(HIAQ) <br>Utolsó gondolat: <br>A kéjed magával vontat! <br>Szerelmed, halk csermely… <br>Szerelmed vad vizű folyó, <br>Mámorba, magával sodró. <br>* <br>A megvadult érzés <br>Mindkettőnkben csúcsosodik! <br>Kéj fokozódása… <br>Vágyad, kéjed mézédes kín, <br>Felettünk az ég rózsaszín. <br>* <br>Szeműnk is könnyezik <br>Az élvezettől, örömben. <br>Folytatás azonnal! <br> Öröm élmény, élvezetek, <br>Szemünk csillog. Még, még...! Esdnek… <br>* <br>Nekem, nagyon pazar, <br>Ahogy eltévedtem benned. <br>Hegyek, völgyek, dombok. <br>Veled lenni mint az égbe’, <br>Beleveszni gyönyörödbe. <br>* <br>Érzések, mint láva, <br>Körbeölelnek, taglózva. <br>Itt biz’ nincsen magány! <br>Magányt elűzte szerelmünk, <br>Vágy tombol, feszíti testünk. <br>* <br>Közben, csak kinézek… <br>A hárssor benéz és belát… <br>Finom a hárs illat. <br>Légben árad hárs illata, <br>Bódít... hevül a vágy csata. <br>* <br>Orgazmusod… élem! <br>Jövőre nézve, erőt ad. <br>Csak, nehogy abba hagyd! <br>Élvezem tested ritmusát... <br>Most! Oltsd testem tűzét, szomját! <br>* <br>Csókold közben a szám, <br>És leheld lelkembe, élményt! <br>Eszeveszett lettem! <br>Kéj mámorban, őrületben <br>Testünk, lelkünk immár egyben. <br>* <br>Kell, most változtatni? <br>Tudod, az új póz, új élmény! <br>Jó! Akkor próbáljuk. <br>Folytassuk! Ne legyen vége...! <br>Vesszen vágyunk éhínsége. <br>* <br>Kell most új változat? <br>Új pózban lesz újabb élmény! <br>Kezdjük! Nagy próba ez… <br>Folytassuk! Újat ígértél, <br>Próbáljuk ki! Lesz új élmény. <br>* <br>Van időnk, élvezzünk! <br>Én is! Még élvezem Tiéd… <br>Ez élvezetes nap! <br>Élvezzük hát egymás testét, <br>E nap szépségét, mind’ percét. <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 19. – Szabadka, 2018. augusztus 21. – Kustra Ferenc – a HIAQ –kat én írtam, alá a TANQ verset szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit! A vers címe: ,,Kéjmámorban, őrületben...’’ <br>

A madarakról a télben… <br> <br>Már hideg, ólmos, <br>Az estéli szürkeség. <br>Tyúkok, elültek. <br>* <br>Mert fagyot nyeltek <br>A szirmok, oly’ kemények. <br>Ritkák… madarak. <br>* <br>Zúzmarás a táj, <br>Cinkék tolla is fázik. <br>Tudott, jön a hó. <br>* <br>Kopasz ágakon, <br>Cinkék szeme villódzik. <br>Letört jégcsapok. <br>* <br>Hajnal zúzmarás, <br>Tájat, takaró fedi. <br>Cinke éhezik. <br>* <br>Bagoly, ül és néz <br>Szemét csípi a hideg! <br>Könnyezve éhes. <br>* <br>Kuvik ücsörög <br>Egy kopasz, havas ágon! <br>Varjú, másikon. <br>* <br>Károgó varjak <br>Húznak a szántás felé. <br>Mind, tollbundában. <br>* <br>A jeges földben, <br>A varjú csőr jó ásó! <br>A táj nem érti… <br>* <br>Varjak, őrségben <br>Szárnyalnak a rét fölött. <br>Ködben, tévedés… <br>* <br>Dér, szépen csillog <br>A kopaszos faágon. <br>Varjúk ülnek ott. <br>* <br>Fekete holló <br>Ül az elszáradt ágon. <br>Fehér háttérkép. <br> <br>Vecsés, 2016. december 5. – Kustra Ferenc – íródott senrjú csokorban. <br>

Hajnalban még derengett, de hozta dühöngő süket csendet… <br>Az öreg bálnavadász, "kis lukas" ladikkal halászni ment… <br>Lassan a hajnali napfény rávetődik a tóra, <br>Új napot nyit ez a kora hajnali, álmos óra… <br> <br>Fiatalon tengeren élt, bálnára vadászott, <br>Még most az éjjel is csak a tengerről álmodott. <br>Hiába, megöregedett, csalódott, érzi hiányt, <br>Ő már vénember, nem ölelgethet fiatal leányt. <br> <br>Az éjszakai szél reggelre csendesedett, <br>Pedig még nemrég nagy hullámokat kergetett. <br>Éjjel nem volt kapás, nem fogott halakat, <br>Pedig csalikat bedobott, még oly sokat. <br> <br>Szemét csak mereszti vízfelszínre és a botjára, <br>Jók a csalijai, ámde még sincsen… nincs kapása. <br>Öreg, már egyedül él, kunyhójában senki már nem várja, <br>Egyedül lesz akkor, amikor eljön érte a halála. <br> <br>Próbálkozik más csalival, az is eredménytelen, <br>A vízfelszín is, mint a szeme, bánattól fénytelen. <br>Ideges már és rángatja a botot, hátha rákap <br>A hal. Majd, ha vége lesz, őhozzá nem jön el a pap. <br> <br>Később mikor a nap már oly magasan jár, <br>Látta vízben, egy méretes hal arra jár, <br>Nem volt éhes, meg még talán élni akart... <br>Az öreg meg nem vette észre zivatart. <br> <br>A nagyon nagy szélrohammal nagy vihar érkezett, <br>Az öreg ladik nem bírta, jó nagyot vétkezett <br>És az alján a kis lyuk kitágult, nagyobb méretet vett fel. <br>Vihar elsüllyesztette az öreg ladikot, őrjöngéssel. <br> <br>Vihar után a szomszédok mind a parton voltak, <br>Nézelődve várták öreget, drukkoltak… holtnak. <br>Ő már elment… többet nem jött haza… <br>Árva maradt... szegényes kunyhója. <br> <br>Vecsés, 2014. július 19. – Kustra Ferenc <br>

Alig dereng, lapul a csend, <br>A vén ladik, halászni ment. <br>Fénycsóva vetül a tóra, <br>Felhőt bont a hajnal-óra. <br>* <br>Még sötétes van. <br>Sötét csend van, nem dereng <br>Ő bálnavadász. <br>* <br>Napfény sugara <br>Vetül víz felszínére <br>Ő kihajózik. <br>* <br>Tengerről álom <br>Nem hagyta, hogy pihenjen. <br>Most fáradtan megy. <br>* <br>Ma is tengerről álmodott, <br>Ahol bálnára vadászott. <br>Csalódva érzi a hiányt, <br>Ölelgethetne egy széplányt. <br>* <br>Sötét szélcsend van, <br>A vitorlások állnak. <br>Ez motorcsónak. <br>* <br>Tengeri álma <br>Emlékeztette, múltra. <br>Bálnavadász volt. <br>* <br>Öreg már, fáradt, <br>De éjjel, jól felbuzdult. <br>Ő megmutatja. <br>* <br>A nagy halat kell <br>Kifognia… ezt nézzék. <br>Ő tudja… Menjen. <br>* <br>Kicsi a csónak, <br>Így hogyan fog nagy halat? <br>Ő hajthatatlan. <br>* <br>Hozzáértése? <br>De kelléke már nincsen. <br>Nem gondolta át. <br>* <br>Nagy hal, nem várt rá. <br>Két nap után indult el. <br>Nincs nagy hal, csak víz. <br>* <br>A szél is elcsendesedett, <br>Tegnap vitorlást kergetett, <br>Éjjel nem kapott a nagy hal, <br>Pár kicsi van, víz volt nagy fal. <br>* <br>Éhes volt, fáradt, <br>Kormány is már nehéz volt. <br>Csónak ment haza. <br>* <br>Réveteg szeme, <br>Elmerült hullámokba… <br>Víz árját látta… <br>* <br>Szeme, mereven, csak mered botjára, <br>Hiába a csali, nincsen kapása, <br>A parton senki sem várja, <br>Nincs már párja, se egy bálna. <br>* <br>Már sötét este <br>Volt, kikötőbe beállt. <br>Mindenki aludt. <br>* <br>Fény semmi nem volt, <br>Lapult a csend mindenhol. <br>Szíve félrevert. <br>* <br>Móló lépcsőjén, <br>A szív oly’ nagyot dobbant. <br>Leállt a motor. <br>* <br>Már nem volt hiány… <br>Botja becsúszott vízbe… <br>Élet… színdarab. <br> <br>Vecsés, 2014. július 19. – Kustra Ferenc - Versben és senrjú csokorban… <br>

kint ülök, pillámon még csüng az álom,<br>messze távolban, a hajnalt festő,<br>kék-aranyba feszül, picit vacogom,<br>ahogy ágyamból kelvén nézem őt,<br><br>mint e kék tenger hajnalpír szépségét,<br>ó, mily tündökölőn csodálatos szép,<br>ahogy a tenger mélykékjébe lép <br>a természetanya festő képén, <br><br>látod itt így ébred a napfénye,<br>vele együtt ébred a sirály ott fenn, <br>messze távolban a térben ott lent <br>a hold gördül le, itten la éppen,<br><br>hol a hajnali nap mosolya kísér,<br>s a pillámon a mézes ízcsókja ér.