Míg, kezem- vezette toll sercegve dudorász a papíron,<br>Addig örömöm, bánatom magamból, tollammal kiírom.<br>Fehér, famentes papírra vetem a dolgokat,<br>Írok bele sok mindent, szépeket és gondokat.<br><br>Kalamárisomban a sok tenta, az maga a tudás,<br>Lúdtollammal hordom papírra, maga a boldogulás!<br>Jó, frissen metszett a lúdtollam, egészségesen sercegve hagy tentát a papíron,<br>A gyertyáim is súgják, hogy írjak, hagyjak tenta nyomot, lépjek át saját tudáson.<br><br>Három gyertyát is egyszerre égetek asztalon, hogy lássak,<br>Melegítik a lelkemet, hogy kiadjam lényegét, mának!<br>Egy ég szemben, középen,<br>Egy-egy meg asztalszélen?<br><br>A falról, körben mindenhol lelógó láng-árnyak egymásnak vibráló játéka,<br>Kölcsönözte azt, mitől kísérteties a csendes szobának a hangulata.<br><br>Az újonnan beállított gyertyám pislákolgat lágyan,<br>Lángja lassan lobog, gyengéden táncot is lejt magában.<br>Csak úgy mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,<br>A láng meg lassan lobog, mintha értené, néha sercen.<br><br>Lelki egészségemhez írni kell, mindent mi eszembe jut,<br>Ez aztán a lelki kényszer, ebből biz' nincsen semmi kiút.<br>Kalamárisban a tinta, melyet használni kell betűket leírni,<br>Őszintén, gondosan fogalmazva, a lényeget nagyon beleszőni...<br><br>A három gyertya fényénél látszik, meddig van tele a kalamáris,<br>Ahogy fogy a tenta, lúdtoll sercegve előjelzi... tölteni máris!<br><br>Kalamáris a tenta, a lúdtoll és papír,<br>Ez az egyensúly és ne kelljen tintaradír!<br>A három gyertya fényénél, látszik, hogy tenta fényes,<br>Majd matt lesz, de addig hozzányúlni fölöttébb kényes.<br><br>Vecsés, 2016. június 25. ? Kustra Ferenc

Úgy látom, ősz van?<br><br>A szokásos, áttetsző reggeli ködben, ősz van!<br>Komor és zord látvány,,, látótávolság, alig van.<br>A ködpászmák között, fejünk fölött egy repülő,<br>Ami rögtön láthatatlan lesz? tovarepülő.<br>*<br>Ködös reggelben<br>Köd majd? hegyet is fedi.<br>Köd ül völgyekben.<br>*<br>Ködös időben,<br>Fénytelenül kel a nap!<br>Láthatatlanság.<br>*<br>Ködös reggelen<br>Elrepülő repülő!<br>Villanásnyira!<br>*<br><br>A gyomorgödrömben sajgott és érzem, megkötözött vad vagyok,<br>Ködházat építettek nekem, arra ébredtem, hogy itt lakok?<br>A gyomorgödrömben sajgott és érzem, megkötözött vad vagyok.<br>*<br>Hajnalok, hideg<br>Köddel ébrednek, vaksik.<br>Napot, nem látni.<br>*<br>Ablak is vaksi,<br>A köd a külső függöny!<br>Napfény aligha?<br>*<br><br>Mintha már látnám is, hogy ébred a nap? nem panaszkodok,<br>Ahhoz semmi kedvem, hogy azt mondják: vicces fiú vagyok?<br>Mintha már látnám is, hogy ébred a nap? nem panaszkodok.<br>*<br>Derengő ködben<br>Remeg a reggeli nap.<br>Napsugár vibrál.<br>*<br><br>Mit nekem az ősz! Tetszik nekem a reggeli szépsége,<br>Bízok, hogy lassan ér ide, megvadult tél hidegsége.<br><br>Vecsés, 2020. március 3. ? Kustra Ferenc ? íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>

Békés élet kellene, sors ad magatehetetlent!<br>Sors amúgy nem ad ilyent, csak jól elviselhetetlent,<br>Csak gerjeszti tovább, fáradhatatlan lehetetlent.<br>*<br><br>(haiku)<br>Szenderül a táj,<br>Elnémult a madárdal.<br>Ezüst ruhát ölt.<br><br> (senrjú)<br> Lassan mozdul már,<br>Sok év terhét cipeli.<br>Vágya békés lét.<br>*<br><br>Dér hidegen októberi, őszi a reggelem!<br>Nem egy ilyen csípős, vad élet kellene nekem?<br>Sors csak fütyül rám, csak tapos tovább, bele a lápba<br>És látszik, jól érzi magát, ebbe a mulatságba?<br>*<br><br>(septolet)<br>Bősz<br>Ősz<br>Hideget kettőz.<br><br>Deres reggelen<br>Ülni kinn kellemetlen.<br>Ősz körülöttem,<br>Őszbe ért életem.<br>*<br><br>Az immár sálviselős októberi reggelen,<br>Felismerem? itt a tél, jóm alig van? ne vesszen.<br>Sorsom, nem fázik, saját mocskában engem üt, izzad<br>És ez azt eredményezi, pozitívum nem fakad?<br>*<br><br>(sedoka)<br>Csípős már az ősz,<br>Közel kóricál a tél.<br>Meleg szoba? szív kövül.<br><br>Ha nincs, ki ölel,<br>Meleg szoba nem segít.<br>Szél süvít, kinn s szívemben.<br><br>Vecsés, 2019. szeptember 12. ? Szabadka, 2020. március 26. ? Kustra Ferenc ? a versszakokat én írtam, alájuk a haikut, senrjú ?t, septoletet, sedoka ?t, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Elnémult a madárdal<br>

Kardot rántok, táj még hum.<br>Fényezni kéne, még berozsdáll!<br>Nem jő segítség?<br>*<br>Kardom, később is rántom,<br>Akkor már az utcán van mozgás!<br>Csak nincs segítség?<br>*<br>Kardom kirántva, tokja<br>Meg nincs is, magam erőlködők!<br>Kén? már segítség?<br>*<br>Kardom, oly? türelmetlen,<br>Már vagdalkozna, bele szúrna!<br>Nem kén? segítség?<br>*<br>Kardom kísér, elmegyek.<br>Erdei kispad? álmodozás!<br>Harchoz? segítség?<br>*<br>Kardom, ma is csak pihent.<br>Hiánya: vér nélküli ?jó- harc!<br>Fekszek? segítség?<br><br>Vecsés, 2020. november 17. ? Kustra Ferenc ? Emlékképek? íródott; anaforás senrjon csokorban és versszakos önrímbe. Rímképlet: 7-9-5 Hum = tájnyelvben: alszik.<br>

(3 soros-zárttükrös)<br>A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt,<br>Látni nem lehetett, a fény-erősödött, Nap is haladt?<br>A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt.<br><br>(haiku)<br>A deres tájra, <br>Ködlepel ereszkedett.<br>Csípős virradat.<br>*<br><br>A köd remekül eltakarta a kiskert levéltelen bokrait,<br>Nem látszott, de az ágakról vízcseppek érték a bokrok gallyait?<br>A köd remekül eltakarta a kiskert levéltelen bokrait.<br><br>(septolet)<br>Ködfoltok,<br>Szürke pontok,<br>Idő konok.<br><br>Pőre bokrok<br>Ágai vizesek,<br>Ám láthatatlanok.<br>Hallom, huppannak vízcseppek.<br>*<br><br>A kutya sem ugatott, házában nem látta van-e inzultáció,<br>Az orrát is hátrébb húzta, onnan nézte, hogy ködben nincs látnivaló?<br>A kutya sem ugatott, házában nem látta van-e inzultáció.<br><br>(sedoka)<br>Álmosan ásít<br>Házában a vén kutya.<br>Ő sem lát semmit, - neszez.<br><br>Ködös hajnalban<br>Még a vén kutya se lát.<br>Ásítva nyújtózkodik.<br><br>Vecsés, 2019. szeptember 11. ? Szabadka, 2020. március 20. ? Kustra Ferenc ? a versszakokat én írtam, alájuk a haikut, septoletet, sedoka ?t, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Csípős virradat.<br>