>látványosságnak jó vagyok,<br>élni talán ezért hagytak<br>szögesdróttal bekerítve,<br>biztonsági kamerákkal<br>figyelik, hogy merre járok,<br>ha meghalok, kitömnek majd,<br>betesznek a múzeumba,<br>édesapám, hol a földünk,<br>édesapám, hol a házunk,<br>hogyha meghallod a szavam,<br>gyere értem, kérve kérlek,<br>fogadj engem újra vissza,<br>a te tékozló fiadat,<br>hazavágyom, édesapám!