Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, <br>Egykeként neveltek, de szigorúan. <br>Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, <br>Jó érzésű, jó emberek neveltek. <br> <br>Mindez persze mai világban nem előny, <br>Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. <br>Ezen persze kicsit változtatni tudok, <br>Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. <br> <br>Engem még megtanítottak jóra, szépre, <br>Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. <br>Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se, <br>Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete. <br> <br>Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom, <br>Éltem legjobb két éve, katonakorom. <br>Szolit elláttam, gondom nem volt semmire, <br>Főleg akkor kedvelt engem a szerencse. <br> <br>Gyermekkorom kerékpározással telt, <br>Télen meg szánkóztam, mikor hó esett. <br>Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó <br>Este hatkor mesét sugárzott a rádió. <br> <br>Felnőttek beszélgettek velem, meséltek, <br>Hallgattam őket, élveztem az estéket. <br>A lelkem nem tette tönkre a diszkó, <br>Nem lettem egy üres fejű fajankó. <br> <br>Vittek állatkertbe és még vidámparkba, <br>Kirándultunk hegyekbe és folyópartra. <br>Kaptam töltetlen savanyú cukorkát, <br>Szülinapra meg mindig jó nagy tortát. <br> <br>Nappal tanultam és játszhattam kedvemre, <br>Akárhová néztem ráláttam emberre. <br>Akkor még emberek kommunikáltak, <br>Egymással szemben jó érzéssel voltak. <br> <br>Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek, <br>Engem és családomat is... tönkre tettek. <br>Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről, <br>De nem von le a gyerekkori emlékből. <br> <br>Ki és milyen ember lesz felnőtt korában, <br>Attól függ hol, hogyan nevelték korábban. <br>Alapvető, jó-e szülők módszertana <br>És környező társadalom ráhatása. <br> <br>Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni, <br>Bőven volna okom ujjongni, örülni. <br>Mindezt közel és távol nem értékelik, <br>De emlékem ettől nem homályosodik. <br> <br>Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után… <br>

Fűzfa ága szomorúan lóg, <br>Ez csak a látszat és demagóg. <br>Hajnali szürke ködbe burkolódzik, <br>A fa válla kissé összehúzódik. <br> <br>A levelét elhullajtotta, <br>Készül a télre eszemadta. <br>Helye továbbra is folyópart <br>És őrzi az elmúlt nyarakat. <br> <br>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József <br>

Vándormadár a fészkére, <br>Szomjas vándor a hűs érre, <br>Én is vágyom: békességre. <br> <br>Bizony hiányzik, még ma kéne <br>Végre, valahára, elkélne. <br>Vágyom békés, nyugodt életre. <br> <br>Kedvem nehogy búsra váljon, <br>A békesség készen álljon, <br>Puha meleg befogadjon. <br> <br>Jókedv, játszi pille, repdesik, <br>Óh, remélem, el nem utazik. <br>Bízom, hogy végre rám telepszik. <br> <br>Budapest, 1997. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben. <br>

Szegény embert ág is húzza. <br>No, de ennyire? <br>Csak csúszok-, csúszok lefele. <br>No, de ennyire? <br>Nincsen kocsim, nincs lakásom. <br>No, de ennyire? <br>Család se nagyon támogat. <br>No, de ennyire? <br>Csalódtam benned barátom. <br>No, de ennyire? <br>Nem nyertem a választáson. <br>No, de ennyire? <br>A siker meg csak kerülget. <br>No, de ennyire? <br>Persze igaz, hibás vagyok. <br>No, de ennyire? <br>Ennek ellenére bízok. <br>No, de ennyire? <br>Jobbra fordul a sorsom! <br>No, de mikorra? <br> <br>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József <br>

Korpa közé keveredtem, esznek a disznók. <br>Nekik én semmi más, csak finom moslék vagyok. <br>Beöntöttek eléjük a betonvályúba, <br>Az óta szenvedek vég nélkül, biz’ vajúdva. <br> <br>Ez a sorsa a disznóeledel mosléknak <br>És úgy tűnik, csak ez vagyok az állatoknak. <br>Vályú fala igen sima, pereme magas, <br>Evésre való, menekülni nem alkalmas. <br> <br>Nos, a lecke adott, okos sikeremberek, <br>Azt mondjátok meg, innen, hogy menekülhetek? <br>Ugye-ugye? Tanácsot nem egyszerű adni… <br>Lám úgy tűnik, nincs más választásom; maradni! <br> <br>Eddig hamis önképem volt, de felismertem, <br>Hogy csak egy összeöntött moslék vagyok, kérem. <br>De egy jó moslék kilátásai kiválók, <br>Mert tőle híznak jó nagyra a mocskos disznók! <br> <br>Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József <br>