Múlt életen meditálás?<br><br>Az életben, csak bénultan álltam a járdán,<br>Egy elhaladó hosszú limuzint? rőt sárgán.<br>Az utasai vidáman integettek a vártán<br>Álló girhes alaknak? a szomorúsága láttán.<br><br>Mindig azt a visszaigazolást kaptam, alkalmatlan vagyok a létre,<br>Minek is rontom a levegőt? Így csak toporogtam a járdán, lézengve.<br><br>Mindig is felhő takart, negyedhold sápadt fényénél volt-telt lassan éjem<br>És sokszor elmaradt a pirkadat. Napfogyatkozás lett nappali létem.<br><br>Vecsés, 2018. január 20. ? Kustra Ferenc

Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek<br>És vágyaimat? megvalósítani, soha nem sikerültek?<br>Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik,<br>És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha? de nem teljesedik.<br><br>A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja,<br>És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja.<br>Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma,<br>Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja?<br><br>Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok,<br>Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok.<br><br>Nem voltam én soha piperkőcködő<br>Bár nem voltam én soha kévekötő!<br>Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő,<br>De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő!<br><br>Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,<br>De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér?<br><br>Vecsés, 2014. december 12. ? Kustra Ferenc

SAS behívót kaptam<br><br>Én SAS behívót kaptam és gyorsan idekerültem?<br>Sokan vagyunk itt, itt látom, nem csak egyedül jöttem!<br>Itt a hómező olyan, mint a zöldellő, buja dzsungel,<br>Haladni benne nehéz, elveszni lehet, végérvénnyel.<br>Minket is itt, mint nyári fenyvesben terjedő tűzvész riogat,<br>De itt a tűz, ágyútűz, ha eltalál, bizton kilő több fogat.<br><br>Nem nagy hideg várt itt minket ősszel, amikor még nem fáztunk,<br>Az óta tudjuk, e hely életünkben a csonka vágányunk.<br>Itt a mínusz negyvenben csak, jobb híján makogunk és fázunk!<br><br>Olyanok vagyunk, mint vándor, aki nekivágott a végtelennek,<br>És itt nem talált mást csak, jégcsapokat, amelyek éghetetlenek.<br>Minden percben, minden nappal, belezuhanunk egy másik életbe,<br>De ott is bomba vár, így folyvást takarózunk a vak félelembe.<br>Itt a bánatunkat nem segíti ki az ész bontókalapácsa,<br>Defektes a mozdonykerék, itt ez, az életünk csonka vágánya<br><br>Én, jelen vagyok!<br>Fáradt, én vagyok!<br>Mellettem állok!<br><br>Én magam mitévő legyek, hódító vagyok, kiengesztelhetetlen,<br>De majd ha, ránk támad az orosz, ők lesznek itt a megfékezhetetlen.<br>Szinte légüres, de végtelen itt a hómező,<br>Rettenetes, és farkasordítóan dermesztő!<br><br>Itt vagyok a végtelen térbe, a valóság határán túl,<br>A közös vakvágányt már bontják, mozdony is itt marad és múl!<br><br>Itten parancsra megy minden, nincsen morális megfontolás,<br>Nem mondhatom azt, hogy tudok jobbat, nem tetszik és legyen más!<br>A fronton helyben lelövést kaphat a parancsmegtagadás!<br><br>Aki nem volt ott, az ne is ítélkezzen,<br>Otthon a nagy fotelban csak képzelegjen?<br>Nekünk ott minden mindegy-hideg volt,<br>Mert a harcunk a túlélésért folyt!<br><br>Egy frontkatona, hogyan álljon helyt, morálisan és mentálisan?<br>Bármit tesz, parancsra vagy a nélkül, élete a tét reálisan...<br><br>Háború, nem enged, fogva tart engesztelhetetlenül!<br>Te ott vagy és próbálsz túlélni, küzdesz reménytelenül!<br>De lőnek rád és parancsokat kapsz, fékezhetetlenül!<br><br>Itt lent a ködben az úr, a homály-reménytelenség?<br>Felhős az ég, de a felhők felett, tán? tiszta az ég?<br>Örök kérdés a levegőben? Leszünk-e holnap még?<br><br>Lélekbe maró mindenség, fájó gyalázat-szenvedély<br>Itt a fakó élet, és mindenestől hazug meredély...<br>Mohón felőrli a lelket, ráadásul, nagyon kevély.<br><br>Ma reggel a lövészárokban, pír besávozta a napfelkeltet,<br>A végtelen hómező felszíne ritkás köd-párától remegett?<br>Néztük is az árokból, hogy - mint, oly' finom tülltakaró - kicsit fedte.<br>Hómező és mi az árokban? szép hajnalkoszorúként viselhette.<br><br>Hová visz a sínpár, milyen messzire vezet el az út,<br>Ahová megyünk jég és fagy lesz? Lesz élő hó-alagút?<br>Zakatol velünk az életvonat, elviszi életünk,<br>Ablak nincs de, kinézzük, kicsit azért reménykedhetünk?<br><br>Elhagyott sínpárok<br>Végén, dőlő az állomás,<br>Menedéket nem ad?<br><br>A múlt itt is csendes,<br>De lövések, oly? zajosak!<br>Micsoda vészhelyzet!<br><br>Vagyok! Magam vagyok!<br>Élek, de kérdés, hogy meddig?<br>Lehet, meg se tudják!<br><br>Itt múltba révedni?<br>Miközben akna száll erre?<br>Betalál, gyors halál!<br><br>Szemtől szemben állunk a halállal, gyűlölt méregetés,<br>Föl sem fogja ember, olyan gyorsan elcsattan a lövés?<br>Szemtől szemben állunk a halállal, gyűlölt méregetés.<br><br>Ha, ezt nem élem túl, a történelem halottja leszek,<br>Fa sírkeresztek alatt semmi nincs, ott ne keressetek!<br>Otthon emlékezzetek, szeretetteljesek legyetek.<br><br>A szétcsúszott sínpár,<br>Már csak doni csonka vágány.<br>Már bizony, meghalt ő?<br><br>Vecsés, 2016. január 4. ? Kustra Ferenc - emlékezés a hős őseinkre. A fivérre, apákra, nagypapákra! Aki a fronton életben maradt az hős! Aki meghalt, ő meg a mi hősi halottunk!

Testem elfárad!<br>Nem csak este fekszek le?<br>Biz? ez öregség.<br>*<br>Időm, meddig tart?<br>Éjjel álmatlan vagyok!<br>Biz? ez öregség.<br>*<br>Paplanom megvéd?<br>Néha kitakarózok?<br>Biz? ez öregség.<br>*<br>Ha mégis alszok,<br>Akkor, néha álom lep.<br>Biz? ez öregség.<br>*<br>Csillagok fénye<br>Nem ér el, van redőnyöm.<br>Biz? ez öregség.<br>*<br>Udvaron köd van,<br>De ez lepi éltem is!<br>Biz? ez öregség.<br><br>Vecsés, 2020. november 23. ? Kustra Ferenc ? íródott az öregségről, senrjú csokorban, fél haikus-láncban.

Van egy sziget nem oly messze,<br>Egy nagy könyvnek közepébe,<br>Tenger vize partját mossa,<br>belecsorog szívünk szava.<br><br>Holló által küldött sorok,<br>benn lapulnak, gondolatok,<br>hó borított hegyoldalak,<br>kék ég vigyázza sorainkat.<br><br>Erdő - mező védelmezi,<br>szeretettel körülveszi,<br>lapok között nem megbújva,<br>költőinknek minden szava.