(Septolet csokor)<br>Távolban hegyek,<br>Itt minek legyek?<br><br>Ormok háta,<br>Rajta: pára<br>Kabátja.<br>Fúj, esik,<br>Kalpagod leesik.<br>*<br><br>Napfény sugarak,<br>Levegőben maradnak!<br><br>Sáros pocsolyában,<br>Nem melegít párban?<br>Már áttetsző világ,<br>Kapzsiság,<br>Napvirág.<br>*<br><br>Elindulnál nyár után?<br>Fújja esőt,<br>A hidegedőt.<br><br>Érzed a hűlést,<br>Meleg eltűnést?<br>Megtűrést!<br>Béketűrést?<br>*<br><br>Őszi vihar éllel?<br>Dobál levelekkel,<br>Kiegészítő cserepekkel!<br><br>Kisöpörte nyarat,<br>Köddel fedte hegyhátat,<br>Vágyat,<br>Alkalmakat...<br>*<br><br>(3 soros-zárttükrös duó)<br>Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre,<br>Ez kéne nekem, juj de vágyok epekedve?<br>Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre.<br><br>Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt,<br>Mert akkor nem látnánk itt az őszt, a kemény legényt?<br>Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt.<br><br>(Senrjú csokor)<br>Fátyolos felhők,<br>Meg is hozzák az esőt!<br>Pára araszol.<br>*<br>Világ majd bujdos?<br>Naptündöklés a ködben?<br>Hegyhát is bújik.<br>*<br>Pocsolyák sokat<br>Élvezkednek majd velünk.<br>Cipőnk beázik?<br>*<br><br>Vettem egy új, drága ernyőt a vágyó asszonynak és elindult!<br>Estére rettenetes volt az őszi szél, nagyon nekiindult!<br>Mikor belépett, folyt a kabátjáról a víz,<br>És láttam rajta, nem volt ez mulatság, mint TV kvíz?<br>Induláskor glédába rakta a hajszálait,<br>Most meg vizesen tapadva fedték vonásait.<br>Arcán folyós-lefelé még a szemfestéke is,<br>Nőm, hasonlított ázott madárijesztőre is?<br><br>(HIAfo csokor)<br>Szereti cserepet.<br>Ez már nyártemető<br>Időszak, neszezése dühöng.<br>*<br>Vadludak serege.<br>Fehér reggeleket<br>Lehet már várni... hamarosan!<br>*<br>Gólya híja többit?<br>Kiürültek fészkek,<br>De az újbor, már nagyon készül!<br><br>Vecsés, 2016. május 16. ? 2020. július 30. - Kustra Ferenc ? íródott: Alloiostrofikus versformában

A Nagy Háborúban<br><br>Thélis kapitány temetésén, mind ott voltak, körülvették a sírt,<br>És a kemény lég-harcosoknak a szeme kivétel nélkül? kisírt.<br>Amikor a szertartásnak vége volt, a repülőtérre mentek,<br>Mert Herbillon zászlós és Maury hadnagy felderítő páros lettek?<br><br>Jeges tűk nagyon szurkálták a zászlós félig fagyott ujjait.<br>Bár próbálta összedörzsölni, csak, hogy csökkentse fájdalmait.<br>Ellenséges terület felett voltak, és hogy csökkentsék a kockázatot,<br>Hatezer méterben állapították meg a repülési magasságot.<br><br>Viszont látta, az ismerős tájakat, a száznyolcas magaslatot,<br>Azt ahol most az ellenség letáborozott, a rozsnyi fennsíkot.<br>Ebből a magasságból nézve a föld vonalai alig mozdultak,<br>A teljes sebességgel haladó gépben ők is csak alig mozogtak?<br><br>Föntről a föld vékonyas, szürke szálakkal, országutakkal,<br>Hol vékonyabb, hol kiszélesedő szálakkal, a folyókkal<br>Volt kihímezve, mint valami direkt csodálni valókkal.<br><br>Herbillon megfigyelő időnként felemelkedett az ülésből,<br>Mert el is zsibbadt, de inkább csak megszokásból, mint meggyőződésből.<br>A kábultság, olyan közönyőssé tette?<br>A veszély gondolata meg elkerülte.<br><br>Látott alant egy léggömböt. Maury egyszer csak hátrafordította a fejét,<br>Ő gyors mozdulattal, a léggömb felé mutatott. Látta pilóta igenjét.<br><br>A pilóta tartósan nézett lefele? ő is arra nézett,<br>És meglátta, hogy a mélyből több folt nagyon gyorsan emelkedett?<br>Olyan érzés uralta el, hogy egy vad darázsraj közeledett.<br><br>Ezek a foltok, amelyek néha, csak felvillantak tükörként,<br>Az acél tükröződése volt, a napfény rájuk vetültjeként.<br>Nagyon úgy tűnt, egy német őrjárat várakozott rájuk.<br>Összesen öt gép volt, ezzel jó is volt a számarányuk.<br><br>A zászlós megtanulta a távolságokat felbecsülni<br>És látta, tudta, hogy az ellenség el fogja őket érni<br>Kivéve, ha ilyen magasságig nem tudnak felrepülni?<br><br>Maury megkísérelt a légbe, még magasabbra fúródni,<br>De a motor kihagyott, gép engedetlen mozdulatai<br>Megértették velük, itt nem lehet fölfelé menekülni?<br><br>Közben a barna foltok folyvást-nagyon növekedtek,<br>Igyekeztek és a légtérben magasságot nyertek.<br>Jean látta a kurta szárnyakat, tömzsi profiljukat,<br>És megértette, már repülik az újabb típusokat?<br><br>Készenlétbe helyezte a géppuskáját,<br>Precízen lesüllyesztette páncéltornyát,<br>Közben tüdeje fájt, erőltette magát.<br><br>A pilóta, aztán lejtette a gépet nagyon hamar,<br>Ami a sűrűbb levegőben úgy zúgott, mint a vihar?<br>Azt érezte a hideg majd' lefagyasztotta a kezeit,<br>A zuhanás áramlata gátolta a lélegzeteit.<br><br>A németek bíborvörös golyói<br>Repülőjük oly' ad ugrálásai,<br>A német gépek szédítő táncai?<br>Közben, már felébredtek reményei?<br><br>Hirtelen ?részegesen? csodálkozó örömöt érzett,<br>Mert Maury a zuhanásban nem törte össze a gépet,<br>Sőt túlhaladtak, az ellenséges vonalakon,<br>Szerencse-palást beterítette őket, vakon.<br>Nyugalom, azonban sosem tart hosszú ideig.<br>Béke sohasem tart, csak nagyon rövid ideig?<br><br>Három fekete-keresztes monoplán közeledett feléjük,<br>Szembe, francia oldal felől jövet, szinte jöttek eléjük.<br>Az öt harci gép hátulról is támadott? csak jöttek beléjük?<br><br>Az ellenségtől nyüzsgő űr, Jeant elkápráztatta,<br>Mert ez volt a kétágú rettenetes fogó? csapda.<br>Látta, tudta, hogy ebből kimenekülni, csak vágya?<br><br>Maury megkísérelt rést találni a repülő-falakon,<br>Melyek gyors, töredezett mozdulattal voltak a nyakukon.<br>Maury bármerre igyekezett, fordult, furakodott,<br>Az ellenség rögtöni mozdulattal, parírozott.<br>Minthogy ebben a szempillantásban újabb gép került éppen eléje,<br>Egyetlen rántással ráirányította a gépét, hogy megy beléje?<br><br>De ám,mégis? A kormánykerék vad lökése megreccsentette a gépet?<br>Maury látta a pilótát, aki kormányt elengedve várta a véget?<br>A sűrű levegő, elsuhantatta egymás mellett... két repülőgépet?<br><br>Közben már a Marne folyó fölé értek,<br>Melynek a túloldalán? megmenekültek.<br><br>De a pilóta egy pillanatig habozott, gépét merre irányítsa,<br>És ekkor legott, váratlan, erős fájdalom harapott az oldalába.<br>Szívében most támadt fel a mentő életérzés... érezte csodálkozva.<br><br>Fáradt volt már, remegő ajkaiba harapott, hogy legyőzze a gyengeségét,<br>Hidegtől nagyon merev kézzel, görcsösen fogta emeltyűt, és levitte gépét?<br>Ez az erő jelentette a halálküzdelem pillanataiban a létét.<br><br>A landolás után, gép már a kemény, füves földön gurult,<br>Hogy elkiáltsa őrjöngő örömét, Jean felé fordult.<br>A hátsó kabinban a széllökések, egy élettelen fejet táncoltattak,<br>Melynek a bal halántékából, a vöröses-rózsaszínes habok bugyogtak.<br><br>A zászlósnak is kijárt? szép sírhely kellett.<br>Ott nyugszik örökre? kapitánya mellett.<br><br>-VÉGE-<br><br>Vecsés, 2015. augusztus 19. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.

A Nagy háborúban<br><br>Rövid, néhány nap alatt, csak úgy, az osztag a felére fogyott?<br>Utána hirtelen, ez a tendencia, elhalt, lehorgonyzott.<br>Thélis volt az, aki a fáradt emberekben tartotta a lelket,<br>És a sokk ellenére beléjük töltött egy kis ?lázas? jókedvet.<br><br>Egy reggel a Meaux mellett egy pilóta bizonytalan keze<br>Vezette gép vágódott az út menti töltésnek, bele a földbe.<br>A kerekek összetörtek, a motor egészen a földig ért le.<br><br>Ez, a nap ébredésének a pillanata volt,<br>Amikor az éjszaka szelíd árnyain látszott,<br>Hogy a hajnal, hasadó fényével találkozott.<br><br>A leges-legmélyebb csend zárta körül a láthatatlan ösvényt,<br>Melyet a landoló repülő kevert, mint láthatatlan örvényt?<br><br>A hátsó fülkéből nagy nehezen, Marbot szállt ki,<br>Vállából fecskendezett vére, vékony sugárnyi?<br><br>Görnyedten, lassan a gép elejéhez csoszogott,<br>Ahol nem régen a kapitány sisakja látszott?<br>A lába megroggyant, ájultan a földre bukott.<br><br>Múlt az idő és Thélis eszmélve látta a növekvő fény hátterét,<br>Aztán megérezte, hogy a kormánykerék összeroncsolta a mellét,<br>Közben elkápráztatva nézte kelő nap sugarainak szépségét?<br><br>Gépiesen lefejtette magáról a vastag bundát,<br>Majd lecsúszott? amíg lába érintette a föld porát?<br>Halotti csend uralkodott mezők felett?<br>Thélis kapaszkodva felegyenesedett.<br><br>A mezők, hallgatagon elterülő csendje vonzotta,<br>Semmit sem értett, üres volt? nem volt semmi gondolata.<br>A hajnal friss levegőjében megfeszültek az izmai,<br>De önálló életet éltek a súlytalan végtagjai.<br>Már teljesen elvesztette a teste fölött az uralmát,<br>Csodálkozva nézte a karjai inga-szerű mozgását?<br>Bal oldalából langyos forrás csörgedezett,<br>De ezt nem tudta, ilyet ő már nem érzékelt?<br><br>Az volt az érzése, mintha régen sétálna a mezőkön?<br>Holott a friss napfényben, már régen elvágódott a földön?<br>Szomjas volt? beleharapott a harmatosan zsíros fűbe,<br>Még megpróbált fel is állni, de csak úgy maradt félig ülve.<br>Azután a hátára dőlt, mellén keresztbe tett karokkal,<br>Sebéből egyre gyorsabban kifolyt a vére? patakokkal.<br><br>A kapitány, még élve hullt a halál szelíden ölelő karjaiba?<br>Az aranyszínűre váltó napfény, a sugaraival beborította?<br><br>Vecsés, 2015. augusztus 17. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.

A Nagy Háborúban<br><br>Két napig erősen szeles, viharos volt az idő,<br>És a felhőalap alacsony, nem elkerülhető.<br>Addig barakkban kártyáztak, az időt eltöltendő.<br><br>Közben meg már i is volt függesztve a parancs: ?Ahogy kitisztul,<br>Öt repülőből álló, harci patrouille megalakul!?<br>Fel kell venni velük a harcot,<br>Irtani kell a martalócot.<br><br>Elsőnek megint kapitány gépe szállt fel,<br>Mögötte Jean zászlós, megfigyelővel.<br>A raj háromszögbe formálódott,<br>Elment harctérre, venni revánsot.<br><br>A zászlós, mint 'újonc' még nem ismerte a repülés részegségét,<br>A vad szél elkábította, élvezte motor, zúgó lélegzetét.<br>Az ég magányában repülve, büszkeség csak feszítette mellét.<br><br>Reménykedve, mohon itta be tekintetével az egész űrt,<br>Bízva abban, hogy meglátja ellenséget, aki arra repült.<br>Boldog várakozás tudata áthatotta és peckesen ült.<br><br>Várta a pillanatot, hogy végre meglássa a fekete-keresztes szárnyakat,<br>De a drágakő tisztaságú, szikrázóan kék ég továbbra is üres maradt.<br><br>A táj szemléletébe merült a lövészárkok hálózatával,<br>Mit a felkelő nap, lassanként megtöltött sárgás hullámaival.<br>Keresésben elmerült, míg nem szembesült a gép hullámzásával.<br><br>A gép hirtelen lefelé ereszkedett,<br>Előtte, egy vörös füstfelhő leledzett.<br>Utána függőlegesen fogva ment a föld felé,<br>Majd, gyorsan és hirtelen lendülettel tört ég felé...<br><br>Mikor a gép egyenesbe került, a kapitány, mosolygós arccal,<br>Hátramutatott egy repülőre, vele birkózott, de nem harccal.<br><br>Thélis hirtelen oldalvást fektette a gépet,<br>Jean meglátta, mélyen lent, a repülőgépet?<br>Nyomjelzőkből látta, hogy jól eltalálta léget?<br><br>Pilóta és gép ismét egy gyors fordulót csinált,<br>És a zászlós csak egy újabb ellenséget kívánt.<br><br>Mikor leszálltak úgy tűnt a többi gép már ott várta őket.<br>Jean meg egy ?semmi nem volt?- al leszerelte kérdezőket.<br><br>Közben még egy repülőgép csak előkerült,<br>Pilótája kiugrott, és mint egy megkergült,<br>Ordított, hogy ki volt az, az ökör, aki majdnem lelőtt engem?<br>Jean csendben-ijedt volt? 'jaj, majdnem társat lőtt le a fegyverem'?<br><br>Vecsés, 2015. augusztus 13. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.

A Nagy Háborúban<br><br>A két gép a hangárok előtt várta a pilótákat,<br>És kapitány, mindig maga próbálta ki hajózókat.<br><br>Tegnap jött meg Maury hadnagy, aki már gyakorlott pilóta,<br>Ő ült előre, kapitány, mint megfigyelője hátulra.<br>Chenina Des Dames fölé repülni, volt a feladata.<br><br>A másik gépet meg Deschamps vezette,<br>Givall volt a társa, megfigyelője.<br>A motorjukon javítani kellett, mert ?amerikázott?,<br>Így később egyedül indultak, lekésték közös szeánszot.<br><br>Kapitány kérte a zászlóst, mint parancsnok helyettesítse, míg oda vannak,<br>Ő meg igyekezett helytállni a bizalomnak, felemelő feladatnak...<br><br>Aztán valaki kiabált, hogy jön a kapitány gépe?<br>Lassan, láthatóan motor nélkül, csak siklott lefele?<br>Landoltak és mesélték, négy ellenséges Fokker volt a nyakukon,<br>Mind lőtt rájuk, alig kaptak be? de hűtővíz elfolyt egy kis lukon.<br><br>Kapitány kérdezte, hogy Deschamps megjött-e, hol van,<br>De csak azt tudták, hogy feladaton? valójában.<br><br>Az idő gyorsan elmúlt és a mézszínű földtakaró<br>Hirtelen sötétszürke lett. Repülő még nem látható.<br>Mindannyian idegesek voltak, süket félelem lakozott bennük,<br>Bajról nem beszéltek, -babona- nem lehetett, le volt hajtva a fejük.<br><br>A kantinban ücsörögtek, beszélgettek, volt ki részegen,<br>Ma, korán sötétedett, mondta a zászlós?! Csak úgy félszegen.<br><br>Telefonáltak állásokba és megfigyelőkhöz,<br>Hadtest-parancsnokságra az összes felderítőkhöz,<br>De sehol nem tudtak semmit tenni az előzőkhöz.<br><br>Valaki kérdezte a kapitányt, hogy négyen voltak a támadásnál?<br>Thélis kapitány csak nézett, nem felelt... Kantinba besuhant a halál.<br><br>Vecsés, 2015. augusztus 01. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.