Szilveszterről: senrjúban.<br><br>Jön, mint gyorsvonat,<br>Átszállunk más vonatra,<br>Azonos sínen?<br>*<br>Pezsgő, konfetti,<br>Óévet majd elfedi.<br>Sors újat ígér.<br>*<br>Majd szilveszterkor<br>Szökik az év, remélünk<br>Sokkal jobb jövőt!<br>*<br>Csak félrenéztem?<br>Elszökött óesztendő!<br>Rossz volt? Elszelelt?<br>*<br>Leköszönő év<br>Már a múltunk része lesz<br>És nem feledjük!<br>*<br>Jövőre majd jő<br>Elő emlékadalék?<br>Lélekemelő.<br>*<br>Remény jó dolog,<br>Vezessen majd utadon!<br>Epedünk újért.<br>*<br>Lesz olyan jövőnk<br>Amit elképzeltünk és<br>Várunk epedve?<br>*<br>A nap süssön rád<br>Élj anyagi jólétben.<br>Nem jó szegényen?<br>*<br>Nem vagy egyedül,<br>Bízz, hogy várhatsz segítőt!<br>Újévben jobb lesz!<br>*<br>Csak percek csupán<br>És már itt lesz szilveszter!<br>Vígság, mulatság.<br>*<br>Új nap virrad fel!<br>Újévben szeretettel<br>Éljen mindenki!<br>*<br>Pezsgő, ha pukkan<br>Felállok, mind koccintunk.<br>BÚÉK! Kívánom.<br>*<br>Boldog újévet,<br>Boldogságot, jót, szépet<br>Kívánok néktek.<br><br>Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc

Karjaidban, mint méz, olvadok,<br>Egyedül lassan telnek nappalok.<br>Dübörgő szívednek zaja<br>Velem marad<br>El nem feledem soha<br>S nekem nem kell más csoda.<br>Egyetlen percre is, légy velem,<br>Mert csak Te hívsz így: Kedvesem.

A karácsony, vörös-esti alkonyán<br>Csillámos hó van kint, a ház udvarán,<br>Amiben benne ül egy hóember, vártán<br>És ócska kutya lábos van a kobakján.<br><br>Kinn igen-nagyon fúj a szél,<br>Fáról hull maradék levél.<br>Mi emberek, tán? már születéskor meghalunk?<br>Vagy majd, öregen megtudjuk, hogy mi kik voltunk?<br>Azt nem tudhatjuk, hogy egyszer, mi vár ránk odaát,<br>De még messze van, élvezzük karácsony csodáját.<br><br>Nem messze a kutyaháztól, kertben van a lakhelye,<br>Kutya nem engedi be a házába, a melegbe?<br>Hóember kezében, van egy méretes fenyőág,<br>Ki meglátja, az arcán kiül a mosolyosság.<br><br>Surrogást hallani, a vakító hóra, tán? angyalok szálltak?<br>Elszabadult hörcsögök, hidegben kemény dióágyon hálnak?<br>Az utcán alig látszik gyalogos? az is siet,<br>Haza akar érni, ajándékosztásra... miket?<br><br>A háztetőn vastag hó van, a kéményt szeretettel öleli,<br>Neki is karácsony van, szeretetet úgy látszik, nem mímeli.<br>Az utcán sietőknél is boldog arcokat látok,<br>Ma este én is csak sok, mesés szeretetet várok?<br><br>Ma ne legyen kisírt szem, miből omlanak a könnyek,<br>Emberek! Szeressük egymást... legyenek örömkönnyek.<br>Kinéztem az ablakon az utcára, nem láttam síró embert,<br>De volt, ki még csak most vitte a fát, kezében, mint szúró fegyvert.<br><br>Fagyos hideg van, végtére is karácsonyi az idő,<br>A szívekben, legyen... igaz ünnep van, ez most a kellő.<br><br>Vecsés, 2016. június 10. ? Kustra Ferenc

Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről?<br><br>A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,<br>Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!<br>Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,<br>Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.<br>*<br>Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,<br>Ha hiányzik a családom.<br> <br>Szeretteink ölelő karjai, szavai, lelki eledel.<br> A telefon csak csevetel...<br>*<br><br>Pedig az idő eljár mindenki felett és a karácsony, még a szeretet ünnepe,<br>Összejönni, jókat enni, nagyokat beszélgetni, mesés... maga a lélek ünnepe.<br>Modern ember, már nem kívánja a látogatást, un mindenkit, nem megy,<br>Neki több ember és a beszélgetés velük, nemkívánatos elegy.<br>*<br>Míg teheted, gyűjtsd össze családod,<br>Ünnepeld velük a szép karácsonyt.<br> <br>Szeretet melegétől áradó kis szoba,<br>Ott igazi, a karácsonyi lakoma.<br>*<br><br>Pedig milyen jó az, ha áll ott egy, nagyon szépen díszített karácsonyfa.<br>Rajta a gyertyák és a csillagszóró a feltétlen szeretet szórója!<br>Nagyot és finomakat enni, ez karácsonyi étek,<br>Ezt a szeretet ünnepén kihagyni, nagyon nagy vétek.<br>*<br>Szeretettől ragyogó arcok, szemek,<br>Minden fenyő dísznél szebben ragyognak, fényesebbek.<br> <br>Oszd meg e ritka ünnepedet valakivel!<br>Szeretet, nem pótolható semmivel...<br>*<br><br>Így elmarad az ajándékozás, elmarad a csomagok bontása<br>És elmarad a kisebbek, a gyermekek, meg felnőttek ujjongása!<br>Vissza kéne térni a réghez, nem jó a világ e puritánsága!<br><br>Vecsés, 2017. szeptember 4. ? Szabadka, 2017. december 9. ? Kustra Ferenc- a verset én írtam, hozzá a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe: ,,Karácsonyi gondolatok??

Te jelented<br><br>Hogy mi végre vagyok még ezen a világon?<br>S mi tartja még bennem a világot?<br>Honnan az erő, mi felkelni sarkall?<br>S mi késztet túlélni egy újabb nappal?<br><br>Oly sok a kérdés, mi felötlik bennem?<br>Mért kéne mindig, még tovább mennem?<br>Sokszor a választ én magam sem tudom,<br>Csak súgja valami: Ki kell még tartanom!<br><br>Hisz az új napon arcod tán újra láthatom,<br>Tán fülembe susogsz még jövendő hajnalon?<br>Törékeny alkatod bár karomban tarthatom,<br>És ajkaid érezni vágyom az ajkamon!<br><br>Bár én lehelhetnék álmot a szemedre!<br>Tarthatnám kezedet többször a kezembe!<br>Ezért vagyok hát újra, nap-nap után,<br>Remélni, szeretni, vágyni valami után.<br><br>Szeretnélek magam mellett tudni Téged!<br>Hisz azt jelented nekem, mint másnak az élet.<br>Mint pacsirta madárnak az ébredő határ,<br>És mint határnak a pacsirta madár?<br><br>Nem lőn egymás nélkül sem éjjel és nappal,<br>Se vérvörös alkony, se mámoros hajnal.<br>Nincs tűz a füst nélkül és villám se hangtalan,<br>Mindennek párja van. Én mért lennék pártalan?<br><br>Te jelented nekem a napot az éjben,<br>Ahogy megmártózol velem a végtelen kéjben,<br>Te vagy a villám is, a te fényed tölti be az eget,<br>Te vagy a gyermek, ki oly vígan sárkányt ereget?<br><br>Tücsök vagy, a rét zöldjének hangja,<br>Maga vagy a boly. Egy szorgos, kicsi hangya.<br>Te vagy a szivárvány; szellő, tikkasztó napokon?<br>Mit jelentesz nekem? Tán el se mondhatom.