Idő 
Értékelés 
Értékelés Sötét bármilyen,
<br>Világosság eljöhet.
<br>Életet mutat.
<br>*
<br>Sötét bármilyen,
<br>Irányadó fény, látszik.
<br>Megbotlás veszély.
<br>*
<br>Sötét bármilyen,
<br>Utat mutathat mécses.
<br>Ki gyújtotta meg?
<br>*
<br>Sötét bármilyen,
<br>Mécses fénye, iránytű.
<br>Lét létét jelzi.
<br>*
<br>Sötét bármilyen,
<br>Alagútnak vége lesz.
<br>Még van kanyargás.
<br>*
<br>Sötét bármilyen,
<br>Lánglobogás: jelzőfény.
<br>Reménykedés-jel.
<br>
<br>Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban: anaforás, fél haiku láncban, ami jelzi, hogy tagjainak az első sora azonos.
<br>
Téli diaképek…
<br>
<br>Hideg erdőben
<br>Vagyontalanság az úr!
<br>Meztelen bokrok.
<br>*
<br>Szorgalmatosan
<br>Perceg, a létnek szúja.
<br>Vad hideg… közelg.
<br>*
<br>Lilás égbolton
<br>Rózsaszín felhők úsznak.
<br>Éj-hideg támad.
<br>***
<br>
<br>Zúzmarás bokor
<br>Alatt, vaddisznó turkál.
<br>Föld kemény, fagyott.
<br>*
<br>Megfagyott hóban,
<br>Vaddisznó lépte zajos.
<br>Már köd is leszállt.
<br>*
<br>Az árválkodó varjú
<br>Egyedül gubbaszt.
<br>Szántás megfagyott.
<br>*
<br>Tövises kóró
<br>Hómezőn árválkodik.
<br>Varjú ücsörög…
<br>*
<br>Kertek alusznak,
<br>Ráncosan havas részek…
<br>Kutya lábnyomok.
<br>*
<br>Gyorsan közeleg
<br>Hideg, hóviharos est.
<br>Kutya-víz fagyott.
<br>*
<br>Madárrajok a
<br>Jégen tanyáznak. Trilla.
<br>Est! Hirtelen csend…
<br>*
<br>Didergő madár.
<br>Jégcsapok nem könnyeznek.
<br>Hóság ül ágon…
<br>***
<br>
<br>Hófehér ólban,
<br>Két kutya összebújik.
<br>Hó, nagyon esik.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 20. – Kustra Ferenc – téli dia felvételek, 3 részben, senrjú csokorban írva.
<br>
Hideg van, röpködnek a mínuszok,
<br>Már süt a nap, mindent szépnek látok.
<br>Egy csapásra még nincs vége a télnek,
<br>Napsugarak boldogságról regélnek.
<br>
<br>Hosszú alagútnak értem végére,
<br>Kimegyek a napsütésbe, a fényre.
<br>Teleszívom magam friss levegővel,
<br>És feltöltődők új életerővel.
<br>
<br>Hiába van mínusz hat fok Celsius,
<br>Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz.
<br>Ez az, erre vártam, ez kell már nekem,
<br>Beértem! Istenek kegyeltje lettem.
<br>
<br>Budapest, 1998. március 22. – Kustra Ferenc
<br>
Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem!
<br>Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem.
<br>Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta,
<br>Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta.
<br>
<br>Álmodtam és sokszor és sokat, de gazdagságot nem sikerült,
<br>Így még álmomban is szegényke voltam, éltem ebben kiterült.
<br>Életemet úgy élem meg, mint mindennapi öldöklést,
<br>És nem tudom, hogy mikor, miért rendezhetnék ünneplést?
<br>
<br>Nem voltam bálba és orgiákban, pedig ezek vannak bőven,
<br>Én ott csak eltévednék, mint a kiránduló az őserdőben.
<br>Próbáltam, hogy kicsit tovább alszom, de mindez reménytelen,
<br>Álmom eseménytelen, életem rendre eredménytelen.
<br>
<br>Egyedül vagyok a világban, még az álmom sincs velem,
<br>Rossz helyre születtem, itt nem is találom meg a helyem!
<br>Éjszaka egyszer csak izzadtan felriadok és gondolkozok,
<br>A sötétben és magányomban, izzadtan, nagyot álmodozok.
<br>
<br>Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc
<br>
Nem létező időrészecske…
<br>
<br>Minden pillanat múlt és jövő,
<br>A jelen nem mérhető idő.
<br>Valamit mi, már vagy megéltünk,
<br>Vagy mi még nem… de majd megéljük.
<br>
<br>Pillanat varázsa a jelen,
<br>Ez nem mérhető idő elem.
<br>Vagyis ember nem jelenben él,
<br>A tiszta múlt az, mit annak vél.
<br>
<br>Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc
<br>
