LÁTOMÁS <br>Írta: Poór Edit<br><br>Szívem közepében, <br>Életre kell lényed,<br>Így jelensz meg előttem,<br>Mitől oly boldog létem!<br>Nézz reám, csak nézz,<br>Szeretem szemed tüzét!<br>Sarkcsillagként ragyog le rám,<br>A sötét éteren át!<br>Mosolyod, mint a felkelő nap,<br>Szívem rögtön lángra kap!<br>Ajkam csókodra vár,<br>Tüze éget már!<br>Illatod tovaszáll, <br> Az ég felé egy sóhaj száll,<br>Óh, bárcsak itt lennél már!<br>Este, amikor lefekszem, <br>Csillagokkal üzenem,<br>Jó éjt kedvesem!<br>Testem alszik már,<br>Lelkem csak reád vár!<br>Jössz is felém már,<br>Az álom ködfátyolán.<br>Mily csodás ?e világ,<br>Itt miénk az egész világ!<br>Az éjszaka sötétjében,<br>Nappali fényárad,<br>Szívünk boldog tüze áraszt!<br>E boldog fény, beragyogja álmom,<br>S kívánom, hogy ily csodát,<br>Te is álmodj barátom!<br>Ha jő is a keserű ébredés,<br>Mind ez nem valóság, csak álom,<br>Vidd magaddal a fény ragyogását,<br>Mert ez valóság és nem álom!

Mint mindig köd, mint mindig jég...<br>M'ért kínoz a mindenség?<br><br>M'ért éget itt bent a kályha,<br>miért ez a szívem vágya?<br>Miért éljek, hogyha fáj?<br>Hisz egyszerűbb egy gyors halál...<br><br>Megtehetném... - Miért is ne?!<br>Hűs poklok mélye átölelne,<br>s hogy démon kése belém vág,<br>gondolnám, 'ez mennyország!'<br><br>Újra és Újra álmodom,<br>hogy kés csúszik a torkomon,<br>hogy kötél szorul, méreg ömlik,<br>egy pisztoly csókja ajkamon!<br><br>Megtehetném... erre vágyom...<br>mond meg nekem, miért állom?<br><br> 2017.10.28.

Nem telik el nap, hogy ne gondoljak reád, bizakodva <br> várlak minden éjszakán. <br>Mikor eljön az este, s elhalkul az élet, a lelkem <br> fájdalmasan ordít érted. <br>Összetört szívem semmi sem gyógyítja, ha feltörnek az <br> emlékek, nincs mi megnyugvásra bírja.<br> Megannyi mesés emlék, csak ez maradt belőled, sajog <br> a lelkem mert távol vagy már tőlem.

Atlantiszon régi szokás,<br>Főpap előtti szertartás.<br>Létezik egy élő könyv,<br>Melyet, ha egy akarattal olvasod,<br>Betűi fénylőn lángoló sorok.<br>Két lélek szabad akaratú döntése,<br>A lelkük egyesítése!<br>Így, frigyük nem csak egy életre szól,<br>Hanem, elkíséri őket a halálon túl.<br>Legyenek itt e földi világban,<br>Avagy, legyenek a szellemvilágban.<br>Lelkükkel egyesültek, s így egymástól, <br>Ők soha, el nem kerülnek!<br>Együtt róják élet sorozataikat,<br>Míg fejlődésükben haladnak.<br>S, ha valamilyen oknál fogva,<br>Valamelyik lélek, úgy gondolja,<br>A lélekegyesítő rítust feloldja,<br>Főpap előtt, újra egy akarattal,<br>Az élőkönyvet olvasva,<br>Lelkük szabadságukat visszakapja.

Hangod mi buján érinti lelkem, s kezed mi szeretőn érinti testem. Csókod mi édesen érinti bőröm, s tekinteted mi megbabonázza minden ösztönöm. Te vagy nekem a szerelem, minek megtalálásáról rég letettem. Te vagy, mit szóban nem lehet leírni, csak szívem azt súgja,örökké veled lenni! Bársonyos kezeiddel a lelkemig nyúlsz, s csodás mosolyodtól a külvilág elhalkul. Te vagy számomra az élet, s csak annyit kérek, örökké szerethesselek téged!